Salma limonádéja

  • bovi / PORT.hu

Salma Zidane, a középkorú palesztin özvegyasszony a Ciszjordániát és Izraelt elválasztó határvonal mellett művelgeti citromligetét, amíg a szomszédba - a kerítés túloldalára - nem költözik az újonnan kinevezett izraeli védelmi miniszter. A titkosszolgálat hamarosan kiadja az utasítást: a citromfákat nemzetbiztonsági okokból el kell távolítani, nehogy a terroristák a liget rejtekéből támadjanak. Hatalmas és kiszolgáltatott, gazdag és szegény, állam és egyén feszül egymásnak.

Félkész tények
Az alaphelyzet kissé fura. Nem egészen világos, hogy a védelmi miniszter (Doron Tavory) gyönyörű feleségével (Rona Lipaz-Michael) együtt miért költözik a ciszjordániai "határra". Tegyük fel, hogy ennek a film történetét egyáltalán nem érintő indoka van, a fent említett nemzetbiztonsági szempont viszont akkor is megkívánná, hogy jól belátható, könnyen őrizhető telket válasszon otthonául. Esetleg ha valamiért ragaszkodik az adott területhez, akkor még idejében, a költözést megelőzően vágassa ki a kockázatot hordozó fákat. Eran Riklis nem is próbálja megokolni ezt a különös helyzetet, a citromliget terroristarejtő potenciálját egy ügynök mintegy mellékesen fedezi fel, amikor Salmát (Hiam Abbass) és idős segítőjét (Tarik Kopty) a citromfák között meglátva egyik embere figyelmezteti: "Arabok a biztonsági kerítésnél!". Ezzel a forgatókönyv írói (Suha Arraf és a rendező) az izraeli kormányzat (és a titkosszolgálat!) profizmusát kérdőjelezik meg annak érdekében, hogy megteremtsék a drámai alaphelyzet egyik fő feltételét: a kétoldali szükségességet. Merthogy egy ilyen alapállással senki nem vonható felelősségre, sem a titkosszolga, aki felfedezi a veszélyt, sem a miniszter, aki - ésszerű megfontolásokból - nem kel a citromfák védelmére. Egyszerre ki kell vágni és nem szabad kivágni, ilyen egyszerű lenne a bonyodalom.

A természetes személy, a közjogi személy...
Egy hús-vér asszony az őt és népét karanténban tartó hatalommal kerül szembe, látványos az egyenlőtlenség, Salma még a hivatalos levelet sem érti, nem tud héberül. A palesztin közösség képviseletében megjelenő férfi, miután lefordította a levelet, felszólítja Selmát, hogy ne fogadja el a felajánlott kártérítést, további mondanivalója nincs. Az asszonyt az Egyesült Államokban dolgozó fia is megpróbálja jobb belátásra bírni, de ő nem enged. A helyi hatóságok csodálkozva fogadják a kérvényét, és azzal az indokkal utasítják el, hogy az embereknek jelentős gondjaik vannak, Salma problémája pedig lényegtelen. Tulajdonképpen, a saját szempontjukból igazuk van. Eran Riklisnek, miután olyan szépen körbejárta a miniszteri motiváció témáját, szinte nincs is más feladata, mint hogy elhitesse velünk: Salma citromligete igenis fontos.

... és a közönség
Salma egy Oroszországból néhány éve hazaköltözött ifjú ügyvéddel az oldalán bírósághoz fordul, majd egyre feljebb viszi az ügyét, miközben a fái hatóságilag elkerítve szépen lassan száradnak. Időközben a védelmi miniszter személyes érintettségének köszönhetően az izraeli és palesztin sajtó felkapja a témát, sőt, egy idő után a világ minden táján, még Washingtonban is bekerül a hírekbe. Citromon csámcsog a bulvárra éhes nemzetközi nyilvánosság.
Ettől függetlenül a történet lehetne érdekes, de mi, a film nézői sem éljük át jobban a drámát, mint azok, akik a színes újságok hangzatos főcímeit olvassák. Körülbelül annyival vagyunk beljebb, hogy előttünk nincsenek titkok. Megtudhatjuk például, hogy Salma beleszeret a fiatal ügyvédbe (amit a palesztin közösség elítél), vagy hogy az asszony öreg segítője óriási bölcsességeket tud mondani, illetve, hogy a miniszter is ember és a palesztin nők is a sarkukra állnak időnként.
Mondhatjuk, hogy a film kapcsán el lehet mélázni az izraeli-palesztin konfliktusról, az etnikai feszültségekről, az elszigetelődésről, a háború borzalmairól, de valljuk be: ezekről amúgy is elgondolkodhatunk, például egy kis színes hír kapcsán is.

Egy kis íz
A miniszter felesége menti meg a filmet, egyedül benne idéznek elő az események valódi morális változást. Tétova próbálkozásai a jószomszédi viszony kialakítására persze eleve kudarcra vannak ítélve, de legalább felmerül a közeledés lehetősége. Mira Salma tükrében új szemszögből látja meg elszigetelt önmagát, és nem tud többé azonosulni azzal, amit képvisel. Nélküle sokkal nehezebb lenne nyugodtan végigülni azt a 106 percet.

Kinek ajánljuk?
- Azoknak, akik szeretik, ha minden napra jut egy kis bölcsesség.
- Fekvőgipsszel rendelkezőknek.

Kinek nem?
- Akik gondolatébresztő filmre vágynak.
- Olyanoknak, akiket a téma érdekel.
- Fúvósoknak.


5/10

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu