Sam Mendes 50

A neves brit rendező kerek 50. szülinapja és a lassan közelgő új James Bond film, a 007 Spectre – A Fantom visszatér kapcsán kissé visszatekintünk és reflektálunk Mendes színes pályafutására.

007 - Skyfall (2012)

Valószínűleg kevesen gondolták – Mendest is beleértve -, hogy az út az Amerikai szépségtől az egyik legsikeresebb Bond-filmig vezet. A Skyfall ugyanis nem csak a legtöbb jelöléssel (öttel) dicsekedhet, de az egyetlen 007-es film, amely két Oscart is kapott, ráadásul 47 évvel az utolsó díjazás előtt, így nem csoda, hogy a folytatásra is Mendest kérték fel. A titok pedig a koppintás: az inspirációt bevallottan Christopher Nolan Batman filmjeinek hangulata szolgáltatta, igaz, ez a hangulat már Mendesnél is megjelent a Kárhozat útjában, és ez a Bond nem csajozik és poénkodik, hanem az életéért küzd, miközben eljut a gyökereihez, a brit kémszolgálat pedig a fennmaradáséért harcol, olyan hitelesen, hogy a premier másnapján az igazi MI5 egész oldalas hírdetést adott fel, elmagyarázva, hogy az igazi kémek észrevétlenek és pláne nem bocsátkoznak autós üldözésekbe. Daniel Craig mellett Judi Dench is óriási szerepet kapott, Javier Bardem pedig hozta a zseniális gonosztevőt benne. 

A Port.hu értékelése: 7.7

Továbbállók (2009)

Mendes nagyívű, komoly hangvételű és mindig életbevágó problémákat boncolgató művei közül erősen kilóg a Továbbállók, de ez benne a legjobb, de nem csak ettől jó. Hősei, a kicsit bohém, még nem teljesen „felnőtt” harmincas pár, Burt és Verona gyereket várnak, a lány már a hatodik hónapot tapossa, ám mivel korábbi otthonukat kihúzzák a fenekük alól, felmerül a kérdés: hová költözzenek. Neki is vágnak Amerikának, hogy végiglátogassák rokonaikat és barátaikat, hogy megtudják, ki mellett és milyen környéken lenne érdemes letelepedni, de valahogy egyik sem az igazi, és valahogy mindenki idegroppant idióta. A kérdés, hogy ki az elviselhetetlen idióta és ki nem? Nem történik ugyan sok minden, csak tucatnyi fura és meghökkentő epizód, de John Krasinski és a rendszerint csak mellékszerepben látható Maya Rudolph párosa szimpatikusabb, szerethetőbb  aligha lehetne, és ez a filmre is igaz.

A Port.hu értékelése:  7.6

A szabadság útjai (2008)

Bár szinte ugyanarról szól és hasonló környezetben játszódik a két film, A szabadság útjai mégis radikálisan különbözik Mendes pályakezdő Amerikai szépségétől – vagy legalábbis a kiindulópont teljesen más. Frank és April ugyanis szép, fiatal és tehetséges, és mindig igyekeztek elkerülni a középszerűség csapdáját. Ám a házasság, a munka, a kertvárosi környezet, vagyis az a ronda élet őket is megváltoztatja, April azonban merész tervet sző, hogy kizökkentse kapcsolatukat ebből a kerékvágásból: Párizsban akar új életet kezdeni, de a nagy döntés előtt mindketten pánikba esnek. A film igazi értékelése helyett annak idején mindenki csak azzal foglalkozott, hogy Leonardo DiCaprio és Kate Winslet a Titanic után megint új párt alakít, a sokszor megszívlelendő mondanivalóra már csak kevesen figyeltek, a Kate és Leo páros sziporkázásából pedig nyilván sokat elvont, hogy a színésznő ekkor már Sam Mendes felesége volt, és az valószínűleg feszélyezte is a fontosabb jeleneteknél.  

A Port.hu értékelése: 8

Bőrnyakúak (2005)

Az aligha Mendes hibája, hogy a gyors és viszonylag vértelen első Öböl-háborút a folytatás gyakorlatilag felejtette, de jó eséllyel Anthony Swofford visszaemlékezése sem szolgált a legjobb alapanyagként, hiszen a mesterlövésznek kiképzett fiatal katonával alig történt valami. Ezért is van, hogy a Bőrnyakúak elsősorban a tábori életről szól, a Szaúd-Arábiában az iraki bevetésre való felkészülésről, a majd mások által megvívott csaták maradványairól és a végső frusztrációról, amikor lőni lehetne, de nem jön a tűzparancs. A főszereplő Jake Gyllenhaal itt is nagyon jó, de nem képes az egész filmet elvinni a vállán. Érdekesség, hogy a forgatás pont annyi ideig – öt hónapig – tartott, mint maga a háború és annak előkészületei, a kis hazánkat képviselő, ekkor még hollywoodi álmokat dédelgető Fenyő Iván jeleneteinek 70% -át pedig végül kivágták. Ugyanehhez a háborúhoz inkább a Sivatagi cápákat ajánljuk.

A Port.hu értékelése: 7.6

A kárhozat útja (2001)

Egyszer minden hollywoodi rendező életében eljön a pillanat, amikor klasszikus gengszterfilmet rendez, és ez történt Mendesszel, is, a főszereplő személye viszont meglepetés volt. Tom Hanks mint bérgyilkos? Ez csak első hallásra meglepő. az által játszott Michael Sullivan ugyanis minden más tekintetben mintapolgár, talpig becsületes és legfőképp remek apa. Ezért is kerül bajba, hiszen fia egy gyilkosság szemtanújává válik, és hősünk egykori főnöke ellene fordul, az apa fiú páros menekülni kényszerül, nyomukban pedig ott liheg a Riporter, a szadista gyilkos. Az erősen stilizált, az amerikai ír gengszterek világát bemutató, és ezért nyilván Sam Mendeshez is közel álló A kárhozat útja valódi eseményekre épül, és bár nehéz benne hibát találni, hiszen technikailag tökéletes, lendületes és izgalmas, valahogy mégsem marad igazán emlékezetes, vagy ha mégis, inkább Hanks alakítása és Jude Law visszataszító gyilkosa miatt. A filmet a nagyszerű operatőr, Conrad L. Hall emlékének ajánlották, akinek ez volt az utolsó munkája, akárcsak Paul Newmannek.

A Port.hu értékelése: 8.7

Amerikai szépség (1999)

Az ekkor már nagyon komoly színházi múlttal rendelkező Mendes filmes debütálása hatalmasat szólt: kapásból öt Oscart hozott, köztük a legjobb filmnek és a legjobb rendezőnek járót, ami egy kezdőnél tényleg elképesztő siker, ráadásul a közönség és a kritikusok is egyöntetűen imádták. Ma már akadnak olyan, gyakran parodizált jelenetek – mint a szélben táncoló nejlonzacskó - , amik idejétmúltnak tűnnek, ugyanakkor ma is le a kalappal azelőtt, ahogy Mendes például a középkorú családok egzisztenciális válságáról mesél. Vicces módon pont a szélfútta nejlonzacskó volt egyébként a kiindulópont Alan Ball forgatókönyvében, ami egyébként egy 1992-es bűnesetre épült volna – a sajtó által Long Island-i Lolitának nevezett Amy Fisher felnőtt szeretője feleségét lőtte le -, ám végül másfelé kanyarodott a történet. A Lolita-szál azonban maradt, és a figyelmes néző számos utalást találhat Vladimir Nabokov regényére: a főszereplő Lester Burhnam neve például Nabokov főhőse, Humbert Humbert anagrammája.  Ezt a főhőst mellesleg Kevin Spacey alakítja, aki erre a szerepre született, és nyilván az is sokat segített, hogy Steven Spielberg volt az executive producer. 

A Port.hu értékelése: 9.2