Sherlock Holmes

Magyarul sárgul, angolul zöldül. Ilyen a színes, széles vásznú irigység.

A Hullámhegy és a Revolver gyengélkedése után megtudhattuk: még egy hetyke modorú sztárrendezőt is elbizonytalaníthat a bukására vágyó közhangulat. A kárörvendés azonban minden bizonnyal elmarad: hiába kívánták sokan, hogy az angol Guy Ritchie letérjen az általa kitaposott útról. A brit fenegyerek (kijár e titulus annak, aki nemcsak feleségül veszi Madonnát, de még arra is képes, hogy elhagyja) olyan területre merészkedett, amelyről senki nem gondolta, hogy otthonosan mozog rajta, hiszen a XIX. század végének viktoriánus Angliája első pillantásra nem a kisstílű bűnözők és szlengkirályok világa.

Guy Ritchie ráadásul Sherlock Holmesról készített filmet, azaz sok olyan kötöttséggel kellett számolnia, amelyre eddig ügyet sem vetett. A műfaj például nem lehet más, csak krimi. A főszereplők - Holmes és Watson doktor - jelleme kőbe van vésve. A nyelvezetet nem a szlengszótár újragondolása határozza meg, hanem a viktoriánus ízlés. Vagy: illik-e a vágás lüktető ritmusa a százéves kulisszákhoz?

Az alkotók négy Arthur Conan Doyle-regényt és félszáz novellát olvastak el, hogy megalkossák a viktoriánus szuperhőst, összeollózva olyan karaktervonásokat, amelyek a kortárs néző számára is vonzóak lehetnek. A leporolás meghozta gyümölcsét: az ópiumbarlangból kihessegették a fel adat nélkül rendre odamenekülő Holmest, akinek újratervezett öltözete sem az élre vasalt britet sugallja, a kontár hegedűfutamok és a joviális pipázás azonban megmaradt. Olyan, mára elfelejtett vonások kerültek elő a Doyle-írások mélyéről, mint Holmes harcművészet iránti rajongása, a csalfa szerelem vagy az ezoterikus tömeghisztéria.

Bár a rendező korábbi filmjeinek angol fővárosa sem a királyi székhelyre kalauzolta el nézőit, Sherlock Holmes Londona az eddigi legnyomasztóbb helyszín. Tömegnyomor a Baker Streeten, sár- és vérfürdő az épülő Tower Bridge lábainál, fekete gőzt eregető iparosodás a Temze partján. A Sherlock Holmes trikolórja tehát a hatalom (és irigység) aranyló sárgája, a baljós égbolt feketéje és London mészárszéki vöröse. Jobb kedvük a hírtől csak a rajongóknak lesz: Guy Ritchie megint zászlót bontott.