Sorsjátszma

  • Kovács Gellért / PORT.hu

No, íme, ismét egy hagyományosan kivitelezett életrajzi mozi – ám most tökéletesen elég, ahogy egyszerűen elmesél egy elképesztő sztorit: Alan Turing matematikusként legyőzte a nácikat, aztán brit magánemberként kicsinálta őt a királyságilag támogatott homofóbia. Izgalmas, klasszikus dramaturgiájú film, a végére a lényeg marad meg belőle: kifacsarja a szívet rendesen.

Ami meg se történt

A Kódjátszma nem melegfilm. Egyébként se hiszek abban, hogy lenne ilyen, persze, vannak filmek, melyekben melegek a főszereplők, vagy olyan közegben játszódnak, ahol rendkívül hangsúlyos a szexuális irányultság, ám ez tulajdonképpen teljesen mindegy. Nincs olyan, hogy melegfilm, a témának ott a helye a moziban (is), de csak emberek vannak, akik esetleg melegek. S vannak olyanok, akikről még csak nem is tudtunk igazán. Nem azt, hogy melegek, hanem egyáltalán, hogy léteztek. Pedig nagy dolgokat tettek értünk. Alan Turing ilyen volt, egy homoszexuális férfi – a második világháború egyik igazán megrendítő hőse. A krónikák szerint megfejtette a németek megfejthetetlennek hitt üzeneteit, ezáltal kulcsfontosságú segítséget nyújtott ahhoz, hogy a szövetségesek győzedelmeskedhessenek a második világháborúban. Alan Turing csodabogár volt, bonyolult, autisztikus személyiség. Zseni. Ám mivel szigorúan titkos(ított) volt, amit csinált, ezért hosszú évtizedekig fogalma se volt erről szinte senkinek. A Kódjátszma arról szól, hogy milyen elvakultság, mennyi tehetség és mennyi szerencse kellett ahhoz, hogy Turing és csapata megépíthesse korszakos masináját – s véletlenül se másodsorban arról is, hogy mi történhetett veled akkortájt, ha elvileg nem létezett az, amit csináltál, legyen az bármekkora történelmi hőstett: vagyis, mennyire nem védhetett meg senki, mennyire nem számított semmi, ha kiderült, hogy meleg vagy.  

Aki ott se volt

A Kódjátszma nem kifejezetten háborús dráma. A front kitakarva, a tét mégis érezhető – ha nagyon bele akarjuk tuszkolni valami zsánerbe, akkor nevezzük kémfilmnek. Vagy nevezzük megkésett tiszteletadásnak. Mert Turing tényleg az az ember, aki ott se volt. S pontosan ezért nem baj, hogy a norvég Morten Tyldum (A legtöbb ember Kínában él, Fejvadászok) első angol nyelvű rendezése megelégszik azzal, hogy Andrew Hodges regénye alapján és Benedict Cumberbatch kifinomult alakításán keresztül megismerjük őt. Szélesvásznú emlékmű, gondolatébresztő főhajtás, ennyi lenne csak a küldetés. Illetve, hagyjuk is most a csakot hátra: nincs csak. Az van, hogy a filmszínháznál aligha létezik szélesebb és méltóságteljesebb nyilvánosság, ahol el lehet mondani, hogy ezt anno elszúrták. Ha úgy tetszik, ezzel a filmmel elnézést lehet kérni. Hatásosabb, mint a nemrég megtörtént királyi kegyelem vagy történészi magyarázkodás. Van miért bocsánatot kérni – de már elvileg ugye nincs kitől. Ugyanakkor meg dehogy nincs. Prevencióra is jó a Kódjátszma. És nem fáj közben, nem kényelmetlen, mert remekül működik kikapcsolódásként, tehát az ember kétórás lelkiismeret-furdalás helyett egy remek mozgóképre vált jegyet, ami kikapcsol. 

Aminek nem szabadott volna megtörténnie

Pontosabban lekapcsol egy csomó dolgot – talán az előítéleteket is. Képzeljük el, hogy sikerül neki, legalább egy kicsit. S akkor nyugodtan át lehet gondolni, tényleg akkora probléma a homoszexualitás? Probléma az egyáltalán? Mi a felháborítóbb: ha valaki nem úgy él, mint a többség, vagy az, ha valaki nem lehet hős, mert nem úgy él, ahogy valakik szerint élnie kéne? Mi a normális? Turingnek, a számítógép egyik feltalálójának ezer és egy furcsasága volt, Mindent elnéztek neki, kivéve azt, ami nem furcsaság: hogy meleg. Egy „normális” polgár képes lett volna feltörni a németek kódjait?  Az normális lett volna, ha az emberiséget leigázza és valószínűleg megsemmisíti a Hitler nevezetű tömeggyilkos? A szabadságért küzdők, akik joggal fel voltak háborodva a rémtetteteken, abba belegondoltak vajon, hogy mindaz, ami Alan Turinggel történt, méltatlan a szabad világhoz? A Kódjátszma szerint nem. Szégyen és gyalázat. S ez az, amitől ez az egyébként nem igazán forradalmi alkotás mégis fontos, de nem fontoskodó. Nem tolakszik a téma elé, mert az elé nem tolakodhatott most semmi. Indokolt a 8 Oscar-jelölés

Kinek ajánljuk?
- Nézze csak meg minden felnőtt!

9/10

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu