Stan Lee korántsem volt olyan jófej, mint hinnénk?

2018. november 12-én hunyt el Stan Lee, a Marvel univerzum alkotója. De tényleg ő teremtette a Fantasztikus Négyest, Pókembert, a Hulkot és a többi népszerű képregényfigurát? Talán igen, talán nem.

Stan Lee, a Marvel-filmeknek köszönhetően már nem csak képregényes berkekben, hanem világszinten is ismert popkulturális figurává vált, és úgy általában őt azonosították, azonosítják a Marvel klasszikus képregényeivel mint a Marvel Univerzum megteremtőjét. Természetesen Lee nélkül talán tényleg nem lett volna a "Csoda", hiszen merőben más megközelítésével és közvetlenségével valóban megreformálta az amerikai képregényipart. És ő aztán tényleg alulról kezdte.

1922-ben született Stanley Martin Lieber néven, és mindig is érdekelte az írás: az iskola alatt azzal keresett egy kis pénzt, hogy előre megírta olyan hírességek gyászjelentését, akik koruk vagy egészségi állapotuk miatt bármikor meghalhattak. 18 éves korában munkát kapott a Timely Comicsnál, a Marvel jogelődjénél – a rossz nyelvek szerint úgy kerülhetett be, hogy a cég tulajdonosa Martin Goodman Lee unokatestvérének férje volt. Máig is vitatott, protekció volt-e, Joe Simon, Amerika kapitány társalkotója egyszer megjegyezte, hogy

Stan mindig is szégyellte, hogy Martin rokona",

Lee pedig azt állította, hogy Goodman nem is tudta, hogy egy helyen dolgoznak, míg egyszer össze nem futottak a folyosón. Simon szerint ez nem lehetett igaz, azzal az egyszerű indoklással, hogy: "nem volt folyosónk".

Forrás: Donaldson Collection/Getty Images

 

Igaz, vagy nem igaz, végülis tökmindegy, hiszen Lee nem bársonyszékbe huppant az utcáról beesve, hanem afféle lótifutiként a rajzolók tintatartóit töltögette, kajáért szaladgált és így tovább. Hamarosan már írhatott is, de akkoriban úgy hitte, hogy képregényes karrierje rövid életű lesz, és alapvetően nem tartotta túl igényesnek ezt a művészeti ágat, ő pedig regényeket akart írni, így felvette a Stan Lee álnevet. Ha bemutatkozásra került sor, egyszerűen csak íróként nevezte meg magát, mert úgy volt vele, hogy ha elmondaná, képregényeket ír, "úgy kerülnék, mint a pestist". Aztán mikor beütött a képregénybiznisz, Lee hivatalosan is lecserélte születési nevét az álnévre.

Alig egy éve dolgozott a kiadónál, amikor a veterán Joe Simon és Jack Kirby felfedezték, hogy jócskán megkurtították az Amerika kapitányért járó 25 százalékos jogdíjukat. Goodman furfangosan csinálta: a Timely működtetéséhez szükséges összeget levonta az Amerika kapitány nyereségéből, és a megmaradt összegből akarta kifizetni az arányosabban kevesebb jussukat. A páros otthagyta a céget és átigazolt a konkurens National Comicshoz, a későbbi DC-hez. Főszerkesztőként Simon helyére a 19 éves Lee került.

Abban az időben főleg "töltelék" képregényeket  és rövidke szöveges történeteket írt, amelyek csak azért kerültek bele a füzetekbe, hogy technikailag magazinnak minősüljenek, így a postánál olcsóbb díjszabási kategóriába kerüljenek. Lee kinevezése csupán időleges lett volna, de Goodmant annyira elfoglalta a sok-sok egyéb teendő, hogy egyszerűen elfelejtette leváltani. A következő három évtizedben maradt is a posztján, megszakítva a második világháborús szolgálattal, ahol propagandaplakátokat tervezett.

A második világháború után a szuperhősképregények népszerűsége viharos gyorsasággal lecsökkent, 1954-re már csak Batman, Superman és Wonder Woman tudta fenntartani saját sorozatát. A Timelynél az összes szuperhősös képregényt megszüntették, Stan Lee pedig a bűnügyi, horror- és westernsorozatokra koncentrálva tartotta életben a céget. Lee kétségbeesetten igyekezett az üzletben maradni, és kevés teret hagyott a kreativitásnak: "Bármit is adtak el mások, mi ugyanazt csináltuk".

De hiába a betonbiztosnak tűnő stratégia, az 1950-es években a Timely többször is a csőd szélére került. Jack Kirby úgy mesélte, hogy egyszer bement az irodába, és Lee-t zokogva találta, körülötte pedig épp szedték szét a bútorzatot. Goodman végül rávette Leet, hogy rúgjon ki jó néhány embert, köztük sok legközelebbi barátját is

Forrás: Bettmann/Getty Images

 

Amikor Lee 39 éves volt, azt mondta a feleségének, hogy ki akar szállni, mivel "nem hiszem, hogy bármit is elérnék". Ám akkoriban a DC az Igazság Ligájával sikeresen újjáélesztette a szuperhősképregényeket, Lee pedig remek lehetőséget látott ebben a modellben. Jack Kirby, miután otthagyta a DC-t, szabadúszóként dolgozott, majd összeállt Leevel, és 1961-ben megalkották a Fantasztikus Négyest, ami fordulópont az amerikai comics történetében. A szuperhős család hihetetlenül népszerű lett, és mondani sem kell, hogy a céget is megmentette. A képregénysorozat hamar egész univerzummá dagadt: rövid időn belül olyan hősök léptek színre, mint Pókember, Thor, a Hulk, az X-men, a Bosszúállók, Vasember, olyan klasszikussá vált ellenfelekkel, mint Magneto, Doktor Octopus, Fátum Doktor, Loki, és így tovább.

Lee a "Marvel-módszer" szerint írt: ahelyett, hogy részletes forgatókönyvet adott volna a rajzolóknak, röviden összefoglalta a történetet, majd odaadta a grafikusnak, hogy belátása szerint dolgozza ki azt, majd a szöveget utólag találta ki. Ez egy rendkívül bonyolult helyzetet eredményezett, nevezetesen:

Kik is akkor az igazi alkotók? Illetve ki a fő alkotó, és ki asszisztált?

Talán az igazi problémát az jelentette, hogy Lee nagyon el tudta adni magát, igazi showman volt, és a nyilvánosság előtt gyakorlatilag ő volt a Marvel, míg a kiadó "szentháromságának" két másik tagja, Jack Kiry és a Pókembert rajzoló Steve Ditko maguknak való művészemberek. (A hallgatag Kirby gyakorlatilag semmi mást nem csinált, mint rajzolt: napi 12-14 órát dolgozott, és 4-5 oldalt képes volt megrajzolni egy nap alatt.) A két rajzoló okkal sérelmezte, hogy Lee ellopta előlük a dicsőséget. Ez hamarosan csúfos szakítással végződött: miután Ditko egy idő után már beszélni sem volt hajlandó Leevel, 1966-ban otthagyta a Marvelt. Kirby 1970-ben követte, és mert úgy érezte, hogy Lee csak kihasználta az ő tehetségét, hamarosan hatalmas vitát gerjesztett, amikor kijelentette, hogy egyedüli alkotója az olyan sikeres címeknek, mint a Fantasztikus Négyes, a Hulk és a Thor.

Forrás: Axelle/Bauer-Griffin/Getty Images

 

Kirby szerint Lee gyakorlatilag semmit nem adott hozzá ezekhez, csak annyit, hogy szerkesztői hatalmát felhasználva rábiggyesztette a nevét a képregényekre.

Stan Lee nem az a fickó volt, aki olvasott vagy történeteket mesélt ... Egy olyan ember, mint Stan, nem tudott új dolgokat kitalálni, vagy régi dolgokat, ami azt illeti"

– mondta. Wally Wood, a Fenegyerek rajzolója hasonlóan emlékezett: Lee valójában csak "két biztos ötlettel állt elő... az első az volt, hogy 'Miért ne hagyjuk, hogy a művészek írják a történeteket, és rajzolják is?'. A második pedig az volt, hogy 'Mindig írd oda a neved a történet tetejére - NAGYBAN!'". John Romita Sr., a Pókember legendás rajzolója azonban megvédte Leet: "A házamban fogadnék, hogy Jack soha nem olvasta a történeteket, miután Stan megírta azokat. Ezért állíthatta fapofával, hogy Stan soha nem írt semmit...". (Stan) egy szélhámos, de odatette magát... ezért nem irigyeltem soha a dicsőségét, és ami engem illet, bármikor felteheti a nevét a dolgaim fölé, amikor csak akarja."

Kirby a későbbiekben egyre keserűbben és dühösebben beszélt Leeről, nagyon sokáig szóba sem álltak egymással. 1993-ban a San Diego-i Comic Conon azonban véletlenül összefutottak, és még egyszer, utoljára, barátként üdvözölték egymást. Kirby még abban az évben meghalt, és – miután engedélyt kért Kirby özvegyétől, Roztól – Lee részt vett a temetésén.

És hogy mi történt Ditkóval? Többször is összebalhézott Leevel, majd miután elhagyta a Marvelt, soha többé nem volt hajlandó az ott töltött időszakról beszélni.

Forrás: Bettmann/Getty Images

 

Tegyük azért hozzá, hogy a reflektorfényben sütkérezésen túl Lee sem profitált annyit, mint hinnénk:

a Marvelnél ugyanis nem létezik olyan, hogy szerzői jog, minden a kiadóé,

és Lee sem volt több egy alkalmazottnál.  2002-ben be is perelte a kiadót, azt állítva, hogy a vállalat nem tartotta be azt a megállapodást, hogy a karaktereit bemutató filmekből származó nyereség 10 százalékát neki fizeti. Az ügyet 2005-ben peren kívül rendezték, Lee mintegy 10 millió dollárért cserébe lemondott a követeléséről. Pedig akkoriban még csak hébe-hóba készültek a filmadaptációk, és legnagyobb részük rettenetesen gyenge volt. Később, az MCU beindulásával rengeteg pénztől esett el az egyezség értelmében, de nem kesergett. Erről így beszélt a Playboy-nak:

A lányom a minap az interneten olvasta, hogy Stan Leenek becslések szerint 250 millió dollárja van. Ez nevetséges! Nekem közel sincs ennyi pénzem... Álmomban sem gondolnám, hogy 100 millió dollárom vagy 250 millió dollárom lesz, vagy bármi is legyen ez az őrült szám. Csak annyit tudok, hogy rengeteg karaktert alkottam, és élveztem a munkámat".

Öregkorában, még halála előtt is rettenetesen kihasználták. Egy eredeti, hitelesített aláírása sokat ér, halála után nyilván még többet, így a nyerészkedők minél több képregényt írattak alá Leevel, még mielőtt meghalna. Az alábbi videó egyszerre gyalázatos és szívfájdító: a már-már magatehetetlen öregember fölé többen is magasodnak, és mutatják neki, hogyan írja le a nevét.

(Forrás: Looper)

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu