Száraz monológok a jövőért

Naivan azt gondolhatnánk, a Föld jövője emberiség nélkül elképzelhetetlen. Csakhogy az élet valószínűleg nélkülünk is menne tovább. Abban az esetben feltétlen, ha magunkkal együtt nem tüntetünk el minden más életformát is.

Divattá vált globális a felmelegedéssel és a környezetvédelemmel foglalkozni a vásznon. Korábban csak néhány elvakult dokumentumfilmes hívta fel a figyelmet a közelgő veszélyekre, mára azonban - kis túlzással persze - boldog, boldogtalan úgy érzi, kamerát kell ragadnia a szent ügy érdekében. A lelkesedéssel természetesen semmi baj, hiszen 2006-ban Al Gore például kifejezetten kellemes meglepetést okozott filmjével, a Kellemetlen igazsággal.


Nem úgy, mint Leonardo DiCaprio mozija, amiből valahogy hiányzik a spiritusz és a lendület. Míg Al Gore kiválóan nyúlt a kiegészítő eszközökhöz - grafikonok, statisztikák és más hangulatfokozó elemek - addig, kissé megmagyarázhatatlan módon, Az utolsó órában folyamatosan futó látványos képsorok helyett tucatnyi, stúdióban felvett monológot látunk. És bár valóban a téma szakavatottjai fogalmazzák meg észrevételeiket a közelgő katasztrófáról és a Föld lehetséges meggyógyításáról, mégiscsak baromi unalmas hosszú perceken keresztül az arcukat nézni. Komoly hibaként róható fel a koncepció hiánya is: nincs egyenletes vonalvezetése a történetnek, hol a talajszennyezésről, hol a fajok kipusztulásáról, hol pedig a klímaváltozás okairól beszélnek, és mire kezdenénk elmélyülni egy-egy probléma részleteiben, már réges-régen másról, sőt több esetben egy korábbi témáról értekeznek a vásznon.


Az elsőfilmes testvérpár, Leila Conners Petersen és Nadia Conners olyan mennyiségű információt zúdít ránk, hogy szinte képtelenek vagyunk feldolgozni azokat az idő rövidsége miatt. Kár érte, hiszen a Föld valóban veszélyben van. Az óceánok higanynyal, nehézfémekkel és mérgező vegyi anyagokkal telnek meg. Eltűnnek az erdők, egyre nagyobb teret hódítanak meg a sivatagok, a sarki jég olvad, a permafrost (az állandóan fagyott altalaj) elvékonyodik. A Föld felmelegedett. Utoljára akkor halt ki ilyen rövid idő alatt ilyen sok faj, amikor 55 millió évvel ezelőtt meteor csapódott a kék bolygóba.
Elborzasztó adatok, ám a mozijegyért vásárolt másfél órától jogosan várhatunk ennél nagyobb hatást.


Egy filmsikerhez minden bizonnyal lényegesebben többre van szükség néhány katasztrófa sújtotta New Orleans-i képsornál, kamerába mélyen belenéző DiCapriónál, valamint a többségében közhelyeket soroló professzoroknál, akik alternatívaként hibridautókat, feldolgozott hulladékból épített házakat és új energiaforrásokat ajánlgatnak, ami szépen hangzik ugyan, ám egy átlagember számára ma még - és nem csak Magyarországon - elérhetetlen luxus. Részünkről továbbra is marad a monitorok kikapcsolása, a légkondik mellőzése és a tömegközlekedés gyakoribb használata energiatakarékosság címszóval, miközben az olajvállalatok semmi hajlandóságot nem mutatnak a környezettudatosságra. Egyelőre nem venném fix egyesre a Föld megmentéséért vívott mérkőzést, persze azért érdemes tenni érte.