Szegény kisgyermekek panaszai

Moldoványi Ferenc kreatív dokumentumfilmje négy kontinensen át kalauzol bennünket, hogy megmutassa: mennyire nehéz is lehet ma a Földön gyereknek lenni.

Alkotók
Moldoványi Ferenc dokumentumfilm-rendező nem először készít filmet gyermeki sorsokról: Gyerekek - Koszovó 2000 címmel már egyszer feldolgozott hasonló témát, akkor albán és szerb kisfiúk-kislányok életét bemutatva. A látókör most kitágult: az egész Föld lett a vizsgálat tárgya. Méghozzá a Föld egy olyan arca, amelyet még sohasem láthattunk, hiszen ezt az arcát a gyerekek számára mutatja, akik pedig nem tudnak még róla filmet készíteni, regényt írni. A Föld, ahogy a kiszolgáltatott gyerekek látják: egy másik bolygó.

Körülmények
A téma merészsége és nehézsége alapvetően befolyásolta a forgatás körülményeit: kis stábbal kellett dolgozniuk az alkotóknak, hiszen egyrészt rengeteg utazásra volt szükség (egy dokumentumfilm pedig ritkán bír nagy költségvetéssel), másrészt a kiválasztott gyerekekhez és élethelyzetekhez is csak úgy tudtak közel férkőzni, ha szinte beleolvadtak a környezetbe. Persze ez nem mindig sikerült: volt olyanra is példa, hogy menekülniük kellett a filmezéstől feldühödött helyiek elől, és gyakran az adott ország hatóságai sem nézték jó szemmel, hogy nem a turistalátványosságokat mutatják be. Máthé Tibor operatőri teljesítménye mindennek tükrében még inkább bravúros: szépséggel teli képeket tár elénk, amelyek ugyanakkor tökéletesen hitelesek is, és valóban ott érezzük magunkat a helyszínen.

Történet
A filmben hét gyermeket ismerhetünk meg, hét különböző helyszínen. A legkülönfélébb sorsok bomlanak ki a szemünk előtt, de az közös bennük, hogy a gondtalan gyerekkor egyiküknek sem adatik meg. Utcai cipőpucolótól afrikai gyerekkatonáig terjed a skála, egyik kislány cigarettát árul Dél-Amerikában, a másik a testét Afrikában. Mindez kommentárok és ítélkezés nélkül bemutatva. A gyerekek sem beszélnek a kamerába, egyszerűen csak eljátsszák-megmutatják az életüket. Minimális mértékben halljuk csak a szavaikat, akkor is leginkább az álmaikról, gondolataikról mesélnek a képek alatt.

Summa
Moldoványi filmjének legnagyobb érdeme, hogy a gyerekek szemével képes láttatni a saját sorsukat. Emiatt megszűnik az a távolság, amelyet felnőttként éreznénk a bemutatott sorsok iránt, és megszűnik az a kötelező érzelmi reakció is, amelyet automatikusan adódik, ha felnőtt szemmel nézzük ezeket a megdöbbentő képeket. A gyerekek nézőpontja érvényesül, ők pedig teljesen természetesnek veszik a sorsukat, nem is gondolják, hogy másképp lehetne, nem is tudnak rá reflektálni, kívülről nézni. Ez pedig, ha lehetséges, még megdöbbentőbb, mint a szánalom, vagy a sajnálkozás.
Ezt a hatást erősíti az is, hogy a Másik bolygó nem hagyományos dokumentumfilm: nem ülteti le a szereplőit a kamera elé, és nem mesélteti el velük a sorsukat. Semmi többet nem tudunk meg róluk, mint ami meg is történik velük az idő alatt, míg az életüket vette a kamera - és ez is bőven elég, beszédesebb minden szónál. A film nem ítélkezik, nem próbál meg hatásvadász lenni, egyszerűen csak bemutat: teszi ezt végtelenül egyszerűen, de mégis szépséggel telve.
Szemző Tibor filmzenéje is erősen hozzájárul ennek a szerencsés kombinációnak a sikeréhez: a tőle megszokott meditatív dallamok kiválóan festik alá Máthé Tibor képeit, de egyszer sem telepednek rájuk - ugyanúgy egyszerűek és mégis elérik a céljukat, mint az egész film.

Kinek ajánlható, kinek nem
+ aki érdeklődik a globális problémák iránt
+ akit vonzanak a nem hagyományos műfajú filmek
+ aki szeret számára ismeretlen sorsokkal találkozni
- aki nem szereti a dokumentumfilmeket
- akit zavar a történet hiánya
- aki a valóságot elfelejteni megy a moziba

8/10

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu