Az Esti Kornél című film érzékeny és tehetséges rendezője, Pacskovszky József jónak látta a Kosztolányi Dezsőé után a saját írói fantáziáját új filmje szolgálatába állítani. A mi szerelmünk címmel moziba bocsátott munkájából így két következtetés vonható le: rendezőként szakmai biztonsága vitathatatlan, filmíróként érdekes ötletei vannak, figurateremtésben, helyzetek és viszonyok árnyalt kidolgozásában azonban messze alatta marad egy érzékeny, tehetséges rendező igényeinek. Ide érzékeny írói tehetség kellene.
Adott egy különös történet, látszólag egy régi szerelem titkainak felfejtésével a középpontban, valójában egy országhatárokon átható mai szerelmi három-, illetve négyszög érzelmi gubancával az előtérben. Magyar kislány válni készülő francia férfit szeret, de a nagymamája esetleges egykori félrelépése annyira felkavarja, hogy rögtön szerelemre lobbantja az első útjába akadó magyar fiút. Mindenki lázasan kutat hol Budapesten, hol Párizsban, hol a lengyel tengerparton. Régi bizonyítékot, új szerelmet, elhagyott házastársat, hiányzó apát, leendő férjet. A néző meg a felpörgetett érzelmi viharok mögött a hitelesítő, átélhető emberi tényezőt. A szereplők rajtakapható hús-vér voltát. A látható mögött a mindennél érdekesebb láthatatlant. Valamit, amiért amazok hűvös szemmel figyelt magánügyéről egyszer csak elkezdi érezni, hogy köze van hozzá.
De a néző hoppon marad. Csak egy történetet lát, ami belső energiák nélkül már nem is olyan különös.
