Szerinted melyik a legjobb Bourne-film?

  • Vízer Balázs / PORT.hu

Hamarosan eldől, nagy durranás lesz-e az új Bourne-film vagy csak egy újabb bőrt húznak le az egykor oly sikeres és újszerű szériáról, aminek most rangsorba szedtük minden korábbi darabját. A cikk végén pedig döntsd el, hogy szerinted melyik a legjobb!

4. A Bourne hagyaték (2012)

Nincs olyan nagy bajunk ezzel a filmmel, azt leszámítva, hogy sajnos ez csak egy Bourne-pótlék, az eredeti széria koffeinmentes folytatása, és ez igaz mind a történetre, mind a főszereplőre. Jeremy Renner, aki itt Aaron Cross néven egy Jason Bourne-hoz hasonló hátterű és hasonló problémákkal küszködő egykori ügynök, nem rossz színész, a megfelelő filmben akár remek is lehet – ilyen volt például A bombák földjén -, de nem hozza azt, amit Matt Damon hozott. Damon A-kategóriás színész, aki mindenki meglepetésére akcióhősként is megállta a helyét, Renner eleve akcióhős, csak nem teljesen A-kategória.

Ugyanez igaz a történetre: minden megvan benne, ami az előző Bourne filmekben – autós-motoros üldözés, a lány, aki segít, az Ügynökség manipulációi, az egzotikus helyszínek és sorolhatnak -, de talán pont azért nem hat mindez újszerűnek, csak kipipálták a kötelező elemeket. A dologban az az ironikus, hogy mindezért az a Tony Gilroy felelt, aki a korábbi részek egyik forgatókönyvírója volt, csak hát máshogy néz ki valami papíron,és máshogy a vásznon, számos változtatás után és egy határozott rendezői elképzelés mellett, illetve ügyes vágás után. Annak persze örültünk, hogy a „szerelmi szálat” Rachel Weisz képviseli, Edward Norton gonosza viszont unott és lélektelen.


3. A Bourne-csapda (2004)

 

Miután a gyártó stúdió számos „kreatív különbségbe” ütközött az első részt rendező Doug Limannal, aki szívósan ragaszkodott elképzeléseihez, megváltak tőle, és új embert kerestek. Magyarul: a stúdió egy csomó baromságot kért, a rendező nem teljesítette ezeket, a film pedig sikeres lett, a sértődöttség viszont megmaradt a vezetőség részéről, így egy hasonló hátterű új rendezőt kerestek és találtak, hasonló receptre. Ez lett Paul Greengrass, aki tökéletesen hozta a még teljesen friss formulát, és már az elején egy remek akciójelenettel nyit, ahol gyorsan beáldozzák az első rész női főszereplőjét, aki, lássuk be, amúgy is csak hátráltatta volna a most már nem csak menekülő, de az igazság után is nyomozó főhőst.

Franka Potente beáldozása nagyon jót tett a franchise-nak, hiszen a kiszámítható szerelmi szál helyett egy csendesen izzó bosszúvonalat adott nekünk, Greengrass pedig művészfilmes múltját meghazudtoló módon torokszorítóan izgalmas, és korántsem öncélú akciójeleneteket komponált meg – nyilván nem egyedül, de akkor is... -, például egy, a fagyos orosz utcákon leforgatott gyalogos és autós üldözést a rendre alulértékelt Karl Urban közreműködésével,  ami azt is illusztrálja, hogy Jason Bourne minden fantasztikus képessége ellenére nagyon is hús-vér ember.


2. A Bourne-rejtély (2002)

 

Lehet, hogy van egy leheletnyi túlzás abban, amit most írunk, de a Bourne-rejtély volt az a film, ami teljes mértékben megújította az akciófilm és általában a közönségfilm műfaját – sikerének köszönhetően döntöttek például úgy a Bond-franchise producerei, hogy új, keményebb, realistább arculatot adnak a 007-esnek, de az Elrabolva sorozat receptje is ide köthető. Pedig Doug Liman rendező nem tett mást, csak fogta és aktualizálta Robert Ludlum remek regényét, és egy olyan hőst választott a történethez, akire talán senki más nem gondolt volna.

Jason Bourne ugyanis egyszerre tök átlagos és egy szuperhős, és a korábban gyakran kifejezetten puhányokat játszó Matt Damon mindkét tulajdonságot egyszerre képes megjeleníteni, amihez nagyszerű dramaturgiai eszköz, hogy hősünk elveszítette az emlékezetét. A tengerből halásszák ki, és bár nem tudja kicsoda, számos nyelvet beszél és bárkit elintéz egy sajtreszelővel vagy egy összehajtott újsággal, amit számos hihetetlenül jól megkomponált harcjelenet illusztrál. Ráadásul a hollywoodi recept ellenére a film szinte minden eleme, a helyszíneket és mellékszereplőket – például Clive Owen – európai, ami külön ízt ad a produkciónak, amit talán kissé lehúz a szerelmi szál, akármennyire is szeretjük Franka Potentét.

1. A Bourne-ultimátum (2007)

Egy sorozat harmadik része rendszerint mutatja a fáradtság jeleit, érezni a kifogyó kreatív ötleteket és az önismétlést, de a harmadik Bourne-film esetében inkább a kiforrott technikai tökéletesség mutatkozik. Tény, hogy az Ultimátum sok újat már nem tesz hozzá a recepthez – és ezért is döntött úgy Paul Greengrass és Damon is, hogy egyelőre nem folytatja a szériát, ami most a Jason Bourne-nal mégis felújítanak -, de összegzésnek tökéletes. Szikár, tempós, okos és újra csak hihetetlenül izgalmas.

 

Az ultimátum két olyan fantasztikusan kidolgozott thriller/akciójelenetet is tartalmaz, amik önmagukban is garantálnák az első helyet. Az elsőben Bourne a Paddy Considine által alakított tényfeltáró újságírót igyekszik – végül sikertelenül kimenekíteni egy veszélyes helyzetből, másodpercről másodpercre növelve a feszültséget, a második pedig  anger sikátorai között játszódik, és alapvető esszenciája annak, ami miatt szeretjük a Bourne-filmeket. Bourne ellenfele egy helyi bérgyilkos, összecsapásuk pedig a legjobb hongkongi harcművész filmeket is megszégyeníti, és egyáltalán nem öncélú, agyatlan adok-kapokról van szó.

 

 

Lakatos Mónika - Romanimo
2019. november 12., 19:30 Lakatos Mónika - Romanimo

Autentikus roma népzene a MÜPA Fesztivál Színházában.

Jegyvásárlás