Táncos a sötétben

  • Bérczessy Gergely / PORT.hu

Lars von Trier, korunk nagy dogmatikusa, ezen a héten egy újabb talányos alkotással, meghökkentő módon egy zenés filmmel jelentkezett a hazai mozikban. A Táncos a sötétben történetét megint olyan eszközöket használva meséli el, melyekre bátran mondhatjuk, ez a filmművészet valódi megújítása.

Selma (Björk) 1964-ben emigrál Csehszlovákiából Amerikába. Célja nem mesebeli álmok beteljesítése, hanem fiát akarja megoperáltatni, hogy megszabadítsa attól a vakságot okozó örökletes betegségtől, melyben maga is szenved. Élete a munka, a műtétre való pénz mielőbbi előteremtése. Versenyt fut saját bekövetkező vakságával. Egy lemezpréselő-üzemben dolgozik, otthoni munkát vállal. A gyenge nőt a zene működteti. Minden történés lehet egy zenés darab, egy éneklő álom. A szépség és tökéletesség számára a musicalek világa. A pénz pedig gyűlik, s lassan elérkezik a műtét napja. Ám ekkor összeroppant és kétségbeesett szomszédja kirabolja. De nincs megoldhatatlan dolog, amíg vannak dalok, melyek megmutatják a végzet felé vezető utat.

A Táncos a sötétben talánya a játék, látvány és történet sokrétűsége. von Trier most sem tagadta meg önmagát, ezzel a filmmel is egy olyan szövetet hozott létre, melynek szálain, rostjain csak látszólag hatol át tekintetünk: valójában nem szétdarabolható, kerek egészt érzékelhetünk, melynek a zene és Selma sorsa a fő motívumai. Ismert dolgokból építkezik újszerűen és egyszerű, ámde tudatos módon, és a "végtermék" meghökkentő, lenyűgöző és zavarba ejtő. Nem manipuláció, nem újrafeldolgozás s nem is újraértelmezés: maga az új. A zenés filmek, musicalek unásig ismert sablonjai életre kelnek. Lehull a por, s a mesteri, ám kétségbeejtő ismétlések helyett felébred az élet. A valóságos, szinte dokumentumszerű történethez rendelődnek hozzá a zenés jelenetek, Selma vízióiként, altatva-siettetve a történések alakulását. Néhány méltatója anti-musicalnek nevezi a filmet, de nem az, mert sem nem tagadja, sem nem öltözteti groteszk köntösbe azt. Így talány a musical lényegének megőrzése is.

A képi világ egyfelől megmarad a dogmás kézikamera mellett, másfelől egy új eljárással a zenés-táncos jeleneteket egyszerre száz kamerával rögzítették. Látványában a két módszer ellentétes ugyan, de a száz kamera legjobb látószögeinek változásai ugyanazt az érzést teremtik, mint a kézikamera.

Csodás és szerencsés egymásra-találás a zeneszerző, énekes Björk főszereplővé válása, ki őszinte játékával újabb talánnyal gazdagítja szövetünket.

S ugyan a jó bornak nem kell a cégér (de a kételkedők kedvéért), a Táncos a sötétben eleddig a következő elismerésekben részesült: 2000 Cannes, Arany pálma - Lars von Trier, Legjobb Színésznő - Björk; 2000 Európa Filmdíj, Legjobb Európai Film, Legjobb Európai Színésznő - Björk, Közönégdíj. Kötelező darab.