TMNT - Tini Nindzsa Teknőcök

Reneszánsz festőfejedelmekről elnevezett, japán surranó harcosoknak öltözött emberméretű hüllők ugrálnak a háztetőkön, miközben pihenőidejükben pizzát majszolnak? Hát hogy van ez? - kérdezheti a hagyományos történetekhez és hősökhöz szokott néző. Nyugalom, abban a világban, ahol egy tisztes férfiember denevérnek öltözve osztja az igazságot, vagy jámbor négykerekűekből robottá alakuló idegenlények lövik odébb az ellenséget, végül is mindez teljesen helyén való.

Tagadhatatlan, hogy amikor 1984-ben Peter Laird és Kevin Eastmen megálmodta a mutáns, nindzsa, tinédzser teknősöket, a szuperhősök kifigurázása vezette őket, miszerint bárkiből világmentő pozitív példakép lehet. Az alkotókat is meglepte a képregény váratlan sikere és az "Andy Warhol-i sztárhírnév-negyedóra" jelentős meghosszabbodása - ami tulajdonképpen a mai napig tart -, megszületett a rajzfilm-tévésorozat, jöttek a játékfigurák és a mozifilmek (az 1990-es évek első felében rögvest három is).

A negyedik TMNT-nagyjátékfilmet már az animátorok vezérelte számítógép rajzolták, a CGI-technika túllépett a ceruzák, kihúzók és radírok uralta fantáziavilágon. Ez ma már kötelező. A külcsín mellett éppen ezért az a döntő, hogy vajon a történetírók tudnak-e valami olyasmivel előrukkolni, ami - ez esetben - a kiskorú (jellemzően: 12-16 éves) közönséget a mozi székekhez láncolja. A TMNT - Tini Nindzsa Teknőcök arra épít, hogy a közönség ismeri a hősök előéletét, tehát nem lacafacázik a karakterek bemutatásával, a szereplők közötti viszonyok kialakulásának történetével, vagy egyáltalán azzal, hogyan lesz valakiből mutáns páncélos-hátú. Vélhetően azért, mert a film a rajongókra épít, akik abszolút ismerik ennek az univerzumnak minden apró szegletét és titkát, aki pedig eddig nem ismerte - és nem kedvelte - ezeket a teknőc srácokat, nem most fogja kezdeni.

Tehát. Miközben a messzi dzsungelben a csapatvezér Leonardo (Szecska mester utasítására) elvonul, hogy tökéletesítse vezetői tulajdonságait (közben azért igazságot oszt a helyieknek), a "fej nélkül" maradt teknőctrió "erős embere", Raffaello képtelen úrrá lenni a tehetetlenségén, és az "Éjjeliőr" álcájába bújva leckézteti meg a rosszfiúkat. Ám arra egymaga nem képes, hogy a metropoliszra törő tizenhárom bestiával és a múlt homályából előlépő halhatatlan kőharcosokkal felvegye a harcot (eredetükről a film eleji narráció regél). Szükséges, hogy újra együtt legyen a csapat, kiegészülve barátaikkal - Aprillel, Casey-vel, Szecska mesterrel -, de szükséges, hogy egyezségre jussanak korábbi ellenfeleikkel (a "Talpas Nindzsákkal"), vagy hogy kiderítsék egy Max Winters nevű titokzatos üzletember valódi szándékait - ha meg akarják menteni a világot. Márpedig meg akarják.

Az elkötelezett fan számára az új teknőc-mozi kötelező opus, és tetszeni is fog neki, a laikusnak azonban zavaróak az olykor határozottan gyönge animációk, még inkább a történet kopott fordulatai. De mint írtuk: a TMNT - Tini Nindzsa Teknőcöket nem nekik szánták.