Twitter bejegyzésként indult, az egész világon végigsöpört

2017 októberében pár nap különbséggel egyszerre két cikkben is leleplezték Harvey Weinsteint, a szexragadozó, évtizedek során nők tömegeit zaklató hollywoodi filmproducert. Egy héttel később Alyssa Milano színésznő kiírta a Twitterre a #MeToo, azaz „engem is” jelmondatot – elképesztő hullámot indítva el. Mindennek három éve. Mi történt akkor és azóta a mozgalommal?

Így kezdődött

Habár a köztudatban így terjedt el, az ikonikus jelmondatot valójában nem Milano találta ki, ő csak felhasználta, hanem egy Tarana Burke nevű New York-i aktivista, aki már 2006-ban elkezdte használni a közösségi médiában (akkor még a Myspace-en) a két szócskát, hogy a közösségvállalás és a szolidaritás jegyében így segítse azon sorstársait, akiket valaha is szexuálisan zaklattak. Ilyen értelemben egyértelműen Burke a MeToo mozgalom alapítója, de virálissá valóban a Bűbájos boszorkák sztárja tette.

Milanót vélhetően az tüzelhette fel, hogy 2017. október 5-én Jodi Kantor és Megan Twohey tollából megjelent egy cikk a New York Timesban, amelyben leleplezték Harvey Weinsteint, olyan filmek ismert és elismert producerét, mint a Szerelmes Shakespeare, a Ponyvaregény, A Gyűrűk Ura-trilógia vagy a New York bandái. Öt nappal később, október 10-én Ronan Farrow, Woody Allen és Mia Farrow fia is megírta a felháborító sztorit a New Yorkerben, miszerint a filmes mogul az évtizedek során nők tömegeit zaklatta szexuálisan.

Újabb öt nap elteltével, október 15-én pedig Alyssa Milano kiírta a Twitter oldalára, hogy

„Ha szexuálisan zaklattak vagy bántalmaztak, írd ki erre a tweetre válaszként, hogy engem is”.

Majd saját magának válaszolva kiírta, hogy

„engem is”.

Tweetjében a színésznő elhelyezett egy képet is (ami vélhetően még 2006-ban terjedhetett), amelyen a következő szöveg volt olvasható: „Engem is. Egy barátom javaslatára: »Ha minden nő, akit szexuálisan zaklattak vagy bántalmaztak, kiírja a státuszába, hogy ’engem is’, megértethetjük az emberekkel, milyen nagyságrendű problémáról is van szó.«”

És ami nem sikerült 2006-ban, az sikerült 2017-ben, hiszen az emberek ezúttal nem tudták nem észrevenni a probléma nagyságát. Csak a Facebookon egyetlen nap alatt 4,7 millióan írták ki vagy a két szócskát, vagy valamilyen felkavaró történettel együtt nyomatékosítva a jelmondatot: MeToo – engem is ért már a szexuális zaklatás vagy bántalmazás valamilyen formája. A kezdeményezés pedig az egész világon végigsöpört, volt, ahol ugyanúgy a MeToo hashtaggel, de volt, ahol helyi verziót kapott (a francia MeToo például a #BalanceTonPorc, azaz „leplezd le a disznódat!”).

A folytatás

Az egymással szolidaritást vállaló és az igazság kiderülését követelő áldozatok vallomásai olyan elképesztő mértékben erősítették egymást, hogy a Weinstein botrány kitörése után, 2017 ősze és 2018 tavasza között először szinte napi, majd heti szinten derült ki valamelyik hírességről, hogy szexuális zaklató. És a nők után a férfiak is megszólaltak: így derült ki Kevin Spacey-ről, hogy fiatal férfiakat, sőt gyerekeket zaklat (hiszen a színészt először megvádoló Anthony Rapp, a Star Trek: Discovery című sorozat sztárja még csak 14 éves volt, amikor Spacey rámászott), Bryan Singerről pedig, hogy állítólag több 18 éven aluli fiút is leitatott vagy bedrogozott, és megerőszakolt.

A nagyobb nyilvánosságot kapott esetekről a PORT.hu is mindig beszámolt, de aki átnézne egy bővebb listát, annak a Vox hírsite összeállított egyet azokról a sztárokról, akiket 2017 óta szexuális zaklatással vádoltak. Az oldalt 2019 januárjában frissítették utoljára, de így is 262 nevet tartalmaz a művészvilág, a média, az üzleti élet, a politika és az oktatás területéről. A kiábrándító felsorolásban mások mellett ott találjuk

Gérard Depardieu-t, Luc Bessont, Dustin Hoffmant, John Lassetert, Steven Seagalt, Sylvester Stallone-t, Tom Sizemore-t, Richard Dreyfusst, Jeffrey Tambort, Brett Ratnert, Jeremy Pivent vagy Asia Argentót (aki korábban maga is Weinstein áldozata volt).

Az érintettek „zaklatási adatlapján” az olyan körülmények is fel vannak tüntetve, hogy egy vagy több személy vádolja az illetőt (így szívünk joga eldönteni, hogy hitelt adunk-e az állításoknak – több egybehangzó vád mindenesetre már azért gyanús), illetve hogy lett-e valamilyen következménye a történteknek.

Harvey Weinstein az ítélethirdetéskor. Forrás: Scott Heins / Getty Images

 

És ami a következményeket illeti: miközben egyesek simán megúszták a dolgot az ügyek elévülése vagy egyéb körülmények miatt (köztük Dustin Hoffman, Steven Seagal vagy Sylvester Stallone), másokat elmozdítottak adott esetben meglehetősen befolyásos állásukból (például John Lassetert a Pixar éléről vagy Jeffrey Tambort Transparent című sorozatából). A leglátványosabban Kevin Spacey körül fogyott el a levegő, akit nemcsak sorozatából, A kártyavárból távolítottak el, de szó szerint kiradírozták A világ összes pénze című filmből: miután napvilágra kerültek viselt dolgai, Ridley Scott rendező kivágta az összes jelenetét, és Christopher Plummerrel forgatta őket újra. De a legsúlyosabb következmények – nagyon helyesen – természetesen az összesen több mint nyolcvan nő által megvádolt Harvey Weinsteint sújtották, aki

jelenleg is 23 éves büntetését tölti 

egy New York-i börtönben.

Az igazság kimondásán és a bűnösök megnevezésén túl (bár nyilvánvalóan az is fontos, hogy társadalmi diskurzus folyjon erről a súlyos témáról) a MeToo mozgalom célkitűzései közé tartozik a szabályok és a vonatkozó törvények megváltoztatása is, amit részben sikeresen teljesítettek is, hiszen a legtöbb intézménynek már van a szexuális zaklatásra vonatkozó etikai kódexe. A MeToo hatására hozták létre ezenkívül amerikai és brit szórakoztatóipari szereplők a Time's Upot, ami egy több tízmillió dolláros alap, és azt a célt szolgálja, hogy ebből fedezzék a reflektorfényen kívül élő és/vagy hátrányos helyzetű áldozatok jogvédelmét a szexuális zaklatási ügyekben.

Döglött akták

A MeToo miatt újra előkerültek olyan régebbi, több éves, de egyes esetekben több évtizedes ügyek is, mint például Casey Afflecké, akinek 2010-es zaklatási ügyéről nagyon keveset lehet tudni, mivel egy polgári peres eljárás végén minden érintett titoktartási nyilatkozatot írt alá.

Ben Affleck öccsét a 2017 februári Oscar-gálán még gond nélkül megválasztották a legjobb férfi főszereplőnek A régi város című filmben nyújtott alakításáért, de 2018-ban, amikor a hagyományok szerint neki kellett volna átadnia a trófeát a legjobb női főszereplőnek, a közhangulat miatt inkább lemondta a szereplést.

Két több évtizedes történet, Woody Allené és Roman Polanskié viszont a mozgalom ellentmondásosságára jó példa. A Manhattan és az Annie Hall rendezőjéről saját nevelt lánya, Dylan Farrow állította egy 2014-es nyílt levélben, hogy hétéves korában molesztálta. Amikor az állítólagos események történtek (1992-ben), Dylan örökbefogadó szülei, azaz Allen és Mia Farrow épp egy eldurvuló gyermek-elhelyezési vita közepén jártak, ráadásul zajlott is hatósági nyomozás az ügyben, és az illetékesek arra jutottak, nincs bizonyíték a gyermek állítására, akinek többek szerint Farrow tanította be az apja bűnösségéről szóló vallomást.

Mia Farrow és Woody Allen a gyermek Dylan és a csecsemő Ronan Farrow-val. Forrás: David Mcgough / DMI / The LIFE Picture Collection via Getty Images

 

A MeToo után újra fellángoló botrány miatt a rendező ennek ellenére páriává vált Hollywoodban: nemcsak egyre több egykori színésze határolódott el tőle, de szerződést bontott vele az Amazon Studios (sőt: már elkészült filmjét sem voltak hajlandóak bemutatni), és önéletrajzi könyvének megjelentetésére is alig talált kiadót. Roman Polanski ezzel szemben – habár az amerikai Filmakadémia 2018-ban kizárta a tagjai közül – Európában a mai napig ünnepelt filmrendező maradt (Tiszt és kém – A Dreyfus-ügy című filmje idén három César-díjat nyert, de tavaly a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon is díjazták), holott senki által nem vitatott tény, hogy 1977-ben leitatott és bedrogozott egy 13 éves lányt, majd akarata ellenére szexuális kapcsolatot létesített vele. Woody Allen és Roman Polanski ügyéről egyébként itt és itt olvashatunk magyar nyelven részletesen.

Magyar MeToo

A magyar MeToo igazából már egy nappal Alyssa Milano 2017. október 15-i kiírása előtt elkezdődött, hiszen Sárosdi Lilla színésznő a Weinstein botrány hatására 14-én tette közzé a Facebookon a saját történetét.

„A Weinstein ügy kapcsán kikívánkozik belőlem, hogy 20 évvel ezelőtt egy akkor színházat igazgató rendező egy kedves barátjával elvitt kocsikázni egy próba után.

(…) A Margit hídnál (sosem feledem a képet) oldalra nézek, látom a Parlamentet, és előttem a nagyrendező térdel a kocsiülésen, letolt sliccel, pici löttyedt hímtagja limbál a szemem előtt,

»Puszild meg!«,

hallom az instrukciót” – írta Sárosdi (a szégyenteljes sztori teljes egészében itt olvasható el), aki öt nappal később, október 19-én nevezte meg zaklatóját Marton László, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színházrendező, érdemes és kiváló művész személyében.

Gothár Péter közleménye: "Eddigi szellemi bázisomat, szeretett munkahelyemet, a Katona József Színházat kérem meg arra,...

Közzétette: Katona József Színház – 2019. november 20., szerda

A színésznő után mások is szexuális zaklatással vádolták Martont, akit emiatt kirúgtak a Vígszínházból, de pár év múlva máshol ismét lehetőséget kapott a rendezésre. Marton László esete óta hazánkban is minden évre jut egy-egy zaklatási botrány a Kerényi Miklós Gábor (Kero) által elkövetett vállfás fenekeléstől kezdve Gothár Péter ügyéig és az operettszínházi zaklatásokig. Magyarországon azonban a visszaéléseken túl további problémát jelent, hogy olyan szinten át van politizálva ez a terület is, hogy miközben a Katona József Színház és a Színház- és Filmművészeti Egyetem példásan kezelte a Gothár-féle zaklatást, a kormány azt az SZFE elleni politikai kampányra használta fel, a kormányzat szívének kedves Operettszínházban történt visszásságokat viszont eltussolták.

A MeToo a moziban

A MeToo mozgalom hatását remekül szemlélteti, hogy alig három év alatt máris számtalan film készült a témában. Az IMDb filmes adatbázis 45 címet sorol fel a legnépszerűbb MeToo filmek és sorozatok kulcsszó alatt, amelyek közt közel sem csak dokumentumfilmeket találunk. A nagyjátékfimek közül a kritika Az asszisztens című szikár művészfilmet tartja a legjobbnak (ami egy filmes cégnél dolgozó asszisztensről szól, aki tanújává válik annak, ahogy a főnöke visszaél a hatalmával, és nők behálózására használja azt), a fősodorbeli Botrány ezzel szemben népszerűbb és közérthetőbb formában dolgozta fel Roger Ailes Fox-vezérnek még a MeToo indulása előtt zajlott zaklatási ügyeit. És a legnagyobb durranás még hátra van, hiszen Brian De Palma bejelentette, hogy Catch and Kill címen horrorfilmként fogja újragondolni a Weinstein sztorit.

A téma feldolgozásában a filmeknél feltűnően jobban sikerültek a sorozatok. A legharsányabb hang ugyanazt ábrázolja, mint a Botrány, csak sokkal izgalmasabban és árnyaltabban, a The Morning Show pedig – olyan sztárokkal a főbb szerepekben, mint Jennifer Aniston, Reese Witherspoon vagy Steve Carell – egy nem annyira egyértelmű helyzetet mutat be, kiválóan megírva, rendkívüli fordulatokkal. És a filmek terén még mi, magyarok sem vagyunk lemaradva, hiszen négy magyar MeToo film is készült:

a Remélem legközelebb sikerül meghalnod egy páratlan csavarral a végén mutatja be az iskolai zaklatás (bullying) jelenségét és egy nem megfelelő tanár-diák viszonyt, a Szép csendben a hatalommal való visszaélés letisztult meséje, a FOMO a Z generáció nemi erőszakhoz való viszonyulását ábrázolja,

a legújabb darab pedig Hajdu Szabolcstól a Békeidő című filmantológia, aminek az egyik szálában a maga konkrétságában jelenik meg Sárosdi Lilla története.

 

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu