Vadászat angolokra

A történet 1839 szeptemberében játszódik Falussy gróf birtokán, valahol Magyarországon. Ide gyülekeznek a szomszéd földesurak, hogy részt vegyenek az őszi vadkanvadászaton. Megérkezik a régi, gyermekkori barát, Tarnai gróf is, aki befolyásos ember, koronaőr Bécsben, és nem mellesleg lánykérőbe jött. De betoppan Whitewell, a fiatal angol mérnök is - igaz, egy héttel előbb, mint várták. A társaságot figyeli az osztrák titkosszolgálat. Mint a klasszikus történelmi tragédiákban, a magánéleti és a közéleti szál összegabalyodik; próbáljuk meg kibogozni őket...

Az új magyar kosztümös film nyitójelenetében egy fiatal angol mérnök egy postakocsi-állomáson megpillant egy áttetszően légies, szőke lányt. Egy pillanatra találkozik a tekintetük: szerelem első látásra. A lány, Anna, lengyel, Falussy gróf feleségének az unokahúga. A levert szabadságharc után, a cári megtorlás elől menekült magyar rokonaihoz. A két fiatal a kastélyban találkozik újra. Ám előtte még Annára nehéz pillanatok várnak. Tapintatosan vissza kell utasítania Tarnai gróf házassági ajánlatát. A fiatal hölgy indoka csupán annyi, hogy nem szerelmes a grófba. Tarnai magyarázkodása, tudniillik, hogy még az lehet, legfeljebb a tapasztalat és az ész válasza a kételyekre. Annál nyilvánvalóbb viszont, hogy az angol mérnök és a lengyel lány között föllobbant a szerelem. És a tüzet még szítja is Falussy Fruzsina, a vénlány nagynéni, aki gyermekkorától vonzódik Tarnaihoz. Az idősödő férfi és Anna kapcsolatának ábrázolása - minden banalitása ellenére is - szép pillanatokkal ajándékozza meg a nézőt, hála Cserhalmi György méltóságteljes játékának. És kitűnő Nyakó Juli is az új szerepkörben, a vénlány Fruzsina megformálójaként.

A magyar reformkor időszakában vagyunk, Falussy gróf modernizálni akarja birtokát. Vasutat akar építeni, működtetni akarja a kőbányáját. Terve megvalósításához szüksége van a bécsi udvar befolyásos emberének, Tarnainak a támogatására is. A nagyszabású vállalkozás kivitelezője az angol mérnök lenne, aki magával is hozta felfedezését, egy újfajta robbanóanyagot. Aminek a bevált dramaturgia szerint fel is kell robbannia.

Ha a film magánéleti vonulatáról tudtunk némi rokonszenvvel szólni, a közéleti-politikai szál kibogozására kísérletet sem érdemes tenni. A dramaturgiai hibák egy idő után követhetetlenné és hiteltelenné teszik a történetet. A korfestő tablóban a legrosszabb közhelyeket látjuk viszont: a böffentő-szellentő magyar nemest, az ördögien gonosz osztrák kémfőnököt, a burleszkszerűen ábrázolt spionokat. Ehhez társulnak Bagó Bertalan rendezői fogyatékosságai is. A filmesként debütáló színházi szakember számára egy-egy jelenetnek akkor van vége, amikor a szereplők távoznak a színről, a kamera látóköréből.

A Vadászat angolokra nyilvánvaló hibái ellenére is a remény filmje. Arra hívja fel a figyelmet, hogy nem eleve kilátástalan, mi több, lehetséges kosztümös, történelmi környezetben játszódó mozgóképes alkotást készíteni. Amikor a rendező magára hagyja Máthé Tibort, és nem kényszeríti színpadias párbeszédek rögzítésére, az operatőr olyan képeket, olyan miliőt produkál szinte a semmiből, mely előrevetíti egy históriai múltban játszódó film megvalósíthatóságát. Teljesítményéért - kivételesen erős mezőnyben - méltán kapta meg a legjobb operatőr díját az idei magyar szemlén. A tehetség persze sok pénzt pótolhat, de van határa az anyagiak hiányának. A kiutat mégis fölvillantja a Vadászat angolokra. Újra kellene gondolni a támogatási rendszert, pénzügyi tekintetben előnyben kellene részesíteni a klasszikus magyar elbeszélők, regényírók műveinek adaptációját, akár a tévutakon járó magyar populáris mozi kárára is. Elengedhetetlen feltétel, hogy értő dramaturgokat és szakmailag felkészült rendezőket kell alkalmazni. Operatőr már van az új magyar történelmi filmhez.