Vicky Cristina Barcelona

Érdemes mielőbb megnézni a moziban Woody Allen új filmjét, mert már most zavaró olyanokkal látni, akik ki tudja, hanyadjára nézik, és előre nevetnek minden humoros jeleneten, grimaszon.

Azért is érdemes mihamarabb megnézni, mert leesett az első hó, hideg van, vírus járja be Magyarországot, és egész Kelet-Közép-Európa visszafordíthatatlanul a hideg télbe süpped, és mi sem hat jobban az idegekre, mint egy Barcelonában, illetve a napfényes Spanyolország egyéb gyönyörű helyein forgatott mozi.

Ráadásul Woody Allen filmje úgy mutatja be a hispánok földjét, amely hátterül szolgál egy szerelmi sokszög fel-, illetve leépülésének, ahogy azt mi innen elképzeljük. Szóval a sztereotípiák mentén haladva, Spanyolország esszenciáját látjuk másfél órába paszszírozva. Napfény és narancsfák, tüzes borok és fájdalmasan szép akusztikus gitárszólók. Lényegre törő, szőrös képű szerető (aki persze Művész), illetve hangosan, szenvedélyesen veszekvő, gyönyörű, veszedelmes pillantású fekete nők. Mintha csak egy útikönyvet vagy borcímkét olvasnánk, de a hetvenen túli New York-i mindezt mégis úgy vezényli le, hogy hol gyengébben, hol erősebben érezzük az iróniát benne, így az egész ellenállhatatlanul humoros lesz. Az irónia felismerésében segít a Woody Allen-filmek elmaradhatatlan kelléke, a folyamatos, intellektualizált önreflexió; mintha mindenki (beleértve a narrátort is) már eleve a pszichiáterének mesélné a történetét.

A cím csalóka, mert bármennyire is úgy tűnik, nem egy névről van szó, hanem háromról, ráadásul az utolsó a városé, ahol a történések kezdődnek. Két gyönyörű amerikai lány két hónapos vakációra érkezik ide. Mindketten mást várnak a szerelemtől. A céltudatos Vickynek unalmas és kiszámítható vőlegénye van, hamarosan összeházasodnak, élik az emberek átlagos életét, ám ez nekik így jó, a határozatlan Cristina pedig mindenben keres valamit, amiről fogalma sincs, hogy mi az pontosan, valószínűleg csak önmaga. A Woody Allen nevű sors összehozza őket egy ábrándos tekintetű, zűrös magánéletű, titokzatos festőművészszel, magával a Kalanddal, akit itt Juan Antoniónak hívnak, és akit a most is brillírozó Javier Bardem alakít. A fiú elhívja a lányokat egy utazásra, mely mindannyiuk sorsát megváltoztatja. Aztán feltűnik a színen a leendő férj, szarvval a fején, illetve az ön- és közveszélyes, túlságosan is temperamentumos exnej, Maria Elena - pisztollyal a kezében. A történet befejezése talán kicsit kurtára sikerült, de sebaj. Sok tévedése volt Woody Allennek az életben, de a filmjeit bátran ajánlhatjuk bárkinek. Ez is a jobbak között van.