Autóbalesetben elhunyt Bubik István, Jászai Mari-díjas és Érdemes Művész.
Új színházi szerepei a 2004-2005-ös évadban: Goldoni: Chioggiai csetepaté Peppe, Moliére: Úrhatnám polgár - Jourdain, Koltés: Roberto Zucco - A nehézfiú, Shakespeare: Szentivánéji álom - Tompor, Bulgakov: Álszentek összeesküvése - D'Orsigni márki.
A "Ritka (a) magyar" című önálló estjét november 2-án mutattuk be a Stúdiószínpadon.
Az Új Színház Bubik Istvánt saját halottjának tekinti.
Fájdalommal búcsúzunk: a Társulat
Nem hiszem, nem hisszük el.
A hatos öltözőben készül Moliere Jourdain-jére, a Szentivánéji Tomporára, Bulgakov D'Orsigny márkijára, összemondja a szöveget Takács Katival, Gáspárral, Eperjessel, Bánságival.
A Stúdiószínpadon hatalmas hittel szaval-mond-énekel Kölcseyt, Adyt, Petőfit, Vörösmartyt, Karinthyt és Nagy Lászlót. Kedvenc ütőhangszereit hóna alá kapva próbál a zenészekkel, adja a ritmust, a fergeteges tempót.
Az ő "ritka magyarsága" makacs és önpusztító élet-virtust diktál, amelyet ritkán old az a kicsit csibészes, kicsit gúnyos mosoly a szájszegletben...
Latinovits könyvét és a színész Chartát őrzi az öltözőben, amelyből az évadnyitón és az évadzárón óriási felkiáltójellel olvas fel részleteket. Perlekedik a világgal , perlekedik velünk és önmagával is.
Nem sunnyog, nem mismásol, gyűlöli a percemberkéket, értékrendje megingathatatlan. Ezt az egyenes és sokszor naiv, de végtelenül becsületes és őszinte embert nehezen viseli a kor, mint ahogy ő is nehezen viseli ezt a hazugsággal és becstelenséggel tele kort.
Konok szókimondása gyakran sért és bánt.
A közönség egy nagyszerű színészt , az Új Színház társulata egy jó barátot vesztett ma el.
Nem hisszük , nem hiszem el.
Nagyon mély a gyászunk.
A hatos öltözőben ma estétől virág , gyertya és kereszt.... és egy pohár vörösbor.
A társulat nevében:
