¡Viva Mexico! - A drogháború a mozivásznon

Az USA közvetlen szomszédságában aktív amerikai segítséggel zajló, sőt, gyakran a határokon is átcsapó mexikói drogháború elég izgalmas és fontos téma ahhoz hogy már a héten bemutatott Sicario - A bérgyilkos előtt is számtalan remek - és néha kevésbé sikerült - filmet ihlessen meg, amelyek közös többszöröse rendszerint Benicio Del Toro személye.

Traffic (2000) 

Steven Soderbergh 4 Oscar-díjjal jutalmazott munkája átfogó képet mutat a drogháború minden frontjáról és minden szintjéről a határ mindkét oldalán, még akkor is, ha nem minden szál egyformán kidolgozott vagy fontos. Látjuk, amint két egyszerű mexikói rendőr szembesül nap mint nap a hatalom és a pénz kísértésével, és bár ellenállnak, a korrupció mégis behálózza őket. Az Egyesült Államokban egy konzervatív szenátor a kábítószer elleni küzdelem egész szervezetének felülvizsgálatára készül és a mexikói rendőrséggel való együttműködést tervezi - ám otthon tinédzser lánya egyre jobban elhatalmasodó kábítószer-függőségével kell szembesülniük. Eközben egy letartóztatott drogbáró egyedül maradt felesége kénytelen gondoskodni a családjáról  - és az üzletről. Soderbergh külön dicséretet érdemel azért, hogy filmjével egyfajta oktatómunkát végzett, de a Traffic legnagyobb érdeme Benicio Del Toro elképesztő alakítása.

Heli (2013)

Bár rendszerint a drogháború amerikai nézőpontból ábrázolt verzióját láthatjuk, néha a mexikói perspektívába is belepillanthatunk – ami sokkal nyersebb és kegyetlenebb, mint például Amat Escalante számos díjjal jutalmazott munkájában. Hőse Heli egy fiatal mexikói fiú, akinek meg kell védenie a családját, amikor húgának a pasija van olyan ostoba, hogy lopjon egy drogkartelltől. A megtorlás kegyetlen, természetesen a korrupt helyi rendőrök is részesei – de ami a legrosszabb, látszik, hogy ez arrafelé mindennapos, mert így jár, aki rosszat tesz, rosszfelé néz vagy csak rokona annak, akit gyanúsnak találnak. Hősünk is a kartell kezeibe kerül, akik egyszerű példát statuálnak, amit bizony elég rossz nézni – ám Heli végül kiszabadul, majd húga keresésére indul, és a húga keresésére indul, de már nem ugyanaz az ember.

Miss Bala (2011)

Az egykor oly csodás Mexikóban elég, ha rosszkor és/vagy rossz helyre megy el az ember, és az élete örökre megváltozik – már, ha túléli a dolgot. Ez történik a csinos Laurával, aki barátnőjével benevez a helyi szépségversenyre, majd ezt megünnepelni elmegy egy szórakozóhelyre, ahol egy véres leszámolás szemtanúja lesz – és itt tetszik meg az egyik bandafőnöknek. A férfi ezután a lányt a saját céljaira használja fel, kezdve a drogszállítástól a szervezetbe beépült informátor lebuktatásán át a testi örömökig. Laura képtelen kiszállni, egészen addig, amíg a rendőrség látkörébe nem kerül, de ez Mexikóban semmire sem garancia. A film címe szójáték, a hősnő a Miss Baja California szépségkirálynői címre áhítozik, ám végül csak Miss Bala, vagyis „Tölténykirálynő” lehet belőle. A film érdekessége, hogy az operatőre a magyar Erdély Mátyás, aki legutóbb a Saul fiát fényképezte.

Az utolsó műszak (2012)

Nem feltétlenül kell ahhoz Mexikóba utazni, hogy valaki megízlelje a drogkartellek módszereit, hiszen azok már rég betették a lábukat a határhoz közel eső államokba. Ezt tapasztalja meg két Los Angeles-i rendőrjárőr - Jake Gyllenhaal és Michael Pena -, akik egy gyanús gépkocsit átvizsgálva elrejtett, és  minden bizonnyal kábítószer-kereskedelemből származó készpénzt és fegyvereket találnak, majd egy idős asszony házában végzett rutinellenőrzés során kábítószerre és a drogkartell kegyetlen módszereinek nyomára bukkannak, egy másik helyszíni kiszállás alkalmával pedig illegális bevándorlók rejtekhelyét leplezik le – és mindez ugyanannak a mexikói bandának az érdekeit sérti. Az utolsó műszak ügyesen ötvözi a klasszikus zsarufilmek kedvenc kliséit - hőseink országos cimborák – és a drogháború brutalitását és izgalmát, a folytonos kézikamerázás pedig némi tengeribetegséggel oltja be mindezt.

Vadállatok (2012)

Oliver Stone is gondolt egyet, hogy majd ő mondja el, milyen is ez a drogháború, amihez fogott három csinos amerikai fiatalt, egy korrupt zsarut, egy könyörtelen mexikói bandát, és jól megkeverte az egészet. Hősei két ártalmatlan marihuánatermesztő, akiknek betársulna az üzletébe egy kartell, ám ők olyan tökösek, hogy nemet mondanak – mire elrabolják a közös nőjüket, ők viszont elrabolják a kartell főnökének a lányát. Nem sokat segít, hogy ezt a főnököt Salma Hayek játssza, a korrupt zsarut pedig John Travolta, de még Benicio Del Toro sem hozza a szokásos formáját, csak ripacskodik, fordulatok pedig teljesen hiteltelenek. Mert az ember nem bosszant fel egy mexikói drogkartellt, pláne, ha azok egy tulajdonképpen korrekt ajánlattal állnak elő. 

Nem vénnek való vidék (2007)

Ha a Coen testvérek zseniális, Cormac McCarthy regényéből készült filmjére gondol az ember, akkor hajlamos elfelejteni, hogy annak kerettörténetét maga a mexikói drogháború adja. Az egész ugyanis úgy kezdődik, hogy hősünk, Llewelyn Moss (Josh Brolin) vadászat közben egy drogkartellek közötti véres leszámolás színhelyére bukkan a sivatagban, és mivel nincs túlélő, magához veszi az ott talált pénzt. Ezért ered a nyomába az egyik kartell ijesztő bérgyilkosa (Javier Bardem), illetve ezért nyomoz az ügyben egy viharvert texasi rendőr (Tommy Lee Jones), és azért jut el hősünk a történet egy pontján Mexikóba is. A film négy Oscar-díjat is kapott, köztük a legjobb filmnek járót, a legjobb rendezésért, a legjobb adaptált forgatókönyvért és a legjobb mellékszereplőnek járót – utóbbit természetesen Javier Bardem kapta az eszelős gyilkos megformálásáért.

Lakatos Mónika - Romanimo
2019. november 12., 19:30 Lakatos Mónika - Romanimo

Évszázados roma balladák és ritmusos pergetők a Müpában.

Jegyvásárlás