Will Ferrell 5 + 1 csodás pillanata

Tulajdonképpen még az is kisebb csoda, hogy ez a langaléta, bamba pacák valaha is főszerepet kapott, ám Will Ferrell mindenre rácáfolva az évek során nemhogy nélkülözhetetlen színésszé, de igazi sztárrá küzdötte fel magát, évi átlag három filmmel és egyéb szereppel. A most mozikba került Megjött Apuci kapcsán merengtünk el legjobb alakításain.

Pancser Police (2010)
Will Ferrell és Mark Wahlberg már a Megjött Apuci előtt is dolgozott együtt, egymást utáló, mégis együtt dolgozni kénytelen zsarukként, akiknek megadatik a nagy esély a bizonyításra, amikor az őrs legjobb nyomozói kidőlnek a sorból. Ferrell a gyilkossági osztály könyvelője, Wahlberg pedig egy lefokozott nyomozó, aki rühelli pipogya társát, ám lassan feltárul az ő gyenge oldala is. Ferrell rendszerint más, vele egy húron pendülő komikusokkal játszik, így némi kockázatot vállalt a vicces oldaláról kevésbé ismert, főleg akciósztárnak tartott Wahlberg előtt – még a Ted előtt járunk ekkor -, de a dolog bejött, a „párosítás” működött, és némi társadalomkritikát is sikerült az amúgy nem túl erős történetbe csempészni, hiszen ekkoriban mentették ki közpénzből a világgazdaságot válságba sodró bankokat Amerikában. 

A legjobb duma: „11 évesen könyvvizsgáltam a szüleimet. Elhiheted, hogy jópár szabálytalanságra bukkantam, és végül szobafogság lett belőle.”

 

A híres Ron Burgundy legendája (2004)
Sokak szerint a 2000-es évek legjobb vígjátéka eredetileg teljesen másként nézett volna. Az első verzióban az egyébként újságíró szakon végzett, és pályáját hírolvasóként kezdő Ferrell által játszott Ron Burgundy és egy csapat más, hasonlóan idióta híradós lezuhan a hegyek között, ám a repülőgépen majmokat és nindzsafelszerelést is szállítottak, így megindul a harc a túlélésért a kannibállá vált híradósok és a felfegyverzett majmok között. A végső verzió is tartalmaz egy bizarr csatajelenetet, de végül '70-es évek San Diegójában játszódik a sztori, ahol Ron Burgundy, a sztárhíradós hirtelen konkurenciát kap egy fiatal és tehetséges bemondónő személyében, akivel kénytelen felvenni a harcot, még akkor is, ha hősünk nagyon buta hozzá – és nagyon bejön neki a csaj. Adam McKay, Ferrell legjobb barátja és állandó rendezője itt vitte tökélyre a bamba humor formuláját, ahol főleg az vicces, amit nem viccnek szántak, a viccek után pedig rendre csak tücsökciripelés hallatszik, és mi azóta is vevők vagyunk erre. A folytatás, az Anchorman: A legenda folytatódik 2013-ban jött ki.
A legjobb duma: „Nos, lehet, hogy tévedek, de, ha jól tudom, a diverzitás egy régi, fából készült hajó, amit a polgárháború idején használtak.” 

Tesó-tusa (2008)
John C. Reilly-t és Will Ferrell egymásnak teremtette az úr, nem csoda, hogy annyi filmben játszanak együtt, egymást kiegészítve, hiszen mindkettő a tágra nyílt szemű idióták, szeretnivaló kretének megformálásában zseniális, és itt aztán bőven kaptak teret ezen tehetségük megcsillogtatásához. Mindketten negyvenes, mégis egyedülálló szüleik nyakán élősködő semmirekellőt alakítanak, akiknek óriási pechjére a szüleik – nem mind a négy, csak egy apuka és a másik anyuka! – egymásba szeretnek, így az egyik, feleslegessé vált házat eladnák, a „srácokat” pedig útjukra bocsátanák. Csakhogy a két felnőttgyerek az istennek nem mondana le a tutiról, és bár először gyűlölik egymást, hamar rájönnek, hogy a céljukat csak közösen érhetik el, és azt is kénytelenek észrevenni, hogy mindenben egyezik az ízlésük. A két pasas infantilis – vagy már inkább imbecilis – viselkedése és humora akár vérciki is lehetne, de valamiért, mondjuk a két színész tehetségének és Adam McKay rendezésének köszönhetően mégis elképesztően szórakoztató!
A legjobb duma: „Fogok egy párnahuzatot és megtöltöm szappannal, és a szart is kiverem belőled!”

Felforgatókönyv (2006)
Egy ponton túl a legtöbb komikus drámában is szeretné kipróbálni magát, és ez így történt Bill Murray-vel, Jim Carrey-vel vagy Steve Carrellel, és persze Will Ferrellel is. Nem mintha teljesen más karaktert kapott volna, mint vicces filmjeiben – sőt, maga a Felforgatókönyv is vicces, csak másként, mint mondjuk a Taplógáz -, hiszen itt is unalmas, lassú felfogású, de kedves fickó, adóhatóság könyvvizsgálója, aki egy nap arra ébred, hogy minden mozdulatát egy belső hang kommentálja, és rá kell ébrednie, hogy egy regény szereplőjévé vált, aki hamarosan meg fog halni. Hősünk mindent megtesz, hogy kiutat találjon, de csak akkor kezd el igazán élni, amikor lassan megbékél a halál gondolatával: udvarolni kezd egy csinos péklánynak, gitározni tanul és más hasonló bolondságokra adja a fejét. Ha őszinték akarunk lenni, Ferrell alakítása aligha lett volna olyan jó, ha nincsen mellette két olyan drámai nagyágyú, mint Emma Thompson és Dustin Hoffman, de mellette voltak és nagyon megnyomták őt is.
A legjobb duma: „Lehet, hogy ezt marhaságnak fogod találni, de azt hiszem, hogy egy tragédia főszereplője vagyok.” 

Taplógáz: Ricky Bobby legendája (2006)
A film Amerika tapló oldalának állít görbetükröt, az ország azon fegyvermániás, szeszvedelő részének, akik még mindig igazinak gondolják a pankrációt és akik szerint nincs nemesebb sport a roncsderbynél. Nekik az olyan emberek az igazi hősök, mint az autóversenyző Ricky Bobby, a NASCAR királya, aki nem állhatja a bonyolult dolgokat. Álomházzal a tóparton, zsíros bankszámlával, reklámszerződésekkel és dögös feleséggel az oldalán érzi úgy, hogy megfogta az Isten lábát, ám feltűnik a pályán Jean Girard, a piperkőc francia pilóta és a verhetetlen Rickyből - autójával egyetemben - egy csapásra roncs lesz. Ferrell egy időben főleg sportvígjátékban utazott, csinált kosárlabdás, focis, sőt, jégkoris filmet is, de az autóversenyzős verzió sikerült a legjobban, mert már annyira hülyére vette a figurát, hogy az már a nézőnek is fáj.
A legjobb duma: „Segíts rajtam Tom Cruise! Tom Cruise, használd a varázserődet, hogy eloltsd az engem égető lángokat!”


Zoolander, a trendkívüli (2001)
És végül, ráadásként egy film, ahol Ferrell nem volt főszereplő, de nélküle aligha működött volna az azóta kultfilmmé vált és végre folytatást kapó Zoolander. A Ben Stiller által rendezett és az ő főszereplésével készült vígjátéknak ő a gonosza, illetve Derek Zoolander munkaadója, aki agymosással titokban gyilkossá képzi az idióta férfimodellt. Jacobim Mugatu, polgári nevén Jacob Mooreberg maga is elfuserált divattervező, saját tervezésű, a nevét viselő ruháiban borzasztóan néz ki és egy hisztérika, de oldalán a gonosz modellel, Katinka Ingabogovinananával (Milla Jovovich) félelmetes ellenfél lehet – legalábbis egy olyan elmeroggyantnak, mint Zoolander.
A legjobb duma: „Én találtam fel a zongorabillentyűs nyakkendőt! Te mit kezdtél az életeddel?”

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu