10 dolog, amit nem tudtál a ma születésnapos Ian McKellenről

  • Vízer Balázs

Ő Gandalf és Magneto, ezenkívül a legünnepeltebb angol színpadi színész és meleg ikon, elképesztő pályafutással a háta mögött, aki ma ünnepli 81. szülinapját.

Ian Murray McKellen 1939. május 25-én született Lancashire-i Burnley-ben, édesapja, Denis Murray építőmérnök és lelkipásztor volt, édesanyja, Margery Lois Sutcliffe háztartásbeli, és mivel hamarosan megkezdődött a II. világháború, illetve a nagyvárosok bombázása, a kis Ian és nővére, Jean, megannyi angol gyerekhez hasonlóan vidéken, ez esetben Wiganban vészelte át a háborút. Szülei kedvenc időtöltése a színházba járás volt, különösen Shakespeare-t szerették, és a gyerekeket is magukkal vitték, de Iant csak azután kezdte el érdekelni a színjátszás, hogy 14 évesen elveszítette édesanyját, az iskolában pedig sokat zaklatták. Beiratkozott az iskola színjátszó körébe, ahol végre otthon érezte magát, a többi pedig már történelem.

A furcsa című "The Bells of Hell Go Ting-a-ling-a-ling" című 1966-os, Gregory Peck főszereplésével tervezett háborús film lett volna Ian McKellen első nagyjátékfilmes szerepe, amit el is kezdtek leforgatni a hófedte svájci Alpokban, rémes körülmények között. A film forgatókönyvét Roald Dahl írta, a rendezője David Miller volt, ám öt hét munka után lefújták az egészet, mert elfogyott a pénz.

Ian McKellen az egyik leglelkiismeretesebb, legelkötelezettebb színész a szakmában, és minden szerepére rendkívüli módon készül. Így aztán, amikor Michael Mann ráosztotta Az erőd (1983) főhősnőjének apja szerepét, aki egy román akadémikus, akinek egyszerre gyűlik meg a baja a nácikkal és egy szörnyeteggel, fogta magát, és több napra elutazott az akkor még kommunista Romániában, ami sok macerával járt. Ott is tanulmányozta a nyelvet, majd Londonban felbérelt egy dialógus szakértőt, és vele gyakorolta a kiejtést. Majd megkezdődött a forgatás, ő pedig elkezdett tökéletes román akcentussal beszélni, mire Mann hozzáfordult, és ezt mondta: „Felejtsük el ezt a kiejtést, legyen inkább olyan, mintha Chicagóból jött volna”.

Összesen hat filmet készített Hugh Jackmannel közösen. Ezek az X-Men - A kívülállók (2000), X-Men 2. (2003), az Elvitte a víz (2006) című animációs film, ahol a hangjuk volt „közös”, az X-Men - Az ellenállás vége (2006), az X-Men - Az eljövendő múlt napjai (2014) – illetve a Farkas (2013), ahol McKellennek csak icipici, alig észrevehető szerepe volt, de azért az is számít.

Mielőtt először eljátszotta volna Gandalfot A Gyűrűk Ura - A Gyűrű Szövetségében, McKellen hosszan hallgatta  J.R.R. Tolkien hangfelvételeit, ahogy saját művét olvassa fel, és úgy döntött, hogy a saját kiejtését a filmben Tolkien hangjáról mintázza – a regényeket mellesleg korábban nem olvasta, csak a szerepfelkérés után esett nekik. Az alakítás olyan jól sikerült, hogy Oscarra jelölték – érdekes módon a megannyi díjat begyűjtő trilógiának az volt az egyetlen színészi jelölése. McKellen egyébként orrprotézist viselt, valahányszor Gandalf bőrébe bújt, és sokkal jobban kedvelte a Szürke varázslót, mint annak megújult, Fehér verzióját.

A leghíresebb visszamondott szerepe Albus Dumbledore volt a Harry Potter és a bölcsek kövében (2001), amire azt nyilatkozta, hogy épp elég teher neki egy legendával megküzdenie, és természetesen Gandalfra gondolt A Gyűrűk urában. Ám egy másik legendát mégis bevállalt – noha nem sejtette, hogy az lesz -, és igent mondott Magnetóra, de csak azután, hogy Bryan Singer rendező volt olyan jófej, hogy átütemezze a kedvéért az X-Men forgatását, hogy időben végezzen itt, és megkezdhesse a forgatást Új-Zélandon. Ettől függetlenül a mai napig is sokan állítják meg az utcán és dicsérik meg, milyen remek Dumbledore volt.

Furcsa „történelmi” pályát futott be: még filmes karrierje elején nem mást, mint Adolf Hitlert alakította a Hitler végső döntése - A háború küszöbén (1989) című történelmi drámában, de nevezzük inkább tévéfilmnek, majd megint náci, pontosabban egy álnéven élő háborús bűnös volt a Stephen King: Az eminensben (1998), hogy aztán Holokauszt áldozat legyen egyik legismertebb szerepében, ez volt Erik Lehnsherr, vagyis Magneto – mind az Eminenst, mind az X-Men - A kívülállókat Bryan Singer rendezte. Ehhez még hozzátehetjük a III. Richard (1995) szintén náci, de képzeletbeli uralkodóját is.

Mindketten a világ legokosabb embereit alakították, igazi lángelméket, így logikus volt, hogy Sir Patrick Stewart, vagyis Xavier professzor és Sir Ian McKellen, azaz Magneto egy sakkjátszma keretében mérjék össze intellektuális tudásukat - és ez meg is történt rögtön az első részben, az X-Men - A kívülállókban, ám a stábot kellemetlen meglepetés érte. Egyik színészlegenda sem tudott sakkozni, még alapszinten sem, így keríteniük kellett egy sakkmestert, aki átvette velük az alapokat.  

Akárcsak sok más híres ember, ő is felkérést kapott önéletrajza megírására, és alá is írt egy szerződést, amely kerek egy millió dollár előleggel is járt. Nekiállt az írásnak, ám ahogy egyre jobban belemélyedt az írásba és főleg saját homoszexualitásának hosszú ideig való elnyomásába és elrejtésébe, a dolog kezdett nagyon fájdalmassá válni. Végül az utolsó centig visszautalta az előleget és letett a tervről.

Kapott egy másik nagylelkű ajánlatot is, a milliárdos Sean Parker, a Napster tulajdonosa, aki híresen nagy Gyűrűk ura rajongó, 2013-ban másfél millió dollárt kínált fel McKellennek azért, hogy Gandalfként jelenjen meg az esküvőjén. A menyegzőnek amúgy is Tolkien-tematikája volt, a vendégek is beöltözve érkeztek, a színész azonban nemet mondott, hozzáfűzve: „Gandalf nem lép fel lagzikon.” Így aztán a szerény esküvő kijött alig 12 millió dollárból.

Persze nem kell félteni McKellent, van mit a levesbe aprítania, és többek között van egy XVI. századi kocsmája, a The Grapes London egykori dokknegyedében, amit azóta szépen felújítottak és modernizáltak. Állítólag ez volt régen a törzshelye. Megnéztük a honlapját – nem olcsó hely.

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu