30 éves George Lucas sokat szidott tündérmeséje, a Willow

A Gyűrűk Ura és a Star Wars kicsit suta mixe nem lett kasszasiker. Pedig egész jó film!

30 éve, 1988. május 20-án mutatták be Amerikában Ron Howard látványos fantasy filmjét, a Willow-t, aminek nem más írta a történetét, mint a Csillagok háborúja atyja, George Lucas! Sajnos a bemutatója évében eléggé elbántak vele a kritikusok, és a kasszákat sem rengette meg – holott szerintem semmivel sem rosszabb, mint a korszak többi, máig népszerű sword & sorcery klasszikusa, a Conan, a barbár, A vadak ura, a Krull, a Fantasztikus labirintusA herceg menyasszonya vagy épp Ridley Scott Legendája

Oké, mai szemmel már talán kicsit megmosolyogtatóak a speciális effektek, főleg a darabosan mozgó stop motion szörnyek és a manók, akik valójában optikailag lekicsinyített emberek. A sztori ráadásul nem egyéb, mint a Gyűrűk Ura-regények és a Star Wars kicsit suta összefércelése, mégis van valami különös bája ennek a filmnek: egyszerre tud félelmetes és szívmelengető lenni.

Az pedig még 30 év után újranézve is nagyon vicces, ahogy Val Kilmer karaktere, a nagyszájú zsivány Madmartigan úgy próbál harcolni, mint tündérmesék fényes páncélú, daliás lovagjai!

A Csillagok háborúja-hasonlat persze igaz. George Lucas, ahogy a Star Wars forgatókönyvének idején, úgy itt is előszeretettel nyúlt vissza a Bibliához, a klasszikus mesékhez és a filmélményeihez: Mózes története mellett a Disney-féle Hófehérke, Errol Flynn Robin Hoodja és az 1981-es Excalibur hatása a legszembetűnőbb. A történet főszereplője, a címbéli Willow viszont akár Bilbó vagy Frodó is lehetne a Gyűrűk Urából. Egy nelwyn nevű, apró, békés nép tagja, aki semmilyen kalamajkába nem szeret belekeveredni, ám amikor a folyóparton rátalál egy csecsemőre, aki nagy dolgokra hivatott, ezért le akarják mészárolni a gonosz boszorkányúrnő emberei, akkor hősiesen elvállalja, hogy az élete árán is megvédi a csöppséget.

A címszereplő nelwynt Warwick Davis alakította, akivel Lucas még A Jedi visszatér ewokos jeleneteinek forgatásán barátkozott össze, és már ekkor elhatározta, hogy forgat majd vele később egy újabb kasszarobbantó blockbustert. Egy „aprónépről szóló film” ötlete, amiben egy átlagembereknek kell helyt állnia egy nem mindennapi kalandban, már a Csillagok háborúja idején ott mocorgott benne, de csak 1985-ben egyezett meg régi barátjával, Ron Howarddal, hogy rendezze meg, és hajtson fel egy profi forgatókönyvírót (a tévés veterán Bob Dolmant), aki majd rendesen kibontja az ő szamárfüles füzetlapokra firkált jegyzeteit.

Kis termetű népek és egyéb különös szerzetek, otromba szörnyek, sötét várkastély, fekete páncélos hadúr, velejéig romlott, ráncos uralkodó. Ősi jóslatokban eleve elrendelt sorsok, a gonosz szülővel szembe forduló gyermek, a főhőst segítő, bölcs varázsló, és persze Madmartigan, a gonosz elleni harcba csak nagy sokára és morogva beszálló, de végül a főhősnő kezét elnyerő, Han Solo-szerű fantasy hős. Lucas le sem tagadhatná, hogy a Willow fordulatait nem a Star Wars-trilógiából csipegette össze – és ez lett a film veszte is.

A kritikusok ugyanis az 1988-as premier idején azt várták, hogy a Star Warshoz és az Indiana Jones-filmekhez hasonlóan Lucas ezúttal is úgy nyúl vissza egy régi zsánerhez, hogy azzal új etalont teremt, elkápráztatja a nézőt, és lefekteti egy további bevételeket generáló, friss franchise alapjait. A kőszívű kritikusok szerint azonban Lucas szívtelen pénzcsinálóként „meglopta a saját régi filmjeit”.

Egyvalamiben viszont úttörőnek bizonyult a film: itt használt először számítógépes effekteket Lucas híres trükkgyára, az Industrial Light & Magic! Abban a jelenetben, amikor Willownak vissza kell változtatnia emberré a kecske alakban ragadt varázslónőt. Az úgynevezett „morphing” technológia lényege az volt, hogy animatronic technológiával megnyújtott, habszivacs állatbábok helyett komputeranumációt használtak: a külön-külön felvett állatok képét a számítógép illesztette össze egyetlen, hagyományos filmes vágások nélküli snitté. A '80-as években ez a technológia igencsak újszerű volt, nem csoda, hogy a Willow-t is jelölték '89-ben a legjobb speciális effektek Oscar-díjára. Az ILM azonban, mint annyi más alkalommal a filmtörténelemben, ezúttal is saját maga ellen veszített, mivel abban az évben a Roger nyúl a pácban trükkjei, vagyis a Bob Hoskins mellé rajzolt rajzfilmfigurák kapták meg az aranyszobrocskát – a Willow pedig eltűnt a süllyesztőben.

A cikkhez többek között Brian Jay Jones George Lucas - Galaxisokon innen és túl és Charles Champlin George Lucas: A szárnyaló képzelet című könyveit használtuk fel.

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu