40 éve erre a Halloween-filmre vártunk!

Jamie Lee Curtis végre visszatért, hogy leszámoljon a rossz folytatásokkal és a popkultúra legismertebb maszkos sorozatgyilkosával.

Napra pontosan 40 évvel azután, hogy 1978. október 25-én mozikba került minden kaszabolós horror ősatyja, John Carpenter Halloweenje, megérkezett az újabb epizód a franchise-hoz. Amiről nyugodtan kijelenthetjük, hogy

ez az eddigi legjobb Halloween-folytatás, 40 éve erre vártak a rajongók!

Pedig az első külföldi fesztiválkritikákig eléggé kétesélyesnek látszott a dolog: simán lehetett volna ez is egyike a sok ugyanolyan, bugyuta tinihorrornak. Pláne, hogy a rendező és a forgatókönyvíró a főleg prosztó vígjátékokat jegyző David Gordon GreenDanny McBride-páros volt. Természetesen nem hazudtolták meg magukat, bőven pakoltak humort is a filmjükbe, viszont a horrorrajongók alázatával nyúltak vissza Carpenter eredetijéhez, amin csavartak is egy kicsit, meg nem is.

No de kezdjük inkább az elején! Miért van ekkora kultusza a 40 éves Halloweennek, és a konyhakést lóbáló Michael Myersnek, akinek a kinézetére annyira nem volt pénze Carpenteréknek, hogy végső kétségbeesésükben egy Kirk kapitány-álarcot húztak a fejére? Mert Michael volt a legelső a sorban a maszkot hordó, robusztus sorozatgyilkosok között. Az ő rabruhájából bújt ki a hokimaszkos Jason Voorhees, a pengekesztyűs Freddy Krueger, a Sikoly-álarcos gyilkos, a Tudom, mit tettél...-filmek kampóval ölő, viharkabátos figurája, meg az összes többi olyan horrorszereplő, aki előszeretettel öldösött fiatal lányokat és fiúkat.

Részben a Halloween-filmek ihlették meg James Cameront is, amikor egy megállíthatatlanul az áldozata felé csörtető, néma gólemet tett meg az 1984-es Terminátor főszereplőjének – nem véletlen, hogy az új Halloweenben  Green és McBride is Sarah Connorhoz nyúltak vissza, amikor egy erős és határozott nő kezébe adták az ismétlőpuskát, hogy végleg leszámolhasson a könyörtelen gonosszal!

Laurie Strode = Sarah Connor

Ez a párhuzam nagyon sokszor előkerül az új Halloweenben. Mindkét nő egy-egy ismert franchise mindent túlélő final girlje, mindketten harcias anyatigrisek, akik állig felfegyverkezve védelmezik a gyermeküket – akár azon az áron is, hogy szegény csemete ebbe pszichikailag belerokkan. Mindkét hősnő elrabolta a gyerekek legszebb éveit, mert babák meg kisautók helyett célba lövéssel telt a tinédzserkoruk, miközben azt hallották folyamatosan az anyjuktól, hogy a legyőzhetetlen, néma ellenfél egyszer biztosan eljön értük, és akkor nem szabad felkészületlenül várni őt. Az új Halloweenben ráadásul már az is egy plusz konfliktusforrás, hogy Laurie (Jamie Lee Curtis) nemcsak a saját lányát (Judy Greer) traktálja a Jason Michael ellen forralt bosszújával, hanem az unokáját (Andi Matichak) is, mintegy súlyos családi örökségként továbbadva a 40 évvel ezelőtti halloweeni mészárlás emlékképét.

Nagyon jó, hogy a készítők ezt a feszült anya-lánya-unokája kapcsolatot tették meg a film vezérfonalává. De az is pozitívum, hogy minden marhaságot kidobtak az eddigi Halloween-kánonból, és nem foglalkoztak olyan hülyeségekkel, hogy Laurie Strode most akkor Michael testvére-e, meg hogy Myers maga az Ördög, és a testébe egy titkos szekta idézi meg minden évben, halottak napja előtt a Sátánt (ezekkel itt foglalkoztunk részletesebben).

Ez a film tényleg csak annyi, hogy már eltelt 40 év az 1978-as vérfürdő óta, és az egyetlen túlélő, Laure, még nyugdíjas korában is csak a bosszúra szomjazik. Egész életében arra készült, hogy ha egyszer majd Michael Myers kiszabadul a diliházból, akkor kapjon pár golyót a fejébe, és soha többé ne árthasson senkinek. Jamie Lee Curtis olyan átéléssel alakítja a fanatikus nagyit, mintha tényleg erre a nagy visszatérésre készült volna 40 éven át. Az idős Laure több jelenetben is annyira mániákusan üldözi Michaelt, mit sem törődve azzal, hogy ezzel megbántja a szeretteit, hogy néha igen nehéz eldönteni: kettejük közül ki az áldozat és ki a pszichopata?

Annak persze, aki minden Halloween-epizódot látott már, nehéz újat mutatni slasher fronton. És valószínűleg nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy Laurie és Michael párharcában bizony az utóbbi húzza a rövidebbet. Mégis, a vígjátékokon edződött McBride-ék annyira jól használják a horror zsáner formanyelvi eszközeit, hogy nem is értem, miért nem próbálták ki eddig magukat ebben a műfajban. Csak egy példa: volt egy jelenetsor, amiben végig Michael háta mögül vette a kamera, ahogy a böszme óriás Halloween éjszakáján, a sok csontvázjelmezes gyerekkel mit sem törődve, gépiesen darabos mozgással betrappol egy takaros családi házba, és ott kíméletlenül felkoncolja a konyhában sürgölődő, hajcsavarós anyukát. Na, ez a moziban még úgy is fojtogató és letaglózó erejű volt, hogy nem is látjuk magát a véres gyilkosságot! Ráadásul maga a jelenet már a trailerekben is benne volt!

De nemcsak Laurie Strode jól továbbgondolt jelleme és Michael véres gyilkosságsorozata az erőssége ennek a filmnek. Humor terén és a mellékszereplők kidolgozottságában is jól teljesít a film. A legtöbb tinihorror esetében nem különösebben törődünk nézőként az egydimenziós karakterekkel, csak röhögünk a vicceiken, meg azon, amikor látványosan feltrancsírozza őket az épp aktuális maszkos gyilkos.

Itt viszont a mellékszereplők is kapnak egy-egy jó jelenetet, ami után kifejezetten sajnáljuk, amikor Michael megmártja bennük a kését. Na persze itt sem igazán tudtak kilépni a készítők a bulizó-füvező-szexelő tinik kliséjéből, hiszen ez ma már a horrorfilmek kötelező toposza. De például a felvágott nyelvű kisfiú (Jibrail Nantambu) és a rá vigyázó Vicky (Virginia Gardner) jelenetei nagyon szórakoztatóak – ráadásul ez egy szép főhajtás John Carpenter eredeti Halloween-forgatókönyve előtt, ami anno egy bébiszittereket sorra öldöső gyilkosról szólt volna.

Ugyanakkor – hogy egy kis rosszat is mondjak a filmről – Green és McBride sosem mer igazán eltávolodni a '78-as Halloweentől. Olyannyira nem, hogy a rajongóknak szánt kikacsintásként számos konkrét jelenetben lemásolja a nagy elődöt, de ezek a tisztelgések többnyire mind rosszul sülnek el. A saját jogán ez a film sosem lesz John Carpenter mesterművével egyenértékű kulthorror, a rengeteg Halloween-folytatás között viszont toronymagasan ez eddig a legjobb!

Ítélet: 8/10

Kiknek ajánljuk? Azoknak, akik az 1978-as Halloween óta várnak egy tisztességes folytatásra. És persze azoknak is, akik azt sem tudják, kicsoda a Kirk kapitány-maszkos néma sorozatgyilkos, Michael Myers – épp itt az idő megismerkedni vele!