A mozgókép megszületése óta vannak olyan filmek, amelyek egy komplett generáció értékrendjét tükrözik, azokat a normákat, amikkel megkülönböztetik magukat a szüleiktől és a nagyszüleiktől. Lehet ez az öltözködés, a társadalmi magatartás, az élethez való hozzáállás – igazából bármi, amit esszenciálisan sikerül megragadnia egy-egy alkotásnak. Következzen öt film az elmúlt évtizedekből amely tökéletesen tükrözi az akkori generáció életérzését.

A hatvanas évek: Diploma előtt (1967)

Mike Nichols rendezése a konvenciókkal szakító fiatalság és a gyorsan végbemenő kulturális változások közegében mutatja be a babyboomer-generációt. A Dustin Hoffman számára áttörést jelentő szatíra egy fiatal srácról szól, akit behálóz a nála jóval idősebb Mrs. Robinson. Az idős, fásult nő, azonban csak egy kis kalandot szeretne, ám a film ikonikus lezárása mégis megdöbbentő: a srác végül Mrs. Robinson lányával szökik meg. A film egy generáció kiábrándultságát épp úgy megmutatja, mint a vágyat, hogy megváltozzanak társadalmi normák.

„A Diploma előtt markánsan megmutatja, miként távolodtak el a korábbi évtizedek erkölcsi iránytűjétől.”

– írja Sebastian Hall az Oxfordi Egyetem Cherwell című újságjának cikkében.

A hetvenes évek: Szombat esti láz (1977)

A romantikus zenés dráma számtalan arcát megmutatja a hetvenes évek fiatalságnak, de persze elsősorban a diszkó népszerűségét láthatjuk viszont benne. A 19 éves brooklyni fiú, Tony Manero (John Travolta) minden este a diszkóba menekül a valóság elől, ahol elkápráztatja a közönséget tánctudásával.

Egy olyan évtizedben, amikor az amerikai álom sokak számára elérhetetlennek tűnt, Tony testesítette meg azt a figurát, aki a legközelebb állt az akkori fiatalokhoz. Ők ugyanis elveszettnek érezték magukat, és nem láttak perspektívát a jövőjükben.

Számukra nem voltak nagy célok, amik egyesítették őket (ellentétben a hippi vagy a második világháborús nemzedékkel), ők csoportokba verődve élvezték az éjszakai életet: a diszkók és klubok tánctereit, ahol feloldódhattak a zenében. A Szombat esti láz emellett a kor zenéjét és öltözködési divatját is érzékletesen ragadta meg.

A nyolcvanas évek: Meglógtam a Ferrarival (1986)

Szerepelhetne itt a Nulladik óra (1985), A kívülállók (1983) vagy a Szent Elmo tüze (1985), de végül azért esett a választás John Hughes klasszikus vígjátékra, mert

ez érzékelteti leghatásosabban azt a harsány, materialista életérzést, amit ez a generáció képvisel.

A sztori középpontjában egy pimasz tinédzser, Ferris Bueller (Matthew Broderick) áll, aki nem csak a suliból lóg el, hanem lenyúlja a fater Ferrariját is, hogy egy balhékkal teli chicagói kirándulásra menjen a haverokkal.

Ez is érdekelhet

5 dolog, ami nem hiányozhat egy ’80-as években játszódó filmből

Divat, zene, középsuli és közélet – minden ott sűrűsödik egyetlen évtizedben.

Lássuk!

A kilencvenes évek: Nyakunkon az élet (1994)

Bár az X-generáció (1965 és ’80 között születtek) viszonylag nehezen definiálható csoport, azért elég sok film foglalkozik velük. A kilencvenes években több, fiatal felnőttekről szóló alkotás igyekezett feltárni ennek a nemzedéknek a lényegét, ezek közül viszont egyértelműen kiemelkedik Ben Stiller rendezése, a Nyakunkon az élet. A sztori négy barátot mutat be, aki megpróbál eligazodni a világban felnőttként.

A film hitelesen mutatja be a generáció frusztrációit, hozzáállását a kihívásokhoz, és hangsúlyozza, hogy az X-esek „nem adják el magukat”, ahogy szerintük elődeik tették.

A Nyakunkon az élet hitelességének egyik titka, hogy az akkor húszas éveiben járó Helen Childress írta, aki saját életéből merített ihletet.

A kétezres évek: Social Network – A közösségi háló (2010)

Ha egyetlen olyan filmet kell mondani, amely bemutatja az ezredforduló generációját  – nagyban meghatározza az életüket a technológia –, akkor a közösségi média úttörőjéről, Mark Zuckerbergről szóló sikerfilm egész biztosan jó választás.

Az 1980-as évek elején és a 90-es évek közepe között született generáció az internet fejlődésének idején nőtt fel, és a közösségi média térhódításakor vált nagykorúvá.

David Fincher rendezése a fiatal Zuckerberggel indul, aki 19 évesen, a Harvardon végzett hallgatóként alapította meg a Facebookot, és egészen addig követi, míg a kor egyik legjelentősebb cégévé (és platformjává) nem válik a közösségi média hálózata. Joshua Stecker 2010-es, a Script magazinban megjelent kritikája szerint az életrajzi dráma

„egy generációt definiáló film, és olyan alkotásokkal egyenrangú, mint a Nulladik óra, a Shop-stop, valamint az American Graffiti, amelyek megragadták a korabeli főiskolás nemzedék kollektív tudatát."

(via Listverse)