A 10 legfélelmetesebb horrorfilm

  • Vízer Balázs

Mindenki mástól ijed meg, és nekünk a most bemutatott Mi is elég félelmetes volt, de az alábbi filmek sok-sok olyan listán szerepelnek, amik a legrémisztőbb horrorokat hozzák.

A valami (A dolog) (1982)



John Carpenter kedvenc színészével, Kurt Russellel készített filmje egyike korának leghideglelősebb horrorjainak, és nem csak azért, mert a történet egy sarkvidéki kutatóállomáson játszódik. Itt üti fel a fejét egy halálos idegen organizmus, hogy először a norvég kollégákat pusztítsa el, majd az amerikai kutatók ellen forduljon. És ami ezután következik, az sokban hasonlít a három évvel korábban bemutatott Nyolcadik utas: a Halálra, csak mivel nem a távoli űrben játszódik, sokkal hihetőbb és ezért sokkal félelmetesebb. Lehet persze, hogy a mutálódó, szánhúzó kutyákból, majd emberekből kitörő lények mai szemmel kevésbé tűnnek iszonyatosnak, de higgyék el, a maguk idejében ez nagyon nagyot ütött!

Ideglelés - The Blair Witch Project (1999)

Bár a Daniel Myrick és Eduardo Sánchez páros a későbbiekben nem sokat tett le az asztalra, de ők adták nekünk az ún. found footage műfaj úttörőjét, amely fényesen bizonyítja, hogy nem kell fröcsögő vért és kiomló beleket mutatni ahhoz, hogy abszolút beparáztassuk a nézőket. Három egyetemista egy marylandi városi legenda nyomába ered, és forgatni megy az erdőbe, ahol állítólag egy gyilkos boszorkány él. Sosem térnek vissza, csak a kamerájukat és a filmet találják meg, és bár a filmben gyakorlatilag egy csepp vér sem folyik, annyira ránk ragad a sztori hangulata, ahogyan a három fiatalon eluralkodik a páni félelem, hogy attól nézőként is képtelenek vagyunk magunkat függetleníteni.

A kör (2002)

Lehet azon vitatkozni, hogy az eredeti japán Ringu vagy az amerikai remake a félelmetesebb, de felesleges, mert mindkettő ugyanolyan jó, és mindkettő ugyanattól működik. Az elkerülhetetlenségtől, a kérlelhetetlenül közeledő végzettől. Ami mindenkit utolér, aki megnézi azt a bizonyos videókazettát a maga horrorisztikusan szemcsés képével és a lánnyal a kútból. Gore Verbinski tökéletesen dolgozta át az eredetit, megspékelve a gonosz természetfeletti hatalmát a modern városi legendák kiszámíthatatlanságával és menőségével, Naomi Watts pedig pazarul hozza az egyszerre törékeny és naiv, ugyanakkor, ha a szeretteiről van szó, elszánt és találékony hősnőt.

Fűrész (2004)

Az igazán hatékony horrorok azért jók, mert szemetek. Mert aljas módon bánnak el áldozataikkal, és remekül építik fel a gonosz karaktereiket, miközben képesek valami kicsavart, nyakatekert erkölcsi köntösbe öltöztetni mindezt. James Wan ennek a mestere, és a szadista Fűrész széria elképesztő sikere pont ennek a perverz önigazolásnak köszönhető. A megháborodott szadista sorozatgyilkos (Tobin Bell) ugyanis áldozatait megszállottan az élet értékére akarja megtanítani úgy, hogy hátborzongató, rendszerint valamilyen csonkolással járó játékra kényszeríti őket, melynek tétje a saját életük. Az áldozatok mindegyikének képtelen döntési helyzetekkel szembesülve kell megküzdenie azért, hogy visszanyerje életét, vagy ellenkező esetben belehaljon a próbálkozásokba.

Mártírok (2008)

Nem csak a Távol-Keleten és Hollywoodban készülnek nagyszerű horrorok, de időnként Franciaországban is. Nincs sok francia horror, de ami van, az nagyon para, mint a Magasfeszültség, A betolakodó és a Mártírok, ami talán a legijesztőbb női horror, hiszen, ahogy ezt régóta tudjuk, minden sokkal rémisztőbb, ha egy,- vagy jelen esetben több - sebezhető fiatal lánnyal történik. És bizony feldolgozhatatlanul sok és sokkoló az erőszak mennyisége és kegyetlensége, ami ebben a filmben felvonul, és amikor azt hittük, hogy ennél rosszabb nem lehet, a sztori egy újabb csavarral még egy kupac szörnyűséget pakol hőseire, illetve szerencsétlen nézőre.

Parajelenségek (2007)

Egy jó horrorban nagyon sokáig, ameddig csak ésszerű, nem mutatják meg azt, amitől félni kell – addig elég pár apró, szinte lényegtelen jel, mint a pislákoló fény, megmozduló ajtó vagy valami nyikorgó hang. Aztán ezekből lehet építkezni, egyre nyomasztóbb hangulatot összehozni, egyre paranoiásabbá tenni a szereplőket, mint azt a fiatal párt, akik nemrég költöztek új lakásba. Mivel a lány azt állítja, gyerekkora óta kísértik a természetfeletti jelenségek, a sokáig kétkedő férfi végül vesz egy videokamerát, hogy így szerezzen bizonyítékot. A felvételek láttán libabőrös lesz a hátuk, éjszakánként ugyanis egy démon garázdálkodik náluk, ami a félelmükből táplálkozik – és amit feldühít az, ha valaki nem hisz benne.

Sinister (2012)

Régi, homályos és szemcsés amatőrfilmekkel bármit el lehet adni egy horrorfilmben, és erre épít az Ethan Hawke főszereplésével készült film. Hawke karaktere az, aki rátalál a régi, baljós felvételekre a padláson, hol máshol. És van olyan mazochista, hogy végignézze, és már az első felvétel sem ígér semmi jót: egy családot látunk egy fa alatt, csuklyával a fejükön és kötéllel a nyakuk körül. És innen csak rosszabb lesz, Scott Derrickson rendező pedig ügyel arra, hogy minden egyes film egyrészt különbözzön a többitől, másrészt valami újat hozzon a történetbe – amit a forgatókönyv írója úgy álmodott meg, hogy lefekvés előtt megnézte A kört. Minden összeér!

Az emberi százlábú (2009)

Ez a holland film talán a leggusztustalanabb darab ezen a listán: biztos van, aki jónak is tartja, de a legtöbben azért ismerik és emlegetik, mert tényleg gyomorforgató. Két amerikai lányt követünk, akik Európában utazgatnak, és épp Németországban autóznak, amikor egy erdőben lerobban a kocsijuk. Gyalog indulnak útnak, hogy segítséget kérjenek, és hamarosan egy magányos házra bukkannak. A tulajdonosa, Dr. Heiter meginvitálja őket egy italra, amíg a segítség megérkezik. A lányok későn jönnek rá, hogy valami nem stimmel az orvossal: másnap a félelmetes pincében ébrednek, ami műtőnek van berendezve. A többit már elárulta a cím!

Valami követ (2014)

Gyakori rémálom, kiskoromban nekem is volt, hogy valaki követ, és nem kell, hogy bármi ijesztőt csináljon, elég, ha folyamatosan, lerázhatatlanul a nyomodban van ahhoz, hogy kitörjön a frász. Ez az alapja David Robert Mitchell filmjének (Kaliforniai rémálom) is, ami egy fiatal lányt követ – akit valami követ, egy átoknak köszönhetően. Amitől egyféleképpen lehet szabadulni: ha szexuális együttlét során átadod valaki másnak. Ám ha az illető meghal, újra nagy bajban vagy. A 19 éves Jay pedig halálos veszéllyel néz szembe, amikor egy ártalmatlan egyéjszakás kalandot követően arra lesz figyelmes, hogy valami követi. Valami, amit csak ő láthat, és ami bármilyen formát ölthet – ami azért elég nagy para.

Démonok között (2013)

Egy újabb James Wan darab a listánkon, és még több is lehetne, mert ez az ember nagyon ért a rémisztgetéshez. A film körüli felhajtáshoz hozzájárult a jól eltalált retro feeling – ami nem véletlen, hiszen a „valódi” történet 1971-ben játszódik. Ekkor költözik egy család együtt egy düledező farmházba  Rhode Islanden, ahol rettenetes dolgok történtek velük. Szerencsére segítségükre siet a paranormális esetek két világhírű kutatója, Ed és Lorraine Warren, de lehet, hogy az itt garázdálkodó gonosz még nekik is túl nagy falat. Vagy mégsem? Mivel van folytatás, nyilván maradtak elvarratlan szálak...