Anne Hathaway

Anne Hathaway személyiségében és külsejében van valami, ami irritálja az embereket (mi is beválogattuk Színészek, akiktől falra mászunk című cikkünkbe),  és erre valószínűleg egyáltalán nem szolgált rá. Talán nyújt neki némi vigaszt, hogy kritikailag viszont rendkívül elismert színésznek számít, amit elsősorban A nyomorultak Fantine-jának megformálásáért kapott Oscar táplál – annak ellenére, hogy korábban sokkal jobban játszott például a Rachel esküvője című független drámában. És épp ennek a szóban forgó Oscarnak köszönhető, hogy azóta a sztár csinálhat bármit, mindig odáig vannak érte, pedig Nolan Csillagok közöttjében ő volt a leggyengébb, A kezdő című bájos vígjátékban teljesen elrontotta a karakterformálást, az Alice-feldolgozások Fehér Királynőjeként rettenetes volt, az idei Karantén melóban is nagyon rosszul játszott – és akkor a Vihar előttről és a Csaló csajokról még nem is beszéltünk!

Jared Leto

Hollywood imádja a method actingben utazó sztárokat és a nagy átalakulásokat, így nem csoda, hogy Letót is piedesztálra emelték, miután eljátszotta a Mielőtt meghaltam transznemű Rayonjának a szerepét, aminek a kedvéért csontsoványra fogyott ugyan, de azért színészileg nem nyúlt túl mélyre, főleg Matthew McConaughey játékához képest – mégis mindketten Oscart kaptak a filmért. A színésznek nagyon jó kis alakításai voltak a Harcosok klubjában, a Pánikszobában vagy a Chapter 27-ben, de közel sem az a szupersztár, akinek ki lett kiáltva. Jól mutatja ezt a Suicide Squad – Öngyilkos osztag példája is, amelyben

alaposan ki is pukkadt a Jared Leto nevű lufi,

hiszen a teátralitás mellett semmit sem nyújtott Jokerként.

Eddie Redmayne

Korai függetlenfilmjeiben, a Kegyetlen bájban és a Sárga zsebkendőben nyújtott alakításai bámulatosra sikerültek, majd A nyomorultaknak köszönhetően a nagyvilág is megismerte Eddie Redmayne-t – de valljuk be, abban a filmben elég halovány volt a játéka a kollégáiéhoz képest. Majd jött a színésznek Oscart hozó A mindenség elmélete, amelynek a témája olyan erős volt, hogy nemigen hagyta levegőhöz jutni Redmayne-t, így nem sikerült neki hús-vér emberként bemutatni Stephen Hawkingot. Ezután A dán lány című totális melléfogás következett, amelyben ő is hozzájárult ahhoz, hogy a film teljesen félreértelmezze a transznemű identitást. Azóta pedig a sztár szinte csak olyan szerepeket választ (Jupiter felemelkedése, Legendás állatok-filmek), ahol a mélységek helyett a technika és a szemfényvesztés kerül előtérbe.

Rachel McAdams

Miután eljátszotta az azóta kvázi popkulturális ikonná vált Regina George-ot a Bajos csajokban, Rachel McAdams folyamatosan túl van értékelve. Olyan neves rendezőkkel forgatott, mint Wes Craven (Éjszakai járat), Woody Allen (Éjfélkor Párizsban), Terrence Malick (To the Wonder), Brian De Palma (Gyilkos vágyak), Anton Corbijn (Az üldözött) vagy Wim Wenders (Every Thing Will Be Fine), de ezekben a filmekben mindig ő a legkevésbé érdekes. S 2016-ban ugyan Oscarra jelölték a Spotlight: Egy nyomozás részleteiben nyújtott alakításáért, de valójában

A legemlékezetesebb alakítást McAdams mind ez idáig a True Detective második évadában nyújtotta, de mivel a sorozatnak pont az az évada kiábrándította a közönséget és a kritikusokat is, épp abban értékelték a legkevésbé.

Hugh Jackman

Érdekes, hogy olyan, mintha A nyomorultak lenne minden túlértékelt színész gyűjtőhelye, hiszen Anne Hathaway és Eddie Redmayne mellett Hugh Jackman is fontos szerepet játszott benne. A filmmel egyébként semmi baj sincs, csak valamiért mindenkit indokolatlanul felmagasztalnak, aki csak felbukkant benne. Jackman esetében az lehet a titok nyitja, hogy igen sokoldalú színészről van szó, hiszen az énekhangja is kiváló (nyert is egy Tonyt 2004-ben a The Boy from Oz című színpadi musicalért), kiválóan ért a szórakoztatáshoz és ahhoz, hogy a közönség kedvére tegyen (lásd az X-Men- és Farkas-filmek Loganjét), ezenkívül drámában és komédiában is megállja a helyét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kiemelkedő is lenne, hiszen legfontosabb filmjeiben (például Darren Aronofsky A forrásában, Christopher Nolan A tökéletes trükkjében vagy Denis Villeneuve Fogságbanjában) nem volt elég átütő. Szóva igen, szerethető és karizmatikus – de felejtsük már el a „Hugh Jackman, a nagy színész” nimbuszát!

Zooey Deschanel

Az, hogy Zooey Deschanelnek sikerült kivívnia a

Hollywood legjobb elvarázsolt tündérkéje

státuszt, Marc Webb korszakalkotó romkomjának, az 500 nap nyárnak köszönhető, és ezt annak ellenére is sikerül tartania, hogy már elmúlt negyven. A szerepkört tovább erősítette az Új csaj című sitcom, pedig ezen a két munkáján kívül a színésznő nem sok mindent tett le az asztalra. Deschanel alkalmanként tudott már vicces is lenni (Az igenember), és szívszorító alakítást is láthattunk már tőle (Híd Terabithia földjére), de annyira beleragadt a fenti szerepbe, hogy mára eluralkodtak a játékán az ehhez fűződő beidegződései. Mindezt leginkább a 2015-ös Szándék nélkülben vállalt drámai szerep bizonyítja, amivel újfent nem sikerült kitörnie a skatulyából. Szóval Emmy- és Golden Globe-jelölések ide vagy oda, hajlunk rá, hogy a két Deschanel nővér közül mégis inkább Emily a tehetségesebb.

Gwyneth Paltrow

Szinte mindenki által elfogadott tény, hogy Gwyneth Paltrow nem érdemelte meg az Oscart, amit a Szerelemes Shakespeare-ért kapott 1999-ben. És amellett, hogy az (ál)életrajzi filmben bájos volt ugyan, de nem kiemelkedő, minden bizonnyal ez indította el lefelé a lejtőn is. Azóta ugyanis a színésznő hihetetlenül nárcisztikus lett, és szerepeket is egyre rosszabbul választ – ami nem is csoda, hiszen a színművészet helyett mindinkább borzalmas életmódcégére, a Goopra koncentrál. Így történhetett, hogy a sztárnak már pályája elején, 1996-ban megvolt élete két legjobb alakítása (az Emma és A szerencse zsoldosai), és az Oscar óta bármit vállal, csak azt az ígéretet látjuk benne, ami már sosem fog beteljesülni – akár vígjátékról (Flört a fellegekben, A nagyon nagy ő, Mordecai), akár drámáról (Sylvia, Bizonyítás, Költői szerelem) van szó.

Patrick Wilson

Talán mert szinte mindig nagyon jó filmeket választ, Patrick Wilsonnak elég jó a reputációja a kritikusok körében. Apró titkok, Watchmen: Az őrzők, Insidious- és Démonok között-filmek, Pszichoszingli, Csontok és skalpok, Fargo – egyszerűen érthetetlen, hogyan kapta meg ezt a sok jó szerepet, holott a produkciókban utána legjobb esetben is csak okés volt, ahogy játszott, főleg partnereihez viszonyítva. Egyik első munkájában, a 2005-ös Cukorfalatban ugyan valóban hátborzongató volt, de az a film sem miatta volt olyan kiváló.

De biztos nagyon szimpatikus civilben, és jóban van az írókkal-rendezőkkel – vagy csak egyszerűen szerencséje van.

Josh Brolin

Brolinnak voltak ugyan nagy pillanatai, mint például a Milk, a Nem vénnek való vidék vagy a W. – George W. Bush élete (a Milkért még Oscarra is jelölték), de ha jobban megnézzük, hiába játszik kiváló filmekben azóta is (A félszemű, Sicario-filmek, Beépített hiba, Ave, Cézár!), szinte mindig ő a leggyengébb láncszem – ami főleg akkor feltűnő, ha az adott mű olyan sztárszereposztással valósult meg, mint a Beépített hiba vagy az Ave, Cézár! A színész a legtöbbször rutinból old meg mindent, és azoknál a figuráknál is csupán néhány eszközre redukálja a játékát, amelyeknél összetett, többdimenziós alakításra lenne szükség (szóval Thanos szerepe minden bizonnyal jól jött neki). De ez a jelek szerint nem kedvetleníti el a rendezőket, mert legközelebb például Denis Villeneuve Dűnéjében lesz látható.

Chris Hemsworth

Az ausztrál színész nagyon jó volt Thorként, ami be is biztosította szupersztár státuszát, de Hemsworth nem elégszik meg az akciófilmes és vígjátéki szerepekkel (pedig azok is nagyon jól állnak neki), hanem újból és újból megpróbál filmdrámában bizonyítani, ahhoz viszont már kevés a tehetsége. A Ron Howard által rendezett Hajsza a győzelemért például kitűnő életrajzi film, ami kiemelkedő alakításra adott lehetőséget – csak nem Hemsworth, hanem a másik főszereplő, Daniel Brühl számára. Ahogy a másik Howard-mozi, A tenger szívében is jól sikerült alkotás – csak hát nem a sztárnak köszönhetően. Michael Mann-nal való együttműködéséből sem ő került ki győztesen, hiszen a Blackhatben nem nagyon kapott teret a kibontakozásra. A Men in Black – Sötét zsaruk a Föld körül pedig végleg eldöntötte, hogy a sztár nem olyan jó színész, mint sokan gondolják, és hogy

a karizmája a jelek szerint csak Thorként működik.

(via Taste of Cinema)