A 60 éves Robert Carlyle 10 legjobb filmje

Volt már Bond-gonosz is az egyik kedvenc skót színészünk, aki a pszichopata Begbie szerepével futott be a Trainspottingban, de a születésnapja alkalmával összeszedtük a többi remek szerepét is.

Volt egyszer egy Közép-Anglia (2002)

Jimmy (Robert Carlyle) egy szerencsétlen, piti kis csaló. Meglepetésére egyik nap meglátja a volt barátnőjét, Shirleyt (Shirley Henderson) egy tévéműsorban, ahogy a barátja (Rhys Ifans) megkéri a nő kezét, ám az könnyek között visszautasítja. Shirley és a tizenkét éves kislánya, Marlene most Dekkel él. Jimmy hosszú évek után visszatér a szülővárosába, hogy megpróbálja visszahódítani egykori kedvesét. Nem elég, hogy Dek úgy érzi, megalázták, még Jimmy is föltűnik a színen. A férfi nem adja föl, sajátos küzdelem veszi kezdetét Shirley és Marlene kegyeiért, majd megjelennek Jimmy cserben hagyott tettestársai is.

Csak egyetlen Jimmy Grimble létezik (2000)

Jimmy Grimble (Lewis McKenzie) egy félénk, manchesteri fiú, akit az iskolában folyamatosan terrorizálnak a társaik, otthon pedig minden nap szembesülnie kell édesanyja új barátjával, akit ki nem állhat. Ám a foci és egy pár különleges focicipő segítségével megleli önbizalmát, és az iskola focicsapatával egészen a helyi döntőig küzdi magát, ahol élete talán legnagyobb megpróbáltatása vár rá. Szerencsére van egy edző a suliban (Robert Carlyle), aki nem csak hisz a bumfordi kissrácban, de hajlandó szembemenni érte az egész iskolával is.

Veszettek (1997)

Antonia Bird – akivel Carlyle többször is dolgozik még együtt - nem a krimi hivatalos szabványai szerint dolgozik, hanem szinte realista eszközökkel követ nyomon egy kisstílű külvárosi bandát, amint végigbukdácsolnak saját ostobaságaikon. Persze így is van talány meg feszültség, sőt benne lehetünk a rablás legapróbb technikai részleteiben is, mégis minden másképpen van, mint ahogy megszoktuk: a rosszak nem nyerik el méltó büntetésüket, nincsenek jó fiúk, rendőröket alig látunk, nincs hepiend, csak álom a Nagy Kalandról. És igen, a képen Robert mellett Damon Albarn látható a Blurból – és később a Gorillazból.

James Bond: A világ nem elég (1999)

James Bondnak egy meggyilkolt olajmágnás látszólag védtelen lányát kell megvédenie a rá leselkedő veszélyektől. Egy szó szerint "agyafúrt" gonosztevővel kell felvennie a harcot: Renarddal, akiről nem tudni, hogy őrült tervei az agyában megragadt puskagolyónak köszönhetően születtek, vagy éppen őrült tervei miatt kapta a golyót. Ami biztos: a "baleset" óta még veszélyesebb, mint valaha, ugyanis azóta nem érez fájdalmat. Pierce Brosnan legfőbb ellenfele azonban nem a kopaszra nyírt, sebhelyes fejű Carlyle, hanem az ökoterrorista fejét is elcsavaró Sophie Marceau, de a skót is megnehezíti a dolgát, akivel végül egy atomtengeralattjáró reaktortermében számol le.

28 héttel később (2007)

Fél év telt el azóta, hogy egy vírus néptelen metropolisszá változtatta Londont a 28 nappal később (2002) történetében, majd a fertőzöttek egymást irtották ki. Az Egyesült Államok megszálló hadserege azóta helyreállította a rendet, szigorúan ellenőrzött és védett körzeteket hozott létre, és a kevés túlélő visszaköltözhet a városba. Közöttük van Don (Robert Carlyle) is a gyerekeivel. A kiskamaszok az eltűnt anyjuk után kutatnak a romok között, és meglepetésükre meg is találják. Az orvosok vizsgálni kezdik az asszonyt, hogyan maradhatott életben a fertőzött területen, a válasz pedig nem túl megnyugtató. Carlyle ezúttal egy gyáva és önző pasas, aki nem csak Londont, de az egész világot sodorja veszélybe.

Farkaséhség (1999)

1847: az amerikai úttörők Nyugat felé terjeszkednek, elterjed az aranylelőhelyek híre. Boyd kapitányt (Guy Pearce) a mexikói-amerikai háború során tanúsított gyávasága miatt a kietlen határvidékre küldik szolgálni, a hideg Sierra Nevadába. Az apró garnizon szedett-vedett katonákból áll. Egy napon kimerült idegen utazó kér bebocsátást. A skót (ez Robert Carlyle, ki más?) elmeséli, hogy hóviharban rekedtek útitársaival. Barlangban húzták meg magukat, és az élelem fogytával emberi hússal táplálkoztak. Egy indián legenda szerint, aki emberhúst evett, az erősebbé, hatalmasabbá válik. A kapitányt vonzzák a skót utazó titokzatos tapasztalatai...

T2 Trainspotting (2017)

Danny Boyle mindenkit visszahozott, de elsősorban Rentont, aki évtizedek után tér vissza Angliába, miután lenyúlta haverjai pénzét, így most szembe kell néznie a börtönből frissen szabadult Begbie dühével és a Beteg Srác különböző simlijeivel. És bár sokan gondolták, hogy egy akkora kultfilmnek, mint a Trainspotting egyszerűen nem szabad folytatást csinálni, a T2-vel az égvilágon semmi baj nincsen, sőt, még többet tudunk meg hőseinkről. Például azt, hogy Begbie-nek van egy felesége, de a férfi potenciaproblémákkal küzd, és ettől nem lesz sokkal nyugodtabb, mint volt.

Angyal a lépcsőn (1999)

Frank (Michael Legge) a családjával együtt Amerikába emigrál a szegénység elől. Brooklynban kilátástalannak ítélik helyzetüket, ráadásul Frank egyik testvére meghal. Újra útra kelnek, haza Írországba. Limerickben azonban a helyzet változatlan. Franknek észak-ír származású apja miatt erős előítéletekkel kell megküzdenie. Alig talál rendes munkát, és a keserűség az IRA szélsőséges fegyveres csoportja felé hajszolja, de az állandó háborúskodás sem az ő világa. Ha pedig pénzhez jut, azt barátaival mind elissza, pont úgy, ahogyan apuka szokta – és ez az apuka Alan Parker nagyszerű filmjében Robert Carlyle, aki az ilyen szerepekre született.

Alul semmi (1997)

Gaz (Robert Carlyle) bármit elvisel, csak a pénztelenséget nem. Ezért amikor kirúgják a gyárból, miközben állás egy szál se, öt cimborájával eszelős vállalkozásba kezdenek. Vetkőzni fognak, korra, súlyra és lelkiállapotra való tekintet nélkül. Sőt, az egy dolog, hogy levetkőznek, de mindezt Tom Jones és Donna Summer zenéjére egy népes kocsmában, ahol mindenki ismeri őket, ráadásul a mit sem sejtő feleségek és egyéb családtagok is bármikor betérhetnek. A filmből időközben musical is készült, ami jól mutatja, mennyire betalált annak idején ez a sztori.

Trainspotting (1996)

Danny Boyle, aki Irvine Welsh regényét dolgozta fel, olyan fantasztikus színészeket futtatott fel filmjével, mint Ewan McGregor, Jonny Lee Miller és Ewen Bremner, és természetesen a pszichopata Francis Begbie-t alakító Robert Carlyle. Begbie egy időzített bomba, és elég egy rossz szó vagy pillantás, és robban is. Ő a kocsmába nem inni, hanem verekedni megy, és nála kétszer akkora fickókkal is másodpercek alatt elbánik, és az elméletünk az, hogy a többiek csak azért vannak jóban ezzel a szörnyeteggel, mert nem mernek vele rosszban lenni, de Carlyle a filmtörténet egyik legemlékezetesebb figuráját hozta létre Francis Begbie-ből.