20. - Hentes Bill (Daniel Day-Lewis) - New York bandái (2002)

Ha egy filmes gonoszokból álló listát rak össze az ember, akkor elég sok olyan gazember lesz rajta, akiket Martin Scorsese valamelyik filmjében ismertünk meg, és ilyen Bill Cutting vagyis Hentes Bill is. Aki nem mellesleg létező személy volt, bár nem Cutting, hanem Poole volt a vezetékneve, New York Five Points nevű negyedét uralta kegyetlen módszereivel, de politikai játékos is volt, szélsőségesen bevándorló ellenes, rasszista nézetekkel – akár ma is élhetne. Daniel Day-Lewis pedig, szokásához híven bibliai gonosztevőt csinál ebből az emberből hatalmas bajuszával, kürtőkalapjával, csapzott hajával és túlzott gesztusaival. Ő lesz a film igazi hőse, nem az önmagához képest itt elég halvány Leonardo DiCaprio, aki számára Bill nem csak az ősellenség, hanem bizarr módon egyfajta apafigura is egyben, és így magasztosul fel ez az aljas, kegyetlen, csak a nyers, brutális erőben hívő férfi, legalábbis pár jelenet erejéig.

19. - John Doe (Kevin Spacey) - Hetedik (1995)

Ez persze nem igazi név, a John Doe elnevezést akkor használják Amerikában, ha az illető személyazonossága ismeretlen, és többet valóban nem tudunk meg a Hetedik főgonoszáról, aki csak az utolsó félórára jelenik meg, hogy ott aztán mindent lesöpörjön az asztalról. Merthogy a film úgy kezdődik, mint egy klasszikus krimi, még akkor is, ha hamar kiderül, hogy a kegyetlen gyilkosságok mögött valamiféle vallási indíttatás áll. David Fincher azonban nem elégedett meg egy sima krimivel, noha a Brad Pitt és Morgan Freeman páros a szokásos módszerekkel jut a gyilkos nyomára, Kevin Spacey megjelenésével azonban minden borul. Még akkor is, ha első pillantásra egy szürke senkit látunk, a gonosz itt áll előttünk, és nyíltan a szemünkbe néz. És Spacey meglepően eszköztelen alakítása pont ettől olyan hatásos: ő nem egy mesterbűnöző, hanem a sors keze, vagy legalábbis valaki, aki ezt a szerepet vette fel, és az első perctől az utolsóig tökéletesen el is játssza ezt a szerepet.

18. - Halhatlan Joe (Hugh Keays-Byrne) - Mad Max - A harag útja (2015)

Van olyan gonosz, akinek a teljes háttértörténetét ismerjük, és van, akiről csak pár mondatot tudunk, de nem is kell több. Ilyen George Miller modern apokalipszise, a negyedik Mad Max film maszkos főgonosza, Halhatlan Joe. Ő a sivatag közepén álló citadella ura és minden vízforrás birtokosa, akinek saját hadserege van a hozzá a végsőkig hű hadifiúkkal, akik bármikor képesek meghalni érte, akinek saját háreme van, hogy fiúgyermekeket szüljenek neki – és a gyerekekhez „tejcsárda” is tartozik -, vagyis olyan ő, mint egy koraközépkori hadúr, csak felspécizett autószörnyetegekkel. És ő maga is egy szörnyeteg, maszkja nem csak elrettentésként szolgál, de egyfajta légzőkészülék is, halálát is az okozza, hogy azt letépik róla. Apró érdekesség, a Joe-t játszó ausztrál színész, Hugh Keays-Byrne alakította az első film, a Mad Max (1979) gonoszát, Toecuttert, vagyis Lábujjnyiszálót is.

17. - Hans Gruber (Alan Rickman) - Drágán add az életed! (1988)

A megboldogult Alan Rickman itt tulajdonképpen önmagával versengett, hiszen a Robin Hood, a tolvajok fejedelme (1991) Nottinghami seriffjeként is hasonlóan gonosz és hasonlóan szórakoztató figurát hozott, a német terrorista azonban összetettebb, mutatósabb karakter. Persze először azt hisszük, hogy valamilyen ügyben hívó terrorista, aztán szép lassan kiderül, hogy egy hidegvérű mesterbűnöző, aki csakis a pénzre utazik, és bár nem különösebben vérszomjas, probléma nélkül tesz el bárkit láb alól, aki az útjában áll, és aki akadályozza a tervében. Bruce Willis McCane-je egy darabig szórakoztatja, aztán elkezdi bosszantani, majd ő maga is rájön, hogy alábecsülte az atlétatrikós zsarut, de akkor már késő. Rickman fanyar humora és zseniális arcjátéka teszi Grubert nem csak izgalmassá, de egy picit szerethetővé is, és nem véletlen, hogy a Die Hard széria készítői nem teljesen akarták őt elengedni, és a „családi vonalon” tulajdonképpen velünk is marad, hiszen hamarosan jött a következő elszánt német.

16. - Michael Myers (Tony Moran) - Halloween - A rémület éjszakája (1978)

A sokadik folytatásokat felejtsük el, és csak John Carpenter eredeti Halloweenjét nézzük: Michael Myersben az az igazán félelmetes, hogy tökéletesen ismeretlen, és semmit nem tudunk meg az indítékairól - maga a megtestesült gonosz. És az egészet még nyugtalanítóbbá teszi az eredeti film tökéletes hétköznapisága, hiszen a Kirk kapitány maszkos figura csak áll a bokor mögött, leskelődik, aztán szép lassan besétál egy házba, hogy végezzen az ottaniakkal, és közben valószínűleg még a pulzusa sem megy fel. És furcsa módon sokkal félelmetesebb az a rész, amikor csak figyel. Ennél gyomorszorítóbban semmi nem mutatja be, hogy a gonosz közöttünk jár, és bármikor lecsaphat.

15. - Bane (Tom Hardy) - A sötét lovag - Felemelkedés (2012)

Christopher Nolan Batman-trilógiája nagyszerű gonoszokat produkált, és a Tom Hardy által megformált Bane az egyik legjobb. Benne az a legijesztőbb, hogy mindent lerombol, ahogy megy előre, minden terve megvalósul, mindenkit elsöpör, még azt is, akit korábban felhasznált. Ő a kőkemény, szabadjára engedett anarchia megtestesülése a nyers erővel ötvözve, ami már csak azért is érdekes, mert Harsy nem különösebben nagydarab pasas, sőt. Mégis, karrierje során már nem először képes egy brutálisan erős, hatalmas termetű figurát életre kelteni – lásd Bronson -, és írjuk azt is a javára, hogy az egész filmet úgy játssza végig, hogy nem látszik az arca, mégis rengeteg érzelmet árul el, ennek fényében még nagyobbat szól a film végi poén: nem is ő itt a leggonoszabb!

14. - Loki (Tom Hiddleston) - Thor (2011)

A bajkeverő skandináv isten Marvel-univerzumbéli alakja Tom Hiddleston megformálásban hamar közönségkedvenccé vált, még úgy is, hogy egyes rokonszenves megnyilvánulásai után képes volt a legaljasabb húzásokra, akárcsak egy Shakespeare dráma gonosza. Amihez nyilván jól jön, hogy Hiddleston maga is klasszikus képzettségű angol színész, aki már nyilván a bölcsőben is Shakespeare szonettekre aludt el. Merthogy az egész Thor-történet egy igazi királydráma több felvonásban. Egy idő után unalmassá is vált, ám a Thor: Ragnarökben ismét szórakoztatóan váltogatta a jófejséget a genyózással, majd a Bosszúállók: Végjátékban szépen előkészítették, hogy a most forgó, saját sorozatában ismét teljes kétszínűségében pompázzon.

13. - Nicky Santoro (Joe Pesci) - Casino (1995)

Ez nehéz választás volt, hiszen Joe Pesci két maffiózófilmben is alakított nagyon hasonló kiszámíthatatlan, dühöngő őrültet, és mindkettő zseniális volt. Tommy DeVito legalább olyan gonosz volt a Nagymenőkből, mint Nicky Santoro Martin Scorsese másik gengsztereposzában, a Casinóban. A mérleg nyelve azért billent Santoro felé, mert ő fontosabb a történet szempontjából, hiszen ő a Robert De Niro által játszott Sam "Ász" Rothstein üzlettársa és rosszabbik énje, akinek a jelenléte sokáig jól jön, amikor durvulni kell, de semmi haszna egy normális munkamenetnél, ráadásul mohó, öntörvényű és végtelenül agresszív. Az aprótermetű Pesci elévülhetetlen érdeme, hogy elhiteti velünk és mindenkivel, hogy egy szóra képes robbanni, nem törődve a következményekkel, és, bár ő elvileg vígjátéki alkat, egy percre sem válik nevetségessé.

12. - Amon Goeth (Ralph Fiennes) - Schindler listája (1993)

A gonosz náci tiszt az egyik legnagyobb filmes klisé. Nyakig gombolt uniformisával, sassal díszített tányérsapkájával, lovaglócsizmájával, optimálisan egy-két Vaskereszttel a mellkasán vagy saját embereit hajszolja a halálba, vagy védtelen civilekkel kegyetlenkedik, és persze mindig előkerül a pisztolytáskából a Lüger! Amon Goth, a kegyetlen táborparancsnok, aki reggelente szállása teraszáról mesterlövészpuskával szedte le a foglyokat csak úgy, a kávé mellé, csak részben hozza ezt a figurát, mert ellentétben a többi náci tiszttel, ő puha, hiú, valószínűleg buta és mohó. Ettől akár egy paródia is lehetne, Ralph Fiennes azonban egy ijesztő kiszámíthatatlanságot hoz a szerepbe: az esetek többségében Liam Neeson Oskar Schindlere képes őt manipulálni, máskor viszont ő sétál csapdába.

11. - T-800 (Arnold Schwarzenegger) - Terminátor - A halálosztó (1984)

Bár az első Terminátor-film viszonylag olcsó független produkció volt, az emberi testbe beleépített legyőzhetetlen gép annyira betalált, hogy szinte azonnal kultikussá vált. Ehhez persze kellett James Cameron víziója, és kellett Schwarzenegger fizikuma, és őt már abban a pillanatban megvette a közönség, hogy áramkisülések közepette mezítelenül landol a jelenben, azon belül is egy tetőparkolóban, majd elveszi egy punk ruháját, és nem azért, mert Arnold szexi, cseppet sem az, hanem azért, mert ez mindent megelőlegez. A kérlelhetetlenséget, a céltudatosságot és a gépies személytelenséget, meg persze az erőt. De Arnoldtól se vegyük el a dicsőséget, elképesztően sokat készült a szerepre, például arra, hogy akár becsukott szemmel is képes legyen bármilyen lőfegyvert szétszedni majd összerakni. Mint tudjuk, nem is váltak meg tőle, csak a későbbiekben megszelídítve használták.