A legjobb vígjátékok a nyolcvanas évekből

Nosztalgia ON! Rangsorba szedtük a tíz legjobb komédiát, amit imádtunk gyerekként. Ma is jókat lehet röhögni rajtuk – ránk fér...

10. Repülők, vonatok, autók (1987)

Az igényes tinivígjátékairól ismert John Hughes vígjátéka a „furcsa pár”-sablonra épül, és tulajdonképpen annyi a varázsa, hogy együtt szerepelteti Steve Martint és John Candyt – és már ez önmagában nagyon vicces. De a sztorit is jól eltalálták: Neal Page, a sikeres reklámszakember (Martin) New Yorkból Chicagóba igyekszik a családjához. A normál esetben egyórás repülőút azonban sok szerencsétlen körülmény miatt nemcsak hosszabbra nyúlik, de végül teljesen meghiúsul, és hősünknek egy idegesítő ügynök (Candy) akar mindenáron segíteni a hazajutásban – amihez végül mindenféle közlekedési eszközt igénybe vesznek… A sikerreceptet a későbbiekben is többször megpróbálták felhasználni a filmesek:

a Repülők, vonatok, autók nem hivatalos remake-je a Todd Phillips-féle Terhes társaság, ami szintén nagyon humoros.


9. Amerikába jöttem (1988)

Eddie Murphy one-man-show-ját valószínűleg senkinek sem kell bemutatni, hiszen premierje évében a harmadik legtöbb bevételt termelő alkotás lett az észak-amerikai mozikban, és népszerűsége azóta is töretlen. S habár az Amerikába jöttem forgatása meglehetősen problémás volt, mivel a rendező, John Landis és Murphy között nem volt épp a legfelhőtlenebb a viszony, mindez egy cseppet sem látszik a végeredményen, amelyben az ereje teljében, a csúcson járó Eddie Murphyt láthatjuk nevettetni. Az amerikai feleségszerző utazáson az inasával szerepet cserélő Akeem herceg vidám történetét így azóta is nagy öröm újranézni – a kínos nosztalgiapornónak bizonyuló folytatást pedig próbáljuk meg inkább elfelejteni.


8. Változó világ (1982)

Amellett, hogy az egyik legjobb nyolcvanas évekbeli (keserédes tini)komédia, a Változó világ filmtörténeti jelentősége (Phoebe Cates azóta ikonikussá vált medencés jelenete mellett), hogy a felnövekvéstörténetek két későbbi mestere, Amy Heckerling direktor (Spinédzserek, Nicsak, ki beszél!-filmek) és a Majdnem híres író-rendezőjeként ismert Cameron Crowe forgatókönyvíró első szárnypróbálgatása. Na meg persze ez a film indította el az olyan fiatal tehetségek karrierjét, mint Jennifer Jason Leigh vagy Sean Penn. A cselekmény amúgy semmi különös (azt figyelhetjük, ahogy egy Los Angeles-i gimi diákjai megpróbálnak minél hamarabb felnőtté válni), hiszen az alkotás ereje ezúttal nem a sztoriban, inkább a hangulatban van.


7. A vasmacska kölykei (1987)

Ennek az „ellenségekből szerelmesek”-klisére épülő bájos kis darabnak a sztorija nem öregedett a legjobban, hiszen a gazdag lány amnéziáját kihasználó, azt szinte cselédként dolgoztató férfi meséje ma már elég problémásnak számítana. De minden jó, ha jó a vége, mivel ugye ebben az esetben is szívderítő szerelmi történetről van szó, ráadásul Goldie Hawn és Kurt Russell párosa miatt is hajlandóak vagyunk megbocsátani a film szexizmusát. És hogy milyen jól is működött ez a való életben is egy párt alkotó duó, mi sem bizonyítja jobban, mint A vasmacska kölykei 2018-as, fordított remake-je, az Átejtve, amelyben a férfi a gazdag, és a nő használja ki az emlékezetkiesését, és aminek a színvonala természetesen meg sem közelíti a korábbi műét.

Nagy kár, hogy Hawn és Russell nem forgatott még több romkomot együtt!


6. Aranyoskám (1982)

Habár ennek a Dustin Hoffman főszereplésével forgatott komédiának a cselekménye is ezer sebből vérzik, szintén nem tudtuk nem felvenni a legjobbak listájára, olyan imádni való. A koncepció, miszerint egy férfi színész nem kap semmi lehetőséget, és középkorú színésznőnek kiadva magát tud csak érvényesülni, a valóságban a legtöbb érintett szerint minden bizonnyal sci-fi kategória, de hát ez csak fikció. A film ráadásul nem kizárólag a nőnek öltözés bonyodalmaiból csinál viccet, hanem behoz egy olyan problematikát is, hogy a főhős beleszeret a partnernőjébe (Jessica Lange Oscart érő alakítása), aki ugye nőként ismeri (és kedveli meg). A figura jellemfejlődése pedig, az, ahogyan önvizsgálatot gyakorol, és átértékeli a nők helyzetét, kifejezetten példásnak mondható.


5. Holdkórosok (1987)

A városi legenda szerint amikor a nézők megnézték Cher első komolyabb filmje, a Silkwood előzetesét, hangosan felkacagtak a neve láttán, annyira abszurdnak találták az ötletet, hogy az énekesnő komoly színészként is értékelhetőt tud nyújtani. Négy (pontosabban öt) évvel később viszont a sztár alaposan rácáfolt mindenkire, hiszen a Holdkórosokkal megnyerte a legjobb női főszereplőnek járó Oscart. Habár elsőre úgy tűnik, a sztori olcsó poénokkal operál, hiszen egy kisebbségi közösségből csinál viccet (egy zajos olasz-amerikai család berkeiben játszódik), de a mélyén valójában meleg emberséget találunk, és áthatja az ábrázolt karakterek iránt érzett mély szimpátia és empátia.

A saját vőlegénye öccsébe (Nicolas Cage) beleszerető negyvenes özvegyasszony (Cher) sztoriját így ma is színtiszta öröm újranézni.


4. Segítség, felnőttem! (1988)

Tom Hanks egyik leginkább közkedvelt vígjátéka esetében sem mehetünk el szó nélkül a tény mellett, hogy bizonyos jelenetei szörnyen problémásak, mivel gyakorlatilag azt ábrázolják, hogy egy felnőtt nő beleszeret egy 13 éves fiúba, és kapcsolatot kezd vele. De ha megpróbáljuk félretenni ezt a bizarr kis mozzanatot, a Segítség, felnőttem! csodás kis darab, a ma már Amerika apukájaként szeretett Hanks egyik legjobbja a korszakból. Az elhamarkodottan kívánó Josh szerepében a színész hihetetlen örömmel öleli magához a karakter 13 éves énjét, de azt is igen érzékenyen jeleníti meg, ahogy a hirtelen harmincassá vált fiúnak szembesülnie kell a felnőttvilág kihívásaival. A néhai Penny Marshall rendezői tehetsége pedig szintén sokat tesz azért, hogy örökre a szívünkbe zárjuk ezt a filmet.


3. Harry és Sally (1989)

Rob Reiner filmjének fő kérdésfeltevése, hogy létezhet-e igazi barátság férfi és nő között. A cselekmény bűbájos, vicces és hosszan kifejtett válasza szerint pedig a romantikus kapcsolatok egyik legjobb alapja maga a barátság lehet. Harry (Billy Crystal) és Sally (Meg Ryan) több mint egy évtizeden át gyűrűző haveri, majd baráti viszonya alatt többször felmerül mindkettejük részéről, hogy ebből talán több is lehetne, csak a felek valahogy sosincsenek szinkronban egymással. Aztán jön a közösen eltöltött éjszaka, ami mindent megváltoztat – és tényleg az utolsó pillanatban dől csak el, hogy mindez egy barátság végét vagy egy szerelem kezdetét jelenti. A hab a tortán pedig a páros csetlés-botlását folyamatosan követő és kommentáló másik szerelmespár, Bruno Kirby és Carrie Fisher nem kevésbé imádni való duója.


2. A hal neve: Wanda (1988)

A hal neve: Wanda esetében mindennél beszédesebb a szereposztás, hiszen az olyan nevek együttműködéséből, mint Kevin Kline, Jamie Lee Curtis, Michael Palin, Stephen Fry és John Cleese, csak valami nagyon-nagyon vicces dolog sülhet ki. A Cleese által írt, Charles Crichton által rendezett alkotás a vígjátékok és a heist movie-k legjobb tulajdonságait egyesíti cselekményével, amely szerint egy alkalmi tolvajbanda milliókat érő gyémántokat zsákmányol, a rendőrség azonban sajna pont azt a tagjukat kapja el, George-ot, aki tudja, hova rejtették a szajrét. A gengsztercsapat így újabb tervet eszel ki: egyikük, a bombázó Wanda megpróbálja elcsábítani George ügyvédjét, aki igazi angol úriember. Mindez pedig

olyan intelligensen lett megvalósítva,

hogy habár az Akadémia általában nem kedveli a vígjátékokat, A hal neve: Wandát három Oscar-díjra is jelölték (a legjobb rendező, a legjobb forgatókönyv, a legjobb mellékszereplő – utóbbit Kevin Kline el is nyerte).


1. A turné (1984)

Rob Reiner rendező a Harry és Sally mellett még egy filmmel felkerült a listánkra: A turné az áldokumentumfilmes alműfaj egyik klasszikusa (nem véletlenül válogattuk be Minden idők 10 legviccesebb áldokumentumfilmje és -sorozata című cikkünkbe is). A filmben egy Spinal Tap nevű angol heavy metal együttest követhetünk (innen a film eredeti címe: This Is Spinal Tap), akiknek kiábrándító amerikai turnéján minden, ami elromolhat, az el is romlik. Elmaradnak a fellépések, tönkremennek a színpadi berendezések, a gitárok közlekedési híreket sugároznak, de a megannyi abszurd történés között felrobbanó dobosokról és másnak a hányásába belefulladó zenészekről is kapunk sztorikat.

A turné annak idején megbukott a mozikban – Reiner szerint azért, mert az amerikai közönség azt hitte, egy ismeretlen együttesről szóló valódi dokumentfilmről van szó.

Ha mindezt kétkedéssel is fogadjuk, az vitathatatlan tény, hogy a film azóta is az egyik legviccesebb darabja a zsánernek – és a nyolcvanas éveknek.


(via Slashfilm)

 

A hirdetések megjelenítése akadályba ütközött.

Ezt okozhatja valamilyen hirdetésblokkoló (Adblock) használata, illetve egyes vírusirtók, böngésző kiegészítők, beállítások.

A hirdetés blokkolás kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamTovábbi segítségért kattints ide! Köszönjük, PORT.hu