Ridley Scott új filmje, Az utolsó párbaj tényleg egy valóban megtörtént, istenítéletnek számító középkori összecsapásról szól, de nagyon sok minden más történik, mire eljutunk a véres kaszabolásig.
Először is le a kalappal Ridley Scott előtt, aki 83 évesen zsinórban két filmet rakott össze (a hamarosan mozikba kerülő A Gucci-házat és a most debütáló Az utolsó párbajt), és maradjunk annyiban, hogy egyik sem olcsó kamaradráma; ráadásul nemrég fejezett be egy masszív sci-fit, A farkas gyermekei című sorozat második évadát, miközben saját stúdiója révén egy csomó más projekten is dolgozik producerként. Ki tud még ilyet? Az utolsó párbajtól ugyanakkor eléggé tartottam, mert a beharangozók alapján rendkívül nyomasztó történetnek tűnt, amire nemcsak a komor alapsztori nehezedik rá, hanem egy otromba kékes-szürke színvilág, illetve Matt Damon és Ben Affleck teljesen groteszk frizurája és arcszőrzete is. Damon konkrétan úgy néz ki, mint egy nyugdíjas keletnémet focista, Affleck pedig még rosszabb – de erről később.
Ridley Scott megtörtént eseményeket dolgozott fel (bár nem ez volt az utolsó párbaj Franciaországban, amit nyilván ő is tud, hiszen első nagyjátékfilmje, az 1977-es Párbajhősök egy több száz évvel később lezajlott, szintén megtörtént összecsapást dolgozott fel), de ez volt az utolsó olyan, az egyik fél haláláig vívott párbaj, amely istenítéletnek számított.
A vádló egy bizonyos Jean de Carrouges (Damon), aki szerint egykori barátja, későbbi ellenlábasa, Jacques LeGris (Adam Driver) erőszakkal magáévá tette a feleségét, Marguerite-et (Jodie Comer). Mindez már a legelején kiderül, de amíg eljutunk az utolsó párbajig, még sok minden mást is megtudunk.
Megismerjük Jean de Carrougest, a bátor, de önfejű harcost, az alacsony sorból származó, pénztelen katonát, aki a háborúból él, és szerencséje van, mert abból jut bőven.
Az 1380-as években járunk, mindenki harcol mindenkivel:
angolok, franciák, burgundiak, navarraiak, aragóniaiak és tucatnyi kisebb-nagyobb hercegség és grófság feszül egymásnak gyakran változó felállásban. Jean de Carrouges pedig még Skóciába is eljut kalandjai során, miközben hű felesége odahaza várja – igaz, őt eredetileg jókora hozománya miatt vette el. Eközben De Carrouges egykori fegyvertársa, Jacques LeGris más karriert fut be: a kicsapongó, erkölcstelen Pierre d’Alençon gróf (Affleck) fegyvernöke, bizalmasa és adószedője lesz; vele együtt gazdagszik, történetesen régi barátja kárára. És ott van Marguerite, akinek a jogosultsága egyetlen képességben merül ki: tud-e fiúörököst szülni a férjének?
– és nem én leszek az első, és nem is az utolsó, aki leírja, hogy Scott a zseniális Akira Kurosawa A vihar kapujában című 1950-es alkotásából kölcsönözte a mű szerkezetét; sőt, bizonyos szempontból magát a témát is. Azért csak bizonyos szempontból, mert a sztorit nem ő, hanem Damon és Affleck írta, első közös munkájukként a Good Will Hunting (1997) óta, ami mondjuk nem tegnap volt.
Hogy a női látásmód is érvényesüljön, a kész forgatókönyvet Nicole Holofcener (Exek és szeretők, Jóbarátnők) dolgozta át, ami nagyon fontos momentum. Az ugyanis, aki véres történelmi kalandfilmre számít, részben csalódni fog. Az utolsó párbaj ugyanis elsősorban a feleség története, és ilyen szempontból vicces, hogy három pasi, Scott, Damon és Affleck tulajdonképpen egy újabb #metoo-filmet hoztak össze. Mentségükre szóljon, hogy ha nem csúszik ennyit a forgatás és a bemutató a pandémia miatt, akár az elsők között is lehettek volna ezzel az üzenettel – és akkor mennyire másként néznénk az egészet!
Persze ott van a párbaj is. Addig is látunk néhány csatajelenetet, de azok csak felvezetésként szolgálnak, sehol sincsenek magától a végső összecsapástól,
ami tényleg zsigerien izgalmas.
Ennyire véres, hihetetlenül jól megkoreografált középkori lovagi párbajt annak minden lehetséges mozzanatával aligha láthattunk eddig, pedig ha más nem, a Trónok harca elég magasra tette a lécet. Ridley Scottot ismerve nyilván a hitelességbe sem lehet nagyon belekötni, Damon és Driver pedig tényleg mindent belead, nemcsak a küzdelembe, de karakterük megformálásába is, amit értelemszerűen három különböző módon kell megtenniük – igaz, csak kisebb nüanszok vannak a nézőponttól függően. És ott van persze a partnereinél kevésbé ismert Jodie Comer (Megszállottak viadala, A fehér hercegnő), aki tökéletesen hozza a küzdelmében mindig magára maradó nőt.
De ne feledkezzünk el Ben Affleckről sem: a remekül megírt, nagyszerű figurákkal benépesített filmből az ő bicskanyitogató, pöffeszkedő grófja
nagyon kilóg, karikatúrának hat,
akárcsak a színész játéka; ráadásul még hülyén is néz ki. Damon is hülyén néz ki, de erről pár perc után megfeledkezünk, mert ő annyival jobb színész. Adam Driver pedig még jobb – és neki még a haja is rendben van.
Értékelés: 8/10
