A rendező néni és a hipszter srác vidékre megy - Arcélek, útszélek

Az elmúlt évek legsikeresebb dokumentumfilmje nem egy válságövezetbe visz minket, nem a Föld borús jövőjét taglalja, hanem a művészettel foglalkozik, azzal is nagyon könnyedén.

Sokan sokféleképpen értekeztek már a művészet mibenlétéről, univerzális nyelvéről és értékeiről és egyéb fennkölt eszmékről, de ez mindig csak akkor volt igazán izgalmas, ha a köznép számára is érthető és élvezhető volt a diskurzus. Az Arcélek, útszélek című francia dokumentumfilm ennél tovább megy, és a köznépet is bevonja mind a filmkészítésbe, mind a vizuális művészetek egy másik ágába, a fotográfiába. Ehhez persze két művész is kell, akik kezdeményezik a párbeszédet. Mi a közös a filmművészetet megújító francia új hullám egyetlen női tagja, a már 89 éves Agnes Varda (Cléo 5-től 7-ig, Boldogság), aki már az 1950-es évek közepén kezdte rendezői pályafutását, és a 33 éves francia fotós és street artist, Jr. világlátásában? Több mint gondolnánk: hasonló filozófia és életre szóló szenvedély a képek megalkotása, kiállítási módja, közzététele iránt.

A két alkotó együtt indul útnak JR fotóautomatává átalakított lakókocsijával Franciaország eldugott falvaiba, ahol a helyiekkel beszélgetnek, és gigantikus méretű portrékat készítenek róluk. A képek házak, pajták, gyárépületek faláról, vonatok oldaláról köszönnek vissza, és mindegyiküknek külön története van, amely szorosan kapcsolódik nem csak az ábrázolt személyek életéhez, de az adott közösségekhez is. És Vardáék nem a festői Franciaországot mutatják meg, hanem az elfelejtett, sokszor elszegényedett, elnéptelenedő vidéket, amelyre nagyon is ráfér egy kis biztatás, egy-egy barátságos gesztus. Az Arcélek, útszélek ezeket a szívmelengető találkozásokat dokumentálja, és a nem mindennapi barátságot, mely az út során szövődik a furcsa páros között.

A 89 éves, aprócska és törékeny, de meglepően élénk rendezőnő és a nyúlánk, örökké napszemüveget és kalapot hordó, 33 éves hipszter művész ugyanis pompásan kijön egymással, és itt nem csak azt élvezhetjük, ahogy másokkal találkoznak, de közös utazásukat is. És a bevezetőben azt mondtuk, ez az elmúlt évek legsikeresebb dokumentumfilmje, és ez „számokban” is mérhető. A rengeteg fesztiválszereplés mellett az Arcélek, útszéleket Oscarra jelölték a legjobb dokumentumfilm kategóriában, és külön feltűnést keltett az a kis fricska, amit a társrendező Jr. elkövetett az összes jelölt közös fotóján – becsempészte az igazoltan hiányzó Varda papírmasé képét a fotózásra, és a megfelelő pillanatban fel is tartotta azt. Így a rendezőnő is szerepelhetett a csoportképen, és ez jó kis ingyenreklám volt magának a filmnek is.