A sóher nem vicces, viszont frusztráló


Francia vígjáték egy végletekig sóher hegedűművészről, akinek mégis sikerül becsajoznia. Hashtag: minek????

Ajánljuk azoknak, akik szerint bármilyen szinten vicces dolog a kényszeresség.

Az, hogy A sóher című francia film hazájában elképesztő sikereket aratott leginkább feltehetően a főszereplőnek, az amúgy nyilván őrült vicces humoristának, Danny Boonnak köszönhető, legalábbis bízunk benne. Mert amúgy a rémesen idegesítő jelzőn kívül keveset lehet mondani a filmről, ami ráadásul egy igen súlyos betegséget vesz alapötletnek. 

Arról van szó, hogy adott a magányos hegedűművész, Francois (Dany Boon), aki elmenekül, ha kollégája nyugdíjazási ajándékához kéne hozzájárulni; aki inkább él sötétben, csak ne kelljen villanyt kapcsolnia, és kuponok ezreivel megy vásárolni, ha egyáltalán elmegy, valamint csak lejárt élelmiszereket vesz magához, holott nemcsak zenetanár, de elsőhegedűs is egy nagyzenekarban. El is éldegél így, úgy hogy persze mindenki utálja (hiszen egy görény), mígnem két nő is belép az életébe, az egyik a csellista  Valérie (Laurence Arné), a másik a semmiből előkerült lánya Noémie Schmidt.

A szerelem még nem lenne ellenére (igaz, étterembe vinni a szíve hölgyét már nem megy olyan könnyen), de a gyerek dolog igencsak zavarja, kiváltképp mivel lánya anyja azt hazudta róla, hogy van egy mexikói árvaháza. 

A legnagyobb baj a filmmel, hogy szegény Francois olyan elképesztő mértékben ellenszenves, amire nem igazán vannak szavak. Legalább egy óra elmegy a másfélből, mire kicsit is elkezdjük, ha nem is jófejnek, de legalább alaphangon esendőnek látni a főszereplőt. Ám erről egyáltalán nem Dany Boon tehet, hanem sokkal inkább az, hogy egy kényszeres ember még akkor sem lehet vicces, ha ráhúzzuk az anyjára, hogy miatta kényszeres. Ez egy nagyon komoly betegség és értem én, hogy a franciák szerint minden vicces, amíg nem az ő kárukra röhögünk, de ez kicsit túlzás. 

Ettől aztán elképesztően erőltetett a film, közben többször is ki kellett menni, hogy aztán képes legyek visszaülni és reménykedni benne, hogy valami pozitív fog történni. Na jó, annyira azért nem marhaság az alapötlet, mint amikor Csányi Sanyi egy motorbalesettől "kigyógyul" a melegségéből, mint a Coming out című rettenetben, de pont ugyanúgy elbagatellizál egy komoly problémát, igaz itt legalább nem változik meg a szerelemtől a főhős. 

Szóval, ha szeretsz azon nagyokat röhögni, hogy valaki, akit hellyel-közzel jogosan utál az egész környezete a semmiből hőssé válik, anélkül, hogy ezt megérdemelné, akkor a te filmed A sóher. Máskülönben totális pénzkidobás az egész...

Értékelés: 4/10 (az is csak az amúgy zseniális Dany Boon miatt)... 

Kövessen minket a Facebookon!