A születésnapos John Malkovich 10 legragyogóbb alakítása

Malkovich mindent el tud játszani, az ellenállhatatlan csábítót, a pszichopata gyilkost, a meleg szélhámost, a lelkiismeretes haditudósítót, a félkegyelmű mezőgazdasági munkást, de még önmagát is, ami egyébként remek poén.

Gyilkos mezők (1984)

John Malkovichban az a fantasztikus, hogy a legkisebb szerepben is felejthetetlen – és ez így volt pályája elején is, például Roland Joffé letaglózó filmjében. Sydney Schanberg újságíró (Sam Waterston) a New York Times délkelet-ázsiai tudósítója. A polgárháború sújtotta Kambodzsából küldözgeti tudósításait. Munkája során a legfőbb segítője egy helybéli újságíró, aki a tolmácsa  lesz. Miután a vörös khmerek átveszik a hatalmat, minden megváltozik. Rémuralmuk alatt valóságos népirtás veszi kezdetét, minden ellenzékivel, értelmiségivel leszámolnak. Dith Pran (Haing S. Ngor) élete is veszélybe kerül. Miközben Schanberg mindent megtesz, hogy megmentse barátját, fotós kollégája, Al Rockoff (Malkovich) lesz az élő lelkiismerete.

A nap birodalma (1987)

Steven Spielberg filmjének hőse egy angol kisfiú (a rendkívül fiatal Christian Bale), aki szüleivel Kína egyik legnagyobb városában, a csodálatos Sanghaiban él. A csodák nem tartanak örökké. Kitör a II. világháború, és a japán hadsereg elfoglalja a hatalmas országot. Jim elkeveredik szülei mellől, és magára marad a háború kellős közepén. Elfogják, fogolytáborba kerül, és ott kell megtanulnia a túlélés kegyetlen fortélyait.

A háború embertelensége és egy kisfiú mindent meséssé alakító fantáziája küzd egymás ellen

ebben a mindvégig izgalmas, érdekes és megható filmben. A túlélésben pedig a leghasznosabb társa a dörzsölt és gátlástalan amerikai Basie (John Malkovich), aki – legyen ez jó vagy rossz – egyfajta példakép is lesz a srác számára.

A rémkirály (1996)

Volker Schlöndorff filmje, amely Michel Tournier regénye alapján készült, nálunk valamiért nem lett igazán népszerű, pedig Malkovich is zseniális benne és a történet mondanivalója is rendkívül fontos. Hősünk, az árva gyerekként felnőtt Abel, Párizs külvárosából kerül a frontra, s csakhamar a németek fogságába esik. Kelet-Poroszország erdeiben, tavainál elveszett gyerekkorának sokszor megálmodott vidékére talál: számára felszabadulást jelent a fogság. Eleinte erdészként dolgozik, majd megnyílnak előtte Kaltenborn gróf ősi fellegvárának kapui is. Igazi küldetése ekkor teljesedik be: fiatal gyerekeket gyűjt össze, hogy a kastély falai közt kiképezzék őket a Birodalom jövendőbeli elit hadseregének katonáivá. Abelre ekkor ragad a Rémkirály név.

Schlöndorff a politikai pedofília és az egyén meghasonlott érzéseit vegyíti és veszi górcső alá alá,

Malkovich pedig – aki itt kicsit úgy néz ki, mint Hujber Ferenc öregen – tökéletesen hozza, amit hoznia kell.

A John Malkovich menet (1999)

Itt Malkovich alapvetően nem „alakításként” van jelen, bár szerepel a filmben önmagaként, jelenségként, megfoghatatlan fogalomként, a vágy titokzatos vágyaként – teljesen érthető módon. Spike Jonze bizarr, de rendkívül szórakoztató filmjében egy pár (John Cusack és a felismerhetetlenül átlagos Cameron Diaz) különös rejtekajtóra bukkan egy irodai szekrény mögött. A sötét alagúton keresztül a hollywoodi sztár, John Malkovich agyába jutnak. A dologból hamar üzletet csinálnak, kétszáz dollárért árulnak egy John Malkovich menetet, ami kicsit olyan, mint a kábítószer. Nem csoda, hogy a feleség túlságosan is rákattan a dologra, Malkovich pedig kedvére bohóckodhat.

Célkeresztben (1993)

Wolfgang Petersen rendezése már csak azért sem maradhatott le a listánkról, mert ez hozta meg Malkovich második Oscar-jelölését – az elsőt a Hely a szívemben (1984) című drámáért kapta. Hőse Frank Horrigan (Clint Eastwood), a titkosszolgálat embere, aki, bár szakmájának az egyik legjobbja, gyötri a kudarcélmény: 1963 novemberében John F. Kennedy-t kellett volna megvédenie egy Dallas-ban tett látogatás során. Majd harminc évvel később az Egyesült Államok elnöke a közelgő választásokra készülődik, amikor Horrigan felfedezi, hogy egy profi bérgyilkos jár az elnök nyomában. És íme a nagy spoiler: az illető a különböző álruhákat öltő Malkovich, aki számára legalább olyan fontos Eastwood életének megkeserítése, mint az elnök megölése, és nagyon jó munkát végez.

Egerek és emberek (1992)

Egy igazán jó színésznek bármit elhiszünk, ahogy az amúgy 183 centi magas John Malkovichnak is elhittük, hogy hatalmas termetű, brutális erejű, de egy kisgyerek értelmi képességeivel megvert idénymunkás színésztársa, Gary Sinise filmjében, amely John Steinbeck regényklasszikusa alapján készült. És Malkovich tényleg átváltozik a jószándékú, szerencsétlen Lennie-vé ebben az egyszerű, de bivalyerős történetben, amely

nem csak az emberi esendőség és a barátság furcsa természetét mutatja be, hanem több generációnyi vándorló mezőgazdasági munkás keserű sorsát is elénk vetíti,

egy letűnt életforma keserű emlékekként.

Kubrick menet (2005)

Alan Conway (John Malkovich) vadidegenként könnyedén és gátlástalanul adhatja ki magát minden idők egyik legnagyobb rendezőjének, Stanley Kubricknak. Az emberek pedig hiszékenyek, különösen, ha egy élő (?!) legendával találkozhatnak és Conway pofátlanul ki is használja őket; gond nélkül húz le mindenkit kisebb összegekre, de a nagyszabású csalásoktól sem riad vissza. Ebben az sem gátolja, hogy sem a rendezőről, aki még távolról sem hasonlít egy kicsit sem, sem filmjeiről halvány fogalma sincs. Szerencséjére másoknak se túl sok. Mindez valóban megtörtént, Kubricknak – akivel a film rendezője, Brian W. Cook sokáig együtt dolgozott - pedig tudomása volt a dologról, de annyira szórakoztatta már a feltételezés is, hogy valaki pont ő személyiségét próbálja felvenni, mások pedig elhiszik ezt, hogy nem tett semmit az ügyben. És

lehet a történetet szeretni vagy sem, de Malkovich zseniális, most is.

 

Égető bizonyíték (2008)

Linda (Frances McDormand) a korosodó fitneszedző, és nem éppen briliáns kollégája, Chad (Brad Pitt) találnak egy különös lemezt. Kiderül, hogy egy CIA-ügynök, az alkoholista Osbourne Coxot (John Malkovich) visszaemlékezései vannak rajta, akit nemrég rúgtak ki a szervezetből, ráadásul a felesége is válni akar. Linda és Chad pénzt szimatol. Először megpróbálják megzsarolni a férfit, majd amikor ez nem jön össze, az orosz követségre mennek szerencsét próbálni, miközben Linda életében megjelenik valaki (George Clooney), aki azt állítja, hogy szintén titkosügynök. A Coen testvérek blőd vígjátékában Malkovich hozza a legabszurdabb figurát, aki annyira baromságot lát maga körül, hogy a legvégére elpattan nála a húr…

Con Air - A fegyencjárat (1997)

Simon West az évtized egyik legjobb akciófilmjét csinálta meg akkor, amikor még Nicolas Cage és John Cusack is kifejezetten menőnek számított – bizony, volt ilyen idő -, de a film sztárja Malkovich volt élete legférfiasabb és leggonoszabb szerepében, Cyrus, a Vírus szerepében. Aki a legveszélyesebb bűnöző a világon – zsarolás, emberrablás, rablás és gyilkosság van a rovásán -, aki a rács mögött két doktorit is szerzett, és aki a legszigorúbb őrizetben is képes egy zseniális szökési tervet összehozni. Amihez nem kell más, mint egy sereg mindenre elszánt elítélt és egy repülőgép, amit ez esetben maga a kormány szolgáltat. És Cyrus remek hadvezér is, aki minden új helyzetre képes új tervet összerakni, aki fel van készülve a legváratlanabb helyzetekre is, és szinte sajnáljuk, hogy végül kudarcot vall – igaz, legalább három halálnem kell ahhoz, hogy végleg kiiktassák.

Veszedelmes viszonyok (1988)

Nem kérdés, Vicomte de Valmont  megformálása Stephen Frears filmjében Malkovich pályafutásának csúcspontja, egyfajta remekműve, ahogy a vicomte is művészetként tekint a női szívek összetörésére. Malkovich eddig is alakított negatív hősöket, ezután meg pláne, de

Valmont különleges figura. Miközben velejéig romlott és sikamlós, mint egy kígyó, vonzereje vitathatatlan,

és bár ő maga is vérbeli játékos, hamar belesétál egy nála is nagyobb játékos csapdájába, majd fokról fokra válik egyre kiszolgáltatottabbá – és egyre emberibbé. A film négy Oscar-díjat nyert összesen nyolc jelölésből, és érhetetlen módon Malkovich neve még a jelölések között sem szerepelt, pedig a film sikere egyedül neki volt köszönhető – persze, Glenn Close és Michelle Pfeiffer is remek volt, de azért nem ugyanazon a szinten.  

 

A PORT.hu zenés műsorának vendégét legtöbben onnan ismerhetik, hogy szinte állandóan síkideg, csak ő nem alakul át tomboló zöld szörnyeteggé, mint Bruce Banner. Turai Barna sokat köszönhet ennek az oldalának, emiatt kaphatnak nagyobb teret komolyabb projektjei is.

 

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu