A világ nyolcadik csodája, minden szörnyfilmek atyja: King Kong

Nemrégiben volt a King Kong bemutatójának 88 éves évfordulója. Íme néhány érdekesség minden idők legjobb szörnyfilmjéről.

A 19. század végén, a 20. század elején rendkívül népszerűek voltak az egzotikus környezetben, lehetőleg a vad és misztikus dzsungelekben játszódó történetek. Edgar Rice Burroughs Tarzan könyvei is egy idő után ugyanarra a sémára épültek fel: valahol az őserdő mélyén rálelnek egy eltűnt civilizáció utolsó maradványára/kincsesvárosra/szörnyetegekkel teli, titkos birodalomra. Kincsek, soha nem látott lények, titokzatos civilizációk abban az időben még akár valóságosnak is tűnhettek, hiszen jóval több fehér folt volt a térképen, mint manapság.

Az akkori trend és az egzotikum utáni vágyódás filmes csúcsteljesítménye a King Kong, minden idők legjobb szörnyfilmje, ami csaknem 90 év távlatából is képes elvarázsolni a nézőt. Korának forradalmi trükkfelvételeivel egy egészen új, korábban soha nem tapasztalt élményét kínálta a mozinézőknek. Ma talán el sem tudjuk képzelni, hogy a bemutatója idején voltak, akik halálra rémültek az óriásgorilla és a dinoszauruszok látványától, annyira valóságosnak érzékelték őket. A Csillagok háborúja vagy az Avatar jelenthetett különböző korokban hasonló élményt, a trükkfilmek következő legnagyobb mérföldkövei.

Forrás: United Archives/Getty

 

A kalandor filmes

A film ötlete Merian C. Coopertől származik, aki pilóta volt, kalandor és filmes. Az első világháború után Európában maradt, és részt vett az 1919-1920 között vívott lengyel-szovjet háborúban: ő alapította a szovjetek ellen harcoló lengyel Kościuszko repülőszázadot. 1921-ben tért vissza az Egyesült Államokba, majd a The New York Times újságírójaként Afrikában és Ázsiában kalandozott. 1923-ban, Abesszíniából (a mai Etiópia) visszatérve a hajót, amin utazott, kalózok támadták meg, és el is süllyesztették.

Cooper ezután az Amerikai Földrajzi Társaság megbízásából különböző expedíciókon vett részt, és tagja lett a New York-i Felfedezők Klubjának. Ekkor kezdett el filmezni, zömmel dokumentumfilmeket készített, de olyan is volt köztük, amelyben már dokumentarista felvételeket ötvözött fikciós elemekkel.

Megszállottja volt a gorilláknak, ezért egy olyan film ötletén kezdett gondolkodni, amiben egy gorilla előbb összecsap egy komodói sárkánnyal, majd New Yorkba kerül, ahol aztán elpusztul szegény. A "szőke nő" már ebben a kezdeti vázlatban is megjelent. A Paramount Studios nem vállalta a produkció finanszírozását, mert a nagy gazdasági világváláság első évében nem tudtak volna annyi pénzt áldozni, hogy elküldjenek egy komplett forgatócsoportot az afrikai dzsungelekbe és az indonéziai szigetvilág Komodo szigetére. Aztán 1931-ben David O. Selznick  (az Elfújta a szél és A Manderley-ház asszonya producere) karolta fel Coopert, és az RKO-hoz vitte, aminek akkoriban ő volt a produkciós igazgatója. Igéretet tett a kalandor-rendezőnek, hogy elkészítheti a filmjét. Producerként Cooper előbb a The Most Dangerous Game című kalandfilmet forgatta le, amihez egy komplett dzsungel díszletét építettek fel, Ernest B. Schoedsack rendezte, Fay Wray alakította a női főszerepet, Robert Armstrong pedig az egyik férfi főszereplő volt. Ők később visszatértek a King Kongban. Cooper következő Creation című projektje egy őserdőben játszódó fantasy lett volna, amelyben egy yacht utasai egy rettenetes vihar során egy Patagóniához közeli, ismeretlen szigetre vetődik, amin történetesen csak úgy nyüzsögnek a dinoszauruszok. A forgatást menet közben lefújták, ám Willis O'Brian, aki Arthur Conan Doyle Az elveszett világ 1925-ös feldolgozásának stop motion trükkjeit készítette, addigra már több dinoszauruszos jelenettel elkészült – ezeket azután a King Kongban használták fel. 

 

 

Az őskori gorillaember fantasztikus filmregénye dsungeltől a Newyork varietékig

Kétségtelenül az utóbbi esztendők leggrandiózusabb bravúr- filmje ez a kép, amelyet kedden mutatott be a közönségnek az Uránia. Wallece fantáziája és a fáradhatatlan amerikai tőke állottak össze, hogy a leleményes rendező minden forszírozott ötletét megvalósíthassa, egy vérszegény mese keretében ugyan, de ehez a témához nem is szükséges tulajdonképen a mese. King Kong, egy történelem előtti szörnyeteg áll a film középpontjában. A húszméteres bestia csetlése-botlása s az amerikai felhőkarcolók közé való betörése tölti ki a történetet, amely kétségtelenül izgalmas, megfogja a nézőt, minden naivsága ellenére is.
A rendezés és a kép fotografálása igen szép, csupa ötlet és invenció, úgyhogy bizonyára telt házak előtt pergetik a még hátralevő két napon.
A műsort mozgalmas Fox híradó egészíti ki. 

– írta az Eger-Gyöngyösi Ujság 1933. november 23-i számában.

Cooper a sikeres angol regényírót, Edgar Wallace-t kérte fel, hogy kidolgozza a forgatókönyvet, ám a szerző még a forgatás előtt meghalt. Vázlatai képezték a végleges forgatókönyv alapját, bár James Ashmore Creelman, a The Most Dangerous Game írójával Cooper menet közben sokmindent megváltoztatott: az eredeti Darby Denham nevű karakter vadászból filmrendező lett, és átkeresztelték Carlra, kivették a szigetre partra vetődött fegyencek szálát, de egyiküket, John Driscollt félig-meddig megtartották. Belőle Jack lett, de maradt a Fay Wray alakította Ann Darrow (korábban Shirley) szerelme. A Kongot bemutató New York-i revü is átkerült a Madison Square Gardenből előbb a Yankee Stadionba, majd végül a Broadwayre. Számos, Wallace által írt olyan jelenetet is kidobtak, ami Kongot kicsit viccesebb, aranyosabb oldaláról mutatta be, mert Cooper egy veszélyes fenevadat akart.  Egy következő átírási körben, Horace McCoy ötletei alapján kerültek a történetbe a Koponya-sziget bennszülöttei, az óriási fal, és Darrow feláldozása. Az RKO utóbbiakat ki akarta töröltetni a forgatókönyvből, azzal indokolva, hogy ezek a misztikusnak ható elemek egyszerűen már túlkombinálják az egész sztorit, de Cooper ragaszkodott ezekhez – és milyen jól tette. Kongot is hamarabb akarták a vásznon látni, de az ötletgazda-producer azt sem fogadta el, hiszen a hosszas felvezetés, a bennszülöttek félelmetes szertartása csak fokozta a feszültséget.

 

Ruth Rose, a rendező felesége a végén még dolgozott egy kicsit a forgatókönyvön, és hogy faragjanak egy picit a forgatási költségeken, nem részletezte például Kong elszállítást New Yorkba: a sziget után egyszeriben már a városban van az óriásgorilla. És ugyan korábban még soha nem írt forgatókönyvet, Rose remekül elvégezte a munkát: csiszolt a párbeszédeken, ő találta ki a film elejét, amikor az éhező Ann almát lop az utcán, és Denham menti ki a kínos helyzetből. A filmet Cooper és Schoedsack együtt rendezték, bár egészen különbözött a stílusuk:  Cooper lassan és kimérten dolgozott, Schoedsack gyorsan. Csupán Kong filmvégi tombolásánál dolgoztak külön: a producer a trükkfelvételek munkálatait felügyelte, a rendező pedig a párbeszédes jeleneteket vezényelte le.

Kong figuráján kicsit változtattak a gorillákhoz képest: eltüntették például azokat a részeket, amik komikusan hatottak, nevezetesen a pocakot és a jól látható ülepet. Négy egész alakos, mozgatható figura készült, ezek egyikének fémváza most Peter Jackson káprázatos filmes ereklye-gyűjteményének egyik éke. Az alábbi videóban meg is mutatja Adam Savage-nak:

Itt pedig a korszakalkotó trükköket mutatják be, elég alaposan:

A legendás jelenet elkészítése, amelyben Kong harcol a Tyrannosaurus-szal, hét hetet vett igénybe.

1933. március 2-án kezdték vetíteni a filmet, először csupán két moziban. A jegyárakat 35 centről 75-re emelték, mégis kígyózó sorok álltak a pénztárak előtt, és tíz napra előre hamar elfogyott az összes jegy. A hivatalos világpremier március 22-én volt a híres hollywoodi Chinese Theatre-ben. Igazi látványosság volt az esemény: a mozi előterében óriási Kong mellszobor fogadta a nézőket, a vetítés előtt pedig táncos revüműsor csigázta a kedélyeket. 

A következő években a cenzúra néhány jelenetet kivetetett a filmből: amikor Kong levetközteti Annt, aki aztán az óriásmajom ujjait szagolgatja, mikor Kong New Yorkban beleharap egy újságíróba, mikor benyúl egy ház ablakán, mert azt hiszi Ann az, de mikor látja, hogy mégsem, egyszerűen elhajítja a nőt. A híres pókvermes jelenetet maguk az alkotók vetették el: ezt a forgatókönyv és a korai tervek alapján Peter Jackson később modellezte, és saját elképzelése szerint leforgatta saját King Kong remake-jéhez – a film legdurvább, legiszonyatosabb jelenete lett, de az eredeti sem egy könnyed móka lett volna:

 

King Kong öröksége

Ha valami sikert aratott, Hollywood már akkor is igyekezett azt meglovagolni: 1933 decemberében már be is mutatták a Son of Kong című folytatást. Cooper ebben már nem vett részt, de néhányan maradtak: Schoedsack rendezte, Rose írta a forgatókönyvet, O'Brian készítette a stop motion animációkat, Armstrong pedig ismét eljátszotta Carl Denhamet. A film vegyes kritikákat kapott, és jóval szerényebb hasznot hozott, mint elődje.

 

A hatvanas években aztán Kong összecsapott Godzillával, a japán szörnyeteg oldalán a robot-Konggal, majd 1976-ban elkészült az első remake, amiben a japán változathoz hasonlóan Kongot jócskán megnövesztették. Ennek is készült folytatása King Kong visszatér címmel. Peter Jackson is elkészítette a saját, remekül sikerült változatát, legutóbb pedig a Kong: Koponya-szigetben találkozhattunk az óriásgorillával, hamarosan pedig ismét összecsap Godzillával.

 

Ez az elég bénán kivitelezett animáció szemléletesen bemutatja, mekkora volt Kong a különböző feldolgozásokban:

 

Végül érdekességként megmutatjuk a film látványos színpadi adaptációját, amiben Kong egy lenyűgöző, hatalmas báb, amit bámulatos ügyességgel mozgatnak:

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu