Adam Sandler legrosszabb filmjei

Hogy máshogy is köszönthetnénk a rossz ízléssel megvalósított vígjátékok koronázatlan királyát a szülinapján (szeptember 9-én ünnepelte az ötvenhatodikat), mint legrosszabb filmjeinek a listájával?

7. Ne szórakozz Zohannal! (2008)

Hihetetlen, de ebben a komédiában Sandler egy Moszad-ügynököt játszik, vagy legalábbis a paródiáját. Akinek minden vágya, hogy fodrász legyen. Igen, jól olvastátok, és egészen hihetetlen, hogy erről a sztoriról bárki bármikor akár papíron is azt gondolta, hogy jó lesz. Lényeg a lényeg: hősünk New Yorkba utazik, hogy élje az álmát, ám a múltja ide is követi, és kénytelen visszaváltozni izraeli Rambóvá. Habár a Ne szórakozz Zohannal!-ba, nyilván véletlenül, akad egy-két egész jó poén is (például amikor az amatőr terroristák felhívják a Hezbollah ügyfélszolgálatát), mivel a sztori szerint a főhős persze nemcsak nemzeti hős, de még szívdöglesztő is,

a kelleténél sokkal több fütyis vicc került be a filmbe – sőt, nem túlzás kijelenteni, hogy a f*szos poénok uralják a művet.

 


6. Apa ég! (2012)

A Zohantól eltérően itt nem egyedül Sandleré az abszolút főszerep, hanem megosztja Andy Samberggel – vagy úgy is mondhatnánk, hogy a másik komikust is magával rántja. Az Apa ég! sztorija szerint Donny (Sandler), miután elcsábította a tanárnője, túl fiatalon, még kamaszként vált apává, de miután tettéért az anya börtönbe kerül, kénytelen ő felnevelni a gyereket. Amit olyan sikerrel tesz, hogy a srác, Todd (Samberg) 18 éves korában inkább lelép tőle. Több évtizeddel később találkoznak újra, és nem túl meglepő módon Donny továbbra is semmirekellő, gyerekes alak, aki sokkal éretlenebb a fiánál. Mindez persze büntető poénok során át tárul fel.

Az persze nem újság, hogy a kritikusok mindig is utálták Adam Sandler filmjeit, de az Apa ég!-gel kapcsolatban az volt a helyzet, hogy a mozipénztáraknál is hatalmasat bukott

– akkorát, hogy közvetve ennek köszönhető, hogy a Columbia Pictures helyett hősünk ezután a Netflixnél kezdett silány mozgóképes termékeinek sorozatgyártásába.

 


5. A cipőbűvölő (2014)

Egészen megdöbbentő, de ezt a filmet nem az emberiség elleni bűntettként Adam Sandler által alapított Happy Madison produkciós iroda hozta tető alá, szóval nem egy tipikus Sandler-mozival van dolgunk – de ez esetünkben sajnos csupán annyit jelent, hogy A cipőbűvölő másképp rossz. Pedig az a Tom McCarthy jegyzi, akit olyan színvonalas művészfilmek író-rendezőjeként ismerhetünk, mint Az állomásfőnök vagy A látogató, de ő írta a csodálatos Fel!-t és a nem kevésbé jól sikerült A legharsányabb hang című sorozatot is, 2016-ban pedig Oscart nyert a Spotlight: Egy nyomozás részletei forgatókönyvéért. Ebben a naiv fantáziafilmben azonban

valami nagyon félrement,

és hiába a jó szándék, Sandler suszterét (aki átváltozik azzá a személlyé, akinek különleges masinájával a cipőjét javítja) inkább kínos és zavarba ejtő, mint vicces és szívmelengető nézni.

 


4. Az újrakezdés (2016)

Két egykori barát 25 év után az érettségi találkozón ismét egymásra talál, ahol egyikük (Charlie) elpanaszolja a másiknak (Maxnek), mennyire belefásult unalmas mindennapjaiba – erre másnap az őrültebbik fickó, Max (nyilván Sandler)

kitalálja és sajnos meg is valósítja,

hogy rendezzék meg mindketten a saját halálukat, majd vegyenek fel új személyazonosságot. Sajnálatos módon azonban kiderül, hogy akiknek kiadják magukat, zűrös fickók voltak, így jókora, viccesnek szánt kavarodás támad.

Az újrakezdés jó példa arra, hogy Sandlert (aki számtalanszor bizonyította már, milyen tehetséges színész valójában, akár drámában, akár vígjátékban) valójában a közege húzza le.

Hiszen Az újrakezdésben is ott van régi, mérsékeltebb tehetségű cimborái közül David Spade és Nick Swardson, akikkel biztos nagyon jókat bandáztak a forgatáson – csak a végeredmény ne sikerült volna olyan csapnivalóra!

 


3. Nagyfiúk 2. (2013)

Az első Nagyfiúk nem tett mást, mint a komédia olyan nagyágyúinak nevét kihasználva, mint maga Sandler, Chris Rock vagy Kevin James, illetve olyan csodálatos színésznők tehetségével visszaélve, mint Salma Hayek, Maria Bello vagy Maya Rudolph, becsábította a nézőket a moziba, hogy azok ott döbbenjenek rá, hogy az alkotók az összes használható poént elpukkantották az előzetesben, így a kész film maga egy infantilis sz*rság, aminél színvonalasabb videókat találunk random a YouTube-on. Mivel a film a húzóneveknek köszönhetően nagyot kaszált, folytatás is készült hozzá, ahol még szemérmetlenebb volt a lehúzás, hiszen még átlátszóbb volt a készítői szándék, hogy csak a könnyű pénzre mentek. Így míg az első rész sokak számára elment afféle bűnös élvezetként, a második filmet már azok is utálták, akik a korábbit szerették.

A Nagyfiúk 2. színvonaláról mindent elmond, hogy az egyik amerikai kritikus nagyon találóan Sandlergeddonnak nevezte.


2. Jack és Jill (2011)

A Jack és Jill legnagyobb hibája, hogy sosem volt egy épkézláb forgatókönyve, csupán arra a minden bizonnyal zseniálisnak gondolt alapötletre épült, hogy Adam Sandler ikertestvéreket játszik majd benne, és

húha, most figyelj, az egyikük fiú, a másikuk viszont lány!

Habár ezzel a geggel már Eddie Murphy is többször lement kutyába, még nála is sokkal jobban jött ki a dolog, mint itt, ahol mindehhez pusztán annyit tudtak hozzátenni, hogy Jack és Jill nem jönnek ki egymással, és mindezt egy családi hálaadás bemutatásán keresztül kell végigszenvednünk. És a filmben még csak nem is a női parókás Sandler a legkínosabb, hanem az önmagát alakító Al Pacino. El sem tudjuk képzelni, mivel zsarolhatta meg Sandler, hogy rávegye erre. De minden bizonnyal Katie Holmest is sakkban tarthatta valamivel, hiszen ő is az arcát és a nevét adta ehhez a borzalomhoz.

 


1. Nevetséges hatos (2015)

Habár Adam Sandlernek rengeteg rettenetes filmje van, nem volt kérdés, melyik opus kerüljön listánk első, vagyis legrosszabb helyére. Ez a paródia ugyanis 0, azaz nulla százalékon áll a kritikákat összesítő Rotten Tomatoes oldalon – és mielőtt mindenki elkezdené szidni a sznob kritikusokat: a Nevetséges hatos a nézői szavazatok alapján is csak 35 százalékot érdemelt.

És ezzel nemcsak a valaha készült legrosszabb Sandler-film, de ott a helye minden idők legrosszabb alkotásai között is.


Ahogy azt már a címéből is kitalálhatjuk, az opus egy westernfilmparódia, amihez az alkotók minden bizonnyal onnan vették az ötletet, hogy Antoine Fuqua akkoriban készített remake-et A hét mesterlövészből – aminek ugye az az eredeti címe, hogy The Magnificent Seven, szóval Sandlerék verziójának a címén már nem kellett sokat gondolkodni. De sajnos nem gondolkodtak sokat a forgatókönyvön sem (egy indiánok által nevelt fehér férfi apját elrabolják, és hősünk öt olyan testvérével indul a megmentésére, akiknek addig a létezéséről sem tudott). És ami még szomorúbb: a Nevetséges hatos igazi nézőmágnesnek bizonyult a Netflixen. Mindenki szégyellje magát!


(via Goliath.com, Rotten Tomatoes, CheatSheet)