Akik az NFL-t hagyták ott a színészi pályáért

Vasárnap tartják az LI. Super Bowlt, az amerikai foci legfontosabb mérkőzését, amikor kiderül, melyik csapat nyeri el az év bajnokának járó címet. Az extrém fizikális sport viszonylag hamar megtöri a játékosokat, akik sokszor a szórakoztatóiparban helyezkednek el sportkarrierjük után. Készüljünk az éjszakai meccsre a leghíresebb színészekkel, akik korábban megjárták az NFL-t, de legalábbis próbáltak bejutni a profi sport világába.

Dwayne “The Rock” Johnson


Jelenleg talán ő a leghíresebb színész, akinek valaha komoly köze volt az amerikai focihoz. Még 1991-ben játszott a Miami Hurricanes nevű egyetemi csapatban, amivel elnyerte a bajnoki címet, aztán egy sérülés miatt szertefoszlottak az NFL-es álmok. Még próbálkozott a kanadai amerikaifoci-ligábal, a CFL-lel, de végül a pankrációban aratott maradandót, ahonnan aztán átnyergelt a színészetre.

Bubba Smith


Sok más sportolóhoz hasonlóan Bubba Smith is az egyetemi bajnokságból lépett előre az NFL-be még a 60-as években. Összesen kilenc szezont húzott le a bajnokságban, még Super Bowlt is nyert, amikor pedig befejeződött a sportolói pályafutása, akkor a színészet felé fordult. Itt aztán új generációk ismerhették meg a nevét. Nem játszott túl sok filmben, viszont a Rendőrakadémia-franchise hét részéből hat epizódban ő volt Hightower, a halk szavú, kedves óriás, aki bárkivel képes volt elbánni.

O.J. Simpson


O.J. Simpsont ma már a legtöbben a brutális gyilkossági ügye miatt ismerik, amivel mindent lerombolt, amit egyébként a karrierjében felépített. Simpson az egyetemi évek után először a Buffalo Billsben játszott, majd a San Francisco 49ersben. Összesen hatszor válogatták be a bajnokság All-Star csapatába, és a mai napig benne van az NFL Hírességek csarnokában. A többi hozzá hasonló sportolóval ellentétben ő már a sportolói karrierje alatt elkezdte a filmes pályáját. A leghíresebb szerepe egyértelműen a peches Nordbergé a Csupasz pisztoly-trilógiában, de játszott például a Pokoli toronyban is.

Dean Cain


Az arcát sokan ismerik, ennek ellenére az egykori sportoló filmes pályafutása nem nevezhető túl fényesnek. Alapvetően B-filmekben és tévéfilmekben kapott szerepeket. A 90-es évek közepén viszont egészen komoly ismertséget sikerült azzal szereznie, hogy a Lois és Clark című Superman-sorozatban ő alakította a szuperhőst. Az egyetemi karrierje végén szabadon igazolható játékos volt, így került a Buffalo Billshez, az NFL-es korszaka viszont nagyon kérészéletűre sikeredett egy sérülés miatt, amit még az edzőtáborban szedett össze.

Jim Brown


Brown az 50-es évek végén került a Cleveland Browns csapatába, és kifejezetten sikeres védő volt. Olyannyira, hogy sokan őt tartják a mai napig az NFL legjobb játékosának a posztján, a running back szerepében. A sportolói pályafutását viszont kilenc szezon után, viszonylag hirtelen hagyta abba, ráadásul még csak nem is sérülés miatt. Az történt, hogy már az 1964-es szezon előtt is megjelent a filmvásznon, és amikor a 67-ben bemutatott Piszkos tizenkettő szereplői közé is beválogatták, akkor az edzője ultimátumot adott neki: döntse el, színészet vagy sport. Brown döntött, és színészként is meglepően ismert lett, többek között pont az imént említett Piszkos tizenkettő miatt. De szerepelt az amerikai fociról szóló egyik legjobb filmben, a Minden héten háborúban és a Támad a Mars! című vígjátékban is.

Ed O’Neill


Ed O’Neillt a legtöbben csak Al Bundyként ismerik az Egy rém rendes család című sorozatból, amiben egy eléggé életunt, mindenkit utáló apát alakít, akinek egy boldog pillanat volt az életében, amikor a középiskolai focicsapattal egy meccs alatt összesen négy touchdownt szerzett. Nos, a karakternek ez a jellemvonása némileg életrajzi ihletésű O’Neill esetében. Sikeres egyetemi sportkarrier után leigazolta a Pittsburgh Steelers csapata, de nem bizonyult elég jónak, úgyhogy még az első edzőtábora alatt kitették a csapatból. Ezután iratkozott be újra a YSU egyetemre, ahol a frissen alakuló színjátszó körhöz csatlakozott. A filmes pályafutása már valamivel jobban sikerült, de igazából sosem tudott kitörni az olcsó tévésorozatok világából, néhány éve az Egy rém rendes családhoz hasonlító Modern családdal éli a másodvirágzását.

Woody Strode


Névről valószínűleg nem ismerik sokan, pedig Woody Strode pályafutása egészen emlékezetes. Először is nem elég, hogy az iszonyú fizikális amerikai focit űzte, mellette tízpróbázott is. Kenny Washington után ő volt a második afroamerikai játékos, akit leszerződtetett egy NFL-csapat a második világháború után. A focikarrierje nem tartott túl sokáig, már az 50-es években elkezdett színészkedni, szerepelt az 1960-as Spartacusban is Kirk Douglas mellett volt gladiátor, az alakításáért Golden Globe-ra jelölték. A sport nem kopott ki teljesen az életéből, a focikarrier után a színészet mellett hosszú évtizedeken keresztül pankrátorkodott. Sokan westernekből ismerhetik, játszott a Volt egyszer egy vadnyugatban, a Szerencsevadászokban és az Aki lelőtte Liberty Valence-t című filmekben is.

Carl Weathers

Kétféle ember létezik. Az egyiküknek Carl Weathers egyértelműen Apollo Creedként ismert a Rockyból, a másikuknak pedig George Dillonként a Ragadozóból, akihez minden idők legepikusabb kézfogása tartozik. A Rocky részei és a Ragadozó voltak a legnagyobb sikerei, ezeken kívül leginkább tévésorozatokban játszott, azokban is főleg a 80-as, 90-es években. Weathers a színészet előtt sportoló volt, 1970-ben válogatták be az Oakland Raiders csapatába, de itt csak pár meccset kapott, ezután a kanadai profi ligába igazolt. A színészetre nagyon tudatosan készült, már a profi focikarrierje alatt beiratkozott a San Francisco-i Egyetem drámatagozatára, amit 1974-ben végzett el. Ebben az évben hagyta abba a sportkarrierjét, és váltott át a színészetre. Az egyik első szerepe egyébként a David Carradine-féle Kung Fu sorozatban volt 1975-ben.

Burt Reynolds


A Smokey és a Bandita főszereplőjét valószínűleg senkinek sem kell bemutatni, az egyik legismertebb amerikai színész a XX. századból. De nem sokon múlott, hogy színész legyen belőle. Sportolói ösztöndíjjal jutott be a Florida State Universityre, nagyon ígéretesnek tűnt a profi sportolói pályája, azon dolgozott, hogy a legjobb újoncok között válogassák majd be az NFL-be az egyetemi pályafutása végén. Másodéves korában aztán megsérült egy meccsen, amikor pedig már kezdett volna felépülni a súlyos térdsérülésből, akkor egy autóbaleset tovább rontotta a helyzetét. Ezután kénytelen volt lemondani a sportolói ambícióiról. Ekkor még mindig nem akart színéz lenni, úgy döntött, rendőr lesz belőle. Az apja viszont kapacitálta, hogy fejezze már be az egyetemet, ha elkezdte. Belement a dologba, majd szép lassan odakeveredett egy színjátszó körbe. A többi már történelem.

John Wayne


Nehéz lenne tipikusabb amerikai hőst találni John Wayne-nél, és nemcsak azért, mert ő játszotta el a XX. század legtöbb tipikus amerikai hősét. Wayne először a haditengerészetbe készült, de nem vették fel az akadémiára, ezután fordult komolyan az amerikai foci felé. Kapott is egy ösztöndíjat a University of South Californiára, ahol egészen ígéretes tehetség volt. Aztán ahogy sok másnál is láthattuk, jött egy sérülés, ami derékba törte a karrierjét. Wayne esetében ez egy kulcscsonttörés volt, amit bodysurfözés (a tömeg tetején szörfözés koncerten) közben szedett össze, nem is merte elmondani az edzőjének, hogy ilyen hülyeséget csinált. Elvesztette az ösztöndíját, és munka után kellett néznie. Egy filmes kelléktárban kezdett dolgozni, ahonnan szép lassan elkezdték beajánlani kisebb szerepekre. Többször játszott egyébként amerikai focistát egykori csapattársaival közösen.