Akik már nem öregszenek meg - Így még nem láttad a Nagy Háborút

  • Vízer Balázs

Peter Jackson most hátrahagyta Tolkient és a fantasyt, hogy egy nagy hegynyi archív első világháborús felvételből elkészítse a Nagy Háborút megörökítő, kijózanító, őszinte és sokszor brutális emlékfilmjét.

Hát, ez az a film, amiről nem lehet kritikát írni, csak ismertetőt. Itt csak azt lehet leírni, hogy mi van a filmben és mi nincsen, azt, hogyan és miért készült, és legfeljebb néhány megjegyzést lehet hozzáfűzni, pár érdekességet. Az Akik már nem öregszenek meg ugyanis egyrészt dokumentumfilm – amiről persze még lehetne kritikát írni -, másrészt egy montázs és egy megemlékezés. Peter Jackson, A Gyűrűk Ura trilógia Oscar-díjas rendezője ugyanis az I. világháború lezárásának 100. évfordulójára – a fegyverszünet a nyugati fronton 1918. november 11-én lépett érvénybe – emlékezik meg közel 100 percben, kizárólag archív felvételekből összevágott filmjében.

Jackson és stábja a száz évnél is régebbi archív felvételeket a legmodernebb technológiai megoldásokkal restaurálta, utólagosan színessé varázsolta, digitálisan „egyenletesítette”, illetve hanggal látta el. A stáb exkluzív hozzáférést kapott a BBC és a Brit Birodalmi Hadtörténeti Múzeum archívumaihoz, ahol több mint 600 órányi filmfelvételből és úgy 100 órányi hangfelvételből válogatták össze a film anyagát. A katonák bevonulása, kiképzése során illetve a harctéren rögzített filmfelvételek mellett hangszalagra rögzített korabeli beszámolókat is felhasználó dokumentumfilm eddig sosem látott közelségből mutatja be a frontvonalban zajló csaták kegyetlen valóságát. A filmből amellett, hogy láthatjuk, hogyan ettek, ittak, aludtak, miként formáltak barátságokat és mivel töltötték a lövészárkokban azokat a perceket, amikor nem zajlott csata, megismerhetjük a katonák viszonyulását is magához a konfliktushoz.

Jackson és csapata speciális képalkotási és retusálási technológiákat felhasználva elérte, hogy a száz éve készített felvételek közel olyan minőségben jelennek meg a mozivásznon, mintha csak tegnap vették volna fel őket. Az eddig rendszerint szemcsésen, ugrálva látott felvételek – a kamerát sokszor kézzel hajtották meg, ezért egyenetlen volt a sebesség, a felbontás pedig nagyon alacsony volt – most, ha csak rövid időre is, a vászonra kerülve, szinte tökéletes minőségben, és gyakran brutális őszinteséggel mutatják meg a háború borzalmát. Jackson kizárólag a brit katonákkal, közülük is elsősorban a közlegényekkel, sokszor 16-17 évesen bevonult fiatalokkal foglalkozik – kizárólag az ő későbbi visszaemlékezéseik narrálják a filmet. Kimarad a haditengerészet, a pilóták – de megjelennek a korai tankok -, és ami még fontosabb, kimaradnak a nagy csaták, legalábbis egyiket sem nevezik néven. Jackson nem a híres ütközeteket akarta megénekelni, hanem a nagy húsdarálót, az öldöklés hiábavalóságát, ahol nincsenek jók vagy rosszak.

Csak embertelenség van, amelyben a magát megadó ellenség megölése a csata hevében ugyanolyan természetes, mint a barátkozás a foglyokkal, ha azok más körülmények között kerültek át a másik oldalra. Ahol rezzenéstelen hanggal beszélnek a bajtársak szörnyű haláláról – és arról, micsoda közönnyel fogadta a hazatérő, a poklot megjárt katonákat hazájuk a fegyverszünet után – az a haza, amiért harcoltak. Az Akik már nem öregszenek meg nagyon szép, de rendkívül kijózanító film, amely nem mutogat ujjal senkire, csak az öldöklés értelmetlenségéről  mesél – hátha valaki tényleg megérti.

A Ghymes bemutatja: Szarka Tamás és zenekara újévi koncertje