Az apáca – Újra lecsap a transzvesztita démon!

A démoni Valak feltűnt már a Démonok közöttben és az Annabelle-ben is, de most mutatja ki igazán a foga fehérét - írják az ismertetőben, csakhogy azok a fogak feketék, némi metálos fénnyel.

Egy alternatív idősíkban járunk, a dátum 1952., a helyszín Románia, azon belüli is az erdélyi Fogarasföld, ahol nincs kommunista diktatúra, van helyette a Démonok között filmekből megismert iszonyatos, rettentő apácaruhás démon, Valak! És mivel hidegháború és egyházüldözés sincsen, vígan működik itt a világtól elzárva egy ódon kolostor, vagyis a jó fenét vidáman, hiszen már a nyitó képsorban rájuk támad a gonosz, aminek hatására egyikük kiveti magát a szintén ódon ablakon, hogy teste a varjak martaléka legyen. És bár az esetről a szomszéd faluban sem tudnak, a hír mégis eljut a Vatikánba, ahonnan egy specialistát küldenek, aki a „különleges esetekkel” szokott foglalkozni a maga különleges képességeivel.

Nem, nem Liam Neesonról van szó, hanem egy másik írről, Demián Bichir (Alien: Covenant), aki Burke atyaként már a németek által megszállt Franciaországban is ördögűzött, de mint mondtam, ez egy alternatív univerzum, az itt producerként közreműködő James Wan birodalma, a Démonok között és Annabelle spin off filmek világa. És ennek a tetszőlegesen tágítható, roppant jövedelmező világnak volt  eddig háttérszereplője a női ruhás - pontosabban apácaruhás – démon, aki itt főszerepet kap, és vele viaskodik a jó pap, a mellé mintegy random rendelt apácanövendék (Taissa Farmiga, a Démonok között Vera Farmigájának kishúga), és a közeli román faluban szintén teljesen random éldegélő, életvidám francia-kanadai srác (a belga Jonas Bloquet), mert ne feledjük, nincs hidegháború meg kommunista blokk és bárki bárhová mehet!

És a dolog akár jól is elsülhetett volna, hiszen az alkotók az ötvenes-hatvanas évek Hammer-horrorjait, illetve Umberto Eco bestsellerét, A rózsa nevét emlegették inspirációként, Valak pedig elég ijesztő figura. Azonban a koncepcióval és a megvalósítással is gondok voltak. Az emlegetett utalási pontok legfeljebb a díszletben köszönnek vissza, és egy démoni apáca mindenhol meglepetésként működik, kivéve egy apácazárdában. Ott nem. Bár a horrorfilmek arról híresek, hogy szereplőik rendre a legostobább döntéseket hozzák, itt nagyon, de nagyon túltolják a dolgot. Az ember egy rémálom után nem indul el az éjszakai sötét erdőben egy olyan alak után, akinek a haláláról pár perce beszélt, nem ered egy halott apáca nyomába a fák között, és még sorolhatnám, mert itt folyamatosan ez történik. Egy átlagos horrornál, mondjuk, két hasonló mozzanat még belefér, egy tucatnyi már nem.

Az sem segít, hogy pár képsort leszámítva mindez egyetlen helyszínen, az ódon kolostorban történik, ami már annyira túlrajzolt, mintha az ember egy Scooby-doo! epizódban járna, és a következő sarkon bármikor előugorhat Bozont és Scooby! Csakhogy az agyonhasznált Valak ólálkodik a sötétben, túl sokszor bukkanva fel, elveszítve rejtélyességét, fenyegető létét, egyáltalán, a létjogosultságát, és amikor végül akcióba lendül a sok kamu ijesztgetés után, egyszerűen nem lehet tőle félni. Pedig egy horrorfilmnél nem elhanyagolható szempont, hogy féljünk a gonosztól! Viszont aki szemfüles, észreveheti Bordán Lilit román parasztlányként - és ez is egy szempont.

értékelés: 4/10