Kiknek ajánljuk? A fanatikus rajongókon túl azoknak, akik szerint a Disney csak az Új remény remake-jét képes megcsinálni – ez a film ugyanis a saját jogán is jó. Azoknak viszont semmiképp sem, akiknek ez lenne az első Star Wars-filmje, tessék szépen megnézni előtte a korábbi hetet is, úgy az igazi!

Vigyázat, spoilerveszély!

Hurrá, ez a nap is elérkezett! A héten végre mozikba kerül az év legjobban várt filmje, a Star Wars 8! Vagyis Az utolsó Jedik, aminek már a címe is egy kisebb zavart okozott az Erőben: vajon egy vagy több utolsó Jediről lesz szó? Nos, ez most végre kiderült. Mint ahogy az is, kik Rey szülei, mivel töltötte az időt az öreg Luke a sziklaszigeten – nagyjából minden bejött a papírforma szerint mindabból, amit 2016 eleje óta lehetett tudni a 8. részről. Ugyanakkor Az utolsó Jedik alkotói mintha direkt arra mentek volna rá, hogy kiszúrjanak a neten keringő Star Wars-konteók híveivel, és több jelenetben is viccesen vagy épp sokkolóan keresztbe írjanak mindannak, amit eddig tudtunk a Csillagok háborújáról.

Ebben legfőképp az öreg Luke járt élen: Mark Hamill látványosan lubickolt az öreg mester szerepében, és egymaga elvitte a hátán az egész filmet! De lássuk részletesen is Az utolsó Jedik erényeit és hibáit!

A sztori

Pozitívum: Igen, vannak párhuzamok A Birodalom visszavággal, a film olykor konkrétan meg is idéz bizonyos jeleneteket, de mindezt elegánsan teszi, és nem olyan direkt, az ötlettelenséget súroló módon, mint ahogy azt Az ébredő Erőben tették a Csillagok háborújával. Rian Johnson rendezőnek teljesen igaza volt, amikor azt mondta, hogy ha lehet, kerüljünk mindent, ami Az utolsó Jedik történetével kapcsolatos. Szerencsére a szokásosan brutális reklámkampány is csak a felszínt kapargatta, mert olyan váratlan fordulatok vannak a sztoriban, hogy egy idő után szinte kiszámíthatatlan, mi fog következni. Merészen felrúgja a blocbusterek elkényelmesedett dramaturgiáját, és persze be-becsúszik néhány klisé, de ne feledjük, hogy az is mekkora közhely, amikor a Csillagok háborúja végén a kifizetett Han Solo visszatér, hogy néhány jól irányzott lövéssel megmentse a napot.

Johnson legtökösebb húzása azonban az, hogy gátlástalanul megfricskázza a minden másnap új elméleteket kiagyaló, elszállt rajongókat – nem kell mindent túlgondolni, csak hátra kell dőlni, és élvezni a mesét. Amellett, hogy iszonyatosan pörög és a drámai részekkel sem spórolnak, Az utolsó Jedik talán a legviccesebb Star Wars-film, bár a humor nem megy a történet és a hangulat rovására. A porgok is nagyon viccesek! Friss az élmény, de íme a sokak számára eretnekséggel és szentségtöréssel felérő benyomásom:

Az utolsó Jedik a legjobb Star Wars, amit valaha készítettek!

Negatívum: Ha Az ébredő Erőket folyamatosan azzal cikizték maguk a Star Wars-rajongók is, hogy az 1977-es Csillagok háborúja gyenge remake-je, akkor Az utolsó Jedik pont az a film, amire pont ráillik a direkt túlzó hasonlat: ez a szegény ember Birodalom visszavágja! Az előző részben megismert hősök szétválnak, hogy a spádélengetésben még járatlan szereplő egy távoli bolygón Jedi-leckéket vegyen egy szemlátomást buggyant vénségtől, a csapat többi tagja pedig Leia oldalán harcol eközben a gonosz ellen. Kapunk fehér tájban trappoló, négylábú birodalmi lépegetőket, megismerünk egy alvilági figurát, aki elárulja a főhősöket (vajon a IX. részben ő is átáll a jókhoz, mint Lando?), a nagy fináléban megint farkasszemet néznek egymással a fénykardozó Skywalker-rokonok, a szomorú lezárásban pedig ismét vert seregként kullog el a lázadók maradéka, erőt gyűjteni a trilógia utolsó felvonásához.

Igen, a szó amit keresel, kedves olvasó, az a biztonsági játék. Rian Johnson (aki nemcsak rendezője, forgatókönyvírója is  a filmnek) szépen összerakta két és fél órába a Star Wars esszenciáját, azokat toposzokat, amiktől a mezei rajongónak pavlovi reflexként azonnal beindul a nyálelválasztása. Csakhogy amíg J.J. Abrams ugyanezt egy csillogó szemű geekként tette, az olcsójános Rian Johnson giccses és hatásvadász munkája nem más, mint számító bevételmaximalizálás.

A karakterek és a színészi alakítások

Pozitívum: Eléggé megszívattak minket, amikor legfeljebb fél percnyi Luke-ot kaptunk Az ébredő Erő végén, de szerencsére Az utolsó Jedik már az ő filmje. Mark Hamillnak piszkosul jól áll a megöregedett Jedi mester szerepe, és látványosan élvezi is, hogy újra fénykardot ragadhat. Sőt: az öreg Luke mind megjelenésében, mind habitusában körökkel veri az eredeti trilógia olykor nem könnyen kedvelhető ex-parasztlegényét – vénségére igazi badass figura lett, aki bármit is csináljon, egyszerűen élvezet nézni. De ugyanilyen Carrie Fisher is, akinek minden pillanata arany – gyaníthatóan tragikus halála is közrejátszik abban, hogy azokat belengi valami mély szomorúság. És noha Leia karakterével kapcsolatban legalább két ziccert kihagytak, de bőven kap szép jeleneteket.

Az új szereplők közül immár mindenkinek jut a játékidőből, ami Poe esetében a legüdítőbb, igazi tökös, forrófejű figura, és tényleg veszettül jó pilóta, amit a szédítő csatajelenetekben rendre meg is mutat. Finn sajnos ugyanolyan felejthető, mint Az ébredő Erőben volt, és úgy tűnik, nincs is több a karakterben, sidekickje, az eleinte félszeg Rose – bár ő sem egy túlgondolt karakter - a maga módján érdekesebb nála. Kylo Ren továbbra is a Star Wars-univerzum egyik legizgalmasabb szereplője, és továbbra sincs tisztában magával, Rey pedig elindul a Jedivé válás útján, és ahogy lenni szokott, szembe kell nézni önmagával - ez az ő esetében kacifántosabb, mint Luke-é volt. Kár, hogy Daisy Ridley nem valami jó színész.

Feltétlenül meg kell még említeni Benicio del Torot, akinek ugyan nincs sok lehetősége sziporkázni a gennyzsák hacker szerepében, és keveset is láthatjuk, de érdekes színfoltja a filmnek, és a szokásosan kiváló Laura Dernt, akinek szintén nincs nagy szerepe, viszont remekül árnyalja azt.

Negatívum: Míg Mark Hamill látványosan jól érzi magát Luke koszos Jedi köntösében, a fiatalabb szereplők (Daisy Ridley, Oscar Isaac, John Boyega) egyáltalán nem olyan markánsak és szerethetőek, mint amilyen anno a fiatal Luke, Leia és Han voltak. És ami még szomorúbb: Rian Johnson látványosan nem tud mit kezdeni Csubakkával, holott pont a vuki az, akit bármennyi későbbi Star Wars-filmbe át lehet majd menteni alapkarakternek, mivel többszáz évig elélhet. Szegény Csubi szinte végig egy néma tökfej, aki ide-oda sodródik Rey mellett, Luke még R2-nek is jobban örül, mint neki. Oké a vukimorgást nem érti annyira, mint Han, és nem vele járta be a fél galaxist a sivatagtól a Yoda mocsaráig, de azért mégiscsak örülhettek volna látványosabban is egymásnak.

Ennél is bosszantóbb, hogy Snoke nevetséges főgonosz lett. Nemcsak azért, mert úgy néz ki a szétfőtt tojásra emlékeztető fejével és a hülye göncében, mint egy fürdőköpenyben parádézó Blofeld-paródia. Hanem mert onnantól kezdve, hogy már nem hologramként fegyelmezi a híveit, elveszti minden ördögi mivoltát. Holott a Császárhoz és Vaderhez hasonló, gyűlölhető, félelmetes főgonosz, akit csak nagy nehézségek árán lehet legyőzni, az egyik legfontosabb elem kellene hogy legyen a Star Wars-narratívában.

A Star Wars-hangulat

Pozitívum: Tökéletes! Az elmúlt évtiezedekbena  George Lucas teremtette univerzum önálló életre kelt, Rian Johnson pedig nem beleszuszakolt, hanem egyszerűen csak felderített újabb területeket. Visszahozott részleteket, utalásokat a korábbi filmekből, de nem kérkedik, nem leckét mond fel, egyszerűen csak kifejezi a rajongását, és belakja a messzi-messzi galaxist. Ugyanakkor tágítja is: egy meghökkentő jelenetben rácsodálkozhatunk a világ sajátos fizikájára, és például az Erőt sem mutatták be eddig ennyire plasztikusan, miközben a misztikuma ugyanúgy megmarad.

A lepattant gépezetek, a groteszk és nyomi lények mind-mind olyan elemei a Star Wars világának, amelyeknél csak apróságokon múlik, hogy stimmeljenek, és hozzák azt a hamisítatlan hangulatot. Nos, itt csont nélkül hozta minden.

Negatívum: Az utolsó Jedik csak egy wampaszőrszálnyival tartalmaz több cool Star Wars-hangulatot, mint az előzményfilmek – inkább csak egy profin összerakott űropera. A hiperűrugrással letudható távolságok és az idő itt már annyira sincs köszönőviszonyban egymással, mint a Star Wars 7 idején. Az új kaszinóbolygón, a Canto Bighton az idegen lényeket csak egy villanásra látjuk, és szinte egyáltalán nem érezni a késztetést, hogy nézzük csak meg a Wookiepedián, ki volt az a vicces kis gremlin, aki nyerőgépnek nézte BB-8-et. Az embereken kívüli fajok közül alig ismerünk meg újakat. Akiket viszont igen, azok idétlenek – a porgok és Luke kis űrlényapácái sok rajongó szemében valószínűleg ugyanolyan idegesítő kis vakarcsok lesznek, mint az ewokok.

Az őstrilógia nemcsak azért tud a mai napig is iszonyú hangulatos lenni, mert azt láttuk gyerekként először, hanem mert élt, lélegzett a világa. A habszivacs szörnyek mind furcsán bizarrul festettek (gondoljunk csak a kantinjelenetre), a futurisztikusan retró, karcos és olajfoltos tárgyakról messziről lerítt, hogy mindegyiket rendszeresen használták (lásd Luke viharvert járgánya vagy a holosakk a Falconon). Ezt a vonalat vitte tovább Az ébredő Erő is a Jakku roncstemetőjével, és még Az utolsó Jedik bányabolygóján is beröffentettek néhány alkatrészekre eső, leharcolt terepsiklót. Viszont ezen túl mintha kifogyott volna a kreativitás a készítőkből, ami miatt egyáltalán nem biztos, hogy a 8. rész lesz a Star Wars-rajongók kedvenc epizódja.

Ítélet: 7/10