Brühühü, úgy szeretem a csípős szószt! - Így sírnak a filmekben

  • PORT.hu

Egy színésznek bármikor tudni kell sírni - no de hogyan csinálják? Megmutatjuk.

Na nem úgy, ahogy a bámulatra méltón tehetségtelen Tommy Wiseau teszi a The Room végén. És nem is úgy, ahogy Jennifer Connely teszi a Véres gyémántokban: a könnyek a színésznő arcán ugyanis nem valódiak, hanem CGI.

Bryce Dallas Howard mintegy parancsra elsírta magát, miközben műsorában Conan O'Brian mindenféle hülyeséget beszélt, és a közönség közben jókat röhögcsélt - a színésznő mégsem esett ki a szerepből.

Egy másik alkalommal elmagyarázta, hogyan tud utasításra sírni. Ez egy technika, amit tanulni lehet. Először is sok vizet kell hozzá inni, hogy hidratálva maradjon, utána pedig úgy tesz, mintha ásítozna. Ez elindítja benne a sírást, és ha beszél is közben, ez egyre fokozódik - végül elerednek a könnyei. Nagyon vicces, ahogy Conan az elmondottak alapján próbál pityeregni.

Van olyan színész is, aki emocionálisan hergeli magát sírásra, azaz felidéz valami rossz, fájdalmas emléket. Amy Adamsnak a lánya talált egy stabil könnyfakasztó történetet: a kaliforniai Irwindale-ben bezárták a Sriracha csípős szószt gyártó üzemet, ugyanis mintegy 30 lakos panaszkodott a levegőben terjengő csípős füstre. Amy Adams pedig nagyon-nagyon szereti a világ legkedveltebb csípős szószát. (Az üzem némi jogi huzavona után maradt a városban.)

Az 1930-as évek legsikeresebb gyerekszínésze, Shirley Temple egyszerűen csak nem gondolt semmire, ha el kellett sírnia magát. Az anyukájával együtt elvonult a forgatási helyszín egy csendes zugába, és egyszer csak elsírta magát. Ebéd után nem szeretett sírni, mert tele hassal túl jól érezte magát. E képessége felnőttként is jó szolgálatot tett neki, amint azt egy 1999-es interjúban elmesélte: 21 éves volt, amikor elkapták gyorshajtásért, de gyorsan elsírta magát, és szerencséjére rokonszenves volt az igazoltató rendőröknek, mert megúszta a büntetést.

Anna Farris nem nagyon szokott sírni, mert arra nevelték, hogy méltósággal kezelje fájdalmát, és ha olykor-olykor mégis megesett, az anyja rendre lehordta. Így maga a sírás is szokatlan a színésznőnek, ezért a kamerák előtt egy aprócska trükkhöz folyamodik. Speciális mentolos folyadékot permetezik a szemébe, amitől megerednek a könnyei. James Corden vendégeként meg is mutatta, hogyan működik, bevonta a mókába a másik vendéget, Joshua Jacksont is, és együtt sírdogáltak.

Daniel Kaluuya a megalázottak és megszomorítottak bőrébe képzeli magát, azonosul az érzelmeikkel, a megszégyenítéssel, és ettől sírja el magát - ahogy tette azt a Tűnj el! nevezetes jelenetében. 

Jennifer Lawrence azok közé a színészek közé tartozik, aki nem tanult módszerekkel, segédeszközökkel vagy erre a célra elraktározott emlékek hatására sírja el magát, hanem egyszerűen beleéli magát a jelenetbe, aztán lesz, ami lesz. Az éhezők viadalának egyik megindító jelenetében például először csak eljátszotta, hogy sír, aztán hamar megeredtek a könnyei. Meryl Streep is hasonlóan csinálja, bár ő egyszerűen csak a munkája részének érzi: ha azért fizetik, hogy sírjon, hát sír.

Aztán vannak, akiket a kollégák hergelnek, hogy egy-egy drámai jelenetben kihozzák magukból a legjobbat, és vannak azok az esetek, amikor a rendező szó szerint megalázza vagy megfélemlíti a színészt, hogy az a saját fájdalmától sírjon. Emlékezzünk csak Stanley Kubrick embertelen módszerére, amit szegény Shelley Duvallal művelt a Ragyogás forgatásán: ha szólt is a színésznőhöz, csak megalázta, a stáb tagjai sem szólhattak hozzá, így Duvall egy idő után teljesen összeroppant - és amit a filmben láthatunk, az nem a karakter rettegése, fájdalma és borzalma, hanem magáé az emberé. A színésznő soha nem heverte ki: 2016-ban Dr. Phil műsorában egy megtört, zavaros elméjű asszonyt láthattunk, aki arról beszélt, hogy Robin Williams nem halt meg, csak alakot váltott, a Robin Hoodból ismert Nottingham bírája az életére tör, és a földönkívüliek a lábába ültettek egy korongot, ami furcsa hangot ad ki.

(Forrás: Looper)