A Kádár-rendszer propagandagépezetébe oly szépen beillő, mégis a mai napig oly népszerű Ötvös Csöpi filmekben mindig egykori disszidens magyarok voltak a gonoszak. Menő autóval érkeztek, jó cuccaik voltak, luxusszállodában laktak, tapadtak rájuk a nők, ők pedig valami sötét dologban mesterkedtek, amíg le nem csapott rájuk Csöpi meg az államrendőrség. Hát, valami ilyesmi történik a Drakulics elvtársban is, csak a rendőrségnek ezúttal nem minden tagja áll a helyzet magaslatán. Igaz, egy vámpírra senki sem készítette fel őket!

Merthogy az egykor hűséges kommunista mozgalmár Fábián elvtárs (Nagy Zsolt), aki annak idején megjárta a kubai forradalmat is, sőt, Castro spanja volt, de aztán Amerikába dobbantott, most hazalátogat, hogy megnyisson egy nagyszabású véradó mozgalmat, mert kell a vér az életükért küzdő vietnami elvtársaknak. Csakhogy Fábián elvtárs egyrészt megdöbbentően fiatal a korához képest, másrészt nem úgy viselkedik, mint egy jó elvtárs: vérvörös Mustangja van, napszemüvege, pedig csak éjszaka él, meg bőrdzsekije, egy csajozógép, és furcsa megjegyzéseket tesz 56-tal kapcsolatban. Minimum gyanús, de a kémelhárítás érkezésétől kezdve rajta van az ügyön, minden lépését megfigyelik, hivatalos kísérője, Mária (Walters Lili) maga is ügynök, a feladat pedig eldönteni, Fábián tényleg vámpír-e, és ha az, akkor megszerezni tőle az örök élet receptjét – Brezsnyev elvtárs amúgy is ezzel nyaggatja Kádár elvtársat már egy ideje.

Lesz is nagy kavarodás, mert Fábián elvtárs tényleg vérszívó, amit már az előzetesből is tudtunk, amit a materializmus csecsén nevelkedett elvtársaknak kicsit nehéz elfogadniuk, de szerencsére ott van szövetségesként a rendszerhű egyházügyi hivatal is, Mária elvtársnő pedig meginog! Ki ne inogna meg az örökifjú aranyifjú közelében, aki egy legyintéssel mozgatja a tárgyakat, aki egy pillanat alatt képes eltűnni, és akit Nagy Zsolt játszik? Mert Nagy Zsolt menő, és hiába minden, amit a Népköztársaság csak kínálni tud, és hiába van ott Kun elvtárs (Nagy Ervin), aki nem csak szintén az ügyön dolgozó elvtárs, hanem élettárs is, Mária, vagyis fedőnevén Madárka repülni vágyik. És ez nem a vámpír története, hanem a lányé. Aki izgalomra és elismerésre vágyik, aki nem csak misszionárius pózban akar szeretkezni, akinek szürke a Kádár-korszak és Magyarország, és akit tulajdonképpen meg tudunk érteni. Különösen mostanában, az erős nők és az ő történeteik korában.

Más szempontból azonban ez mégiscsak a közösen megélt és nagyon is bennünk lévő Kádár-korszak filmje, a házmestereké, a Fecske cigarettáé és a Hüsi üdítőé, a kacér titkárnőké és a ma is ugyanolyan lelkesedéssel megtartott pártrendezvényeké, és amit a rendező-forgatókönyvíró Bodzsár Márk (Isteni műszak) fiatal kora ellenére is oly jól ismer. És mi aztán igazán nem panaszkodhatunk, mert kapunk egy jó adag vámpírsztorit, egy hasonló adag kémvígjátékot rengeteg remek színésszel, és az egészet nyakon öntik azzal a nosztalgiaszósszal, amit úgy szeretünk. Lehet ezért panaszkodni? Egy nagyon picit azért lehet, például azért, mert vámpírunkról alig tudunk meg valamit, azt biztos nem, hogyan lett vérszívó, miért disszidált, és miért jött haza, már a véradáson túl, mert az indoknak azért elég kevés. Persze tudom a választ, ő csak egy filmes klisé, nem ő számít, hanem az, ki hogyan reagál rá, de nekem csak fúrta a dolog az oldalam. És volt, amiből kevesebb is elég lett volna, például a hőseink alatt lakó házmesterékből, és néha Thuróczy Szabolcs elhárítótiszt dumái is túltengtek, de ezt is értem. Ott vagy rendezőként, és kapsz egy rakás remek színész, miért szólnál rájuk, hogy hagyják abba azt, amit egyébként baromi jól csinálnak?

Mert itt mindenki jó, de tényleg, pedig nehéz dolog fapofával bohóckodni. Nagy Ervin aztán igazán elemében van őrült dumáival és túlhajtott macsóságával, jól is áll neki a dolog, Nagy Zsoltnak most sem kell sokat csinálni ahhoz, hogy elképesztő jelenléte legyen, Bodzsár pedig volt olyan okos, hogy melléjük ne egy szintén rutinos, jól ismert színésznőt tegyen be. Ide friss vér kellett – igen, így utólag látom, ez egy szóvicc, elnézést is kérek -, és Walters Lili egyszerre hozza az üde új arcot, az izgalmas karaktert, és iszonyú jól áll neki a retro. Rába Rolandról viszont nem hittem el azt, hogy ő a meglepően nagy szerepet kapó Kádár János – igaz, a maszk alatt már azt sem hittem el neki, hogy ő Rába Roland. És mindehhez elképesztő részletgazdagság, remek alaphangulat és nagyon jó zenék járnak, szóval jelentjük, megvan az év magyar vígjátéka.

Értékelés: 8/10