„Eddig ilyen intim dolgokat nem vett még fel kamera rólam”- Borbély Alexandra interjú

Enyedi Ildikó új filmje hatalmas sikert aratott a Berlinálén: a Testről és Lélekről elhozta a fesztivál fődíját, az Arany Medvét, a nemzetközi kritikusok FIPRESCI-díját és az ökumenikus zsűri díját is, és ez részben a főszereplőnőnek, Borbély Alexandrának köszönhető.

A való életben hihetetlenül csinos és nőies, folyton gesztikuláló színésznő arról mesélt anyaszínháza, a Katona József Színház kávézójában, milyen érzés volt 1600 másik nézővel együtt látnia önmagát a vásznon, miként vált színtelenné és aszexuálissá a szerep kedvéért, és  hogy bírta a vágóhidat.

Borbély Alexandra

Milyen érzés egy film plakátján viszontlátni az arcodat, ráadásul úgy, hogy az egész képet betölti?

Nem számítottam arra, hogy én leszek a plakáton. Valamiért azt gondoltam, hogy a szarvasok, Góliát és Picur szerepelnek majd rajta. Meglepődtem és boldog voltam, hogy én is rajta vagyok. Ráadásul ez egy intim pillanatot mutat meg, és ezzel egy kicsit zavarba is hoz. A szarvasok álombeli szeretkezése utáni kép ez, és ezután ül le a menzán együtt enni a két főszereplő, Endre és Mária, és tulajdonképpen azt mondják, hogy szép volt.

Nem furcsa, hogy ez az arc nem az, amit megszoktál magadról?

Mivel Mária egy tőlem távol álló karakter, ezért a filmet is könnyebb volt visszanézni, hiszen függetlenítettem magamtól. A szemében az én érzelmeim tükröződnek. Eddig ilyen intim dolgokat nem vett még fel kamera rólam, és fura volt azt látni, hogy én ilyen vagyok ilyenkor.

Borbély Alexandra

Hogyan tetted a magadévá a karaktert?

Az egész itt kezdődött a kantinban. Enyedi Ildikó először a pszichológusnő szerepét osztotta rám (őt végül Tenki Réka játszotta el – a szerk.), és egyszercsak azt mondta nekem, mi lenne, ha megnéznénk engem Máriára. Meglepődtem, mert tudtam, hogy távol áll tőlem ez a karakter, viszont boldoggá is tett, hogy ez egy kihívás, amiért meg kell küzdenem.

Az első castingon még nagyon bizonytalan voltam, utána Ildikó írt nekem egy hosszú e-mailt, hogy min kéne változtatnom, hogy a következő fordulóra hozzak egy elképzelést, hogy szerintem milyen Mária és ügyeljek arra, hogy a szememben ne mutatkozzon nőiesség, mert Mária szexualitása megragadt valahol a gyerekkorban. Miután megkaptam a szerepet, megkezdődtek a próbák, és Ildikóval együtt apránként kidolgoztuk, milyen ez a nő, hogy néz ki, hogyan mozog, hogyan beszél.

Volt olyan háttértörténete ennek a lánynak, ami a filmbe nem került be?

A színházban általában felfejtjük a szerepünk múltját, megkeressük az igazságát. Itt viszont a jelenével foglalkoztunk.

Borbély Alexandra

Hogy alakítottátok ki a testnyelvet? Mert látom a kezedet, hogy folyton gesztikulálsz, mozogsz, míg a filmbéli karaktered egyáltalán nem.

Igen, én egy mozgékonyabb, extrovertáltabb ember vagyok. Mária viszont gesztikulációban és mimikában is visszafogott. Fegyelmeznem kellett magam. Ilyenkor nagyon segít a jelmez, a smink és a haj. A ruhákról Sinkovics Judit gondoskodott. Ildikó nagyon precíz és ha csak egy gomb vagy egy gallér formája nem stimmelt vagy számára zavaró volt, akkor kiszórtuk Mária ruhatárából. Egyik ruha sem követhette a test vonalát, hogy ezzel is erősítsük a nőietlenséget. Máriában van valami légies, valami angyali. Eszembe jutott, hogy egy gimis osztálytársnőm úgy járt, hogy szinte suhant. Megmutattam Ildikónak, hogy mi lenne, ha odakölcsönöznénk ezt a járást Máriának. Tetszett neki. Ez mind kell ahhoz, hogy egy idő után létezni és érezni tudjak a bőrében.

Milyen volt egy vágóhídon forgatni?

Nem okozott problémát, mert én a vértől nem leszek rosszul. Ami durva, az a tisztítószerek és a friss hús szaga, ahogy összekeveredik. Hajdúnánáson forgattunk, a vágóhíd igazgatója körbevezetett minket, és amikor egy hűtőkamrába értünk, ahol fel voltak lógatva a már megnyúzott állatok, akkor megkérdezte tőlem: „Alexandra, maga most jól van, nem fog elájulni? Jól bírja? Mert, ha magának ez gondot okoz, akkor szerintem nem lesz könnyű ez a forgatás.” Az apukám vadász, úgyhogy gyerekkorom óta hozzászoktam a véres hús látványához.  

Borbély Alexandra

Valahol azt olvastam, a rendezőnő megkért, hogy a forgatás idején ne élj érzelmi életet?

Nem arra kért, csak szeretett volna megkímélni a forgatás alatt minden zavaró tényezőtől, mert a szerep rendkívül nagy koncentrációt igényelt. Nem tett volna jót, ha a forgatási szünetekben szétforgácsolt volna valami. Morcsányi Gézával sem csevegéssel töltöttük ki a várakozási időt, így én is fegyelmezettebb maradtam egész nap, és csak este engedtem ki.  

A legjobban azok a jelenetek tetszettek, ahol egy-egy korábbi találkozást otthon, egyedül eljátszol a sószóróval vagy játékfigurákkal. Milyen kihívást jelentettek ezek a részek?

Mindkét bábunak külön hangszínt kellett találni, mivel Mária saját magát és Endrét szinkronizálja. Nem lehetett olyan, mint ahogy egy színésznő játssza el. Nagyon tetszett, hogy Ildikó benne hagyta azt a részt, amikor kijavítottam magamat, hogy „... meg a tökfőzelék!” Így maradt esetlen.

Milyen volt közönséggel nézni a filmet?

Berlinben a premieren 1600 emberrel néztem végig. Amikor kimentünk meghajolni, akkor sírtam, mert azt sem tudtam, hol vagyok, és csak azt hajtogattam magamban, ezt most jegyezd meg légy szíves, jegyezd meg!

Ha Hollywoodban lennénk, egy ilyen siker után egyfolytában csörögne a telefonod, hogy a legnagyobb nevek veled akarnak dolgozni! Itt mi a helyzet?

Interjúkat adok.

Fotó: Szécsi István

A filmet a magyar mozikban március 2-tól vetítik.

Kövessen minket a Facebookon!