Okostojás

Wes Anderson második filmje messze az egyik legjobbja. Már itt is jól felismerhetőek jellegzetes stílusjegyei, de még nem tolta túl, és nem modoros, mint már néhány filmje óta. A fura diák és a kiégett millimomos vetélkedése a tanárnő szerelméért nagyon vicces, Bill Murray pedig természetesen – ráadásul itt övé az egyik főszerep.

Igazából szerelem

Felüdíti a lelket Richard Curtis első rendezése, egyszerre vidám, néhol szomorú, de megtisztítja az ember lelkét, és úgy érzi, mégis csak szép ez a világ. Már az elején, a reptéren ölelkező, egymást köszöntő emberek látványa megadja a felütést.

Vademberek hajszája

Taika Waititi csak remek filmeket forgatott, de a Sam Neill és Julian Dennison főszereplésével készült Vademberek hajszája hatalmas szívével messze kiemelkedik az életműből. A morgós öregúr és a nagyszájú, magát gengszterreppernek képzelő kissrác története a szó legjobb értelmében szívetmelengető, legyen bármilyen pocsék a kedvünk, a megtekintése után vigyorogni fogunk, mint a tök.

Matilda

A Roald Dahl meséje alapján készült filmben egy halál aranyos, csintalan kislány újonnan felfedezett varázserejével teszi jobbá a világot, és nem mellesleg megleckézteti az iskola borzalmas igazgatónőjét, ahogy rossz szüleitől is elegánsan megszabadul. Danny DeVito rendezőként eléri, hogy ismét gyereknek érezzük magunkat, és egy olyan világba kerülünk, ahol a sok keserűség után a gonosz meglakol, és végül mindenki boldogan él, míg meg nem hal.

Tripla vagy semmi

Steven Soderbergh világsztárokat kényszeresen felvonultató heist-mozija igazi feel good szórakozás: elég, ha csak hátradőlünk, és élvezzük a George Clooney vezette banda stílusos kaszinórablását.

Rockhajó

Richard Curtis második rendezése talán kevésbé közismert, mint az Igazából szerelem, de a recept ugyanaz, csak itt még meg is spékelte jóféle rakkenrollal. Valamit nagyon tud ez az angol fickó, de nehéz megmagyarázni azt a különös és csodálatos érzést, amikor nézzük a filmjeit, és a lelkünk is mosolyog.

Rocksuli

Jack Black imádja a rockzenét, az ereiben vér helyett rakkenroll folyik, és egy idétlen léggitározásba is képes annyira beleélni magát, hogy már a látványa is ragályos. A Rocksuliban ugyanezt teszi, és nem csak a történetben szereplő gyerekeket tüzeli fel, hanem a nézőket is. 

Amélie csodálatos élete

Fura ez a film, mert tekinthető egy ízig-vérig romantikus, az élet szépségét hirdető, derűs mesefilmnek, de nézhetjük úgy is mint egy sötét és nyomasztó történet, amiben egy őrült nő erőszakkal a saját mesevilágát erőlteti a környezetére. Majd egyszer egy másik listában úgy nézzük, most maradjunk a derűs mesénél, mert ha úgy nézzóük, akkor jó kedvünk kerekedik, és hinni fogunk abban, amiben Amélie is.