Filmek, amelyek tökélyre vitték a termékelhelyezés művészetét – vagy pont nem

A filmekbe ágyazott reklám majdnem egyidős a filmgyártással, és mára sok millió dolláros üzletággá nőtte ki magát, sőt, a nagy produkciók létre sem jöhetnének a drága termékelhelyezés nélkül, de azért vannak furcsa esetek.

Kockázatos üzlet (1983)

Ha Tom Cruise és a napszemüveg egy mondatba kerül, akkor a legtöbbeknek a Top Gun (1986) jut eszébe és a messziről felismerhető Aviator szemüveg, de Tom és a Ray Ban nem itt találkoztak először. A három évvel korábban bemutatott Kockázatos üzlet egyik főszereplője is egy menő napszemüveg volt. Cruise itt a cég klasszikus Wayfarer modelljét hordja, és a nyolcvanas évek elején minden srác olyan akart lenni, mint ő. Nem csoda, hogy a cég ebben az évben összesen 360.000 darabot adott el a RB2140 jelzésű modellből – bár gyanúsak az ennyire kerek számok! -, kétszer annyit, mint az előző évben, ami nagyobb siker, mint a Top Gun Aviator modellje, ami a jóval nagyobb publicitás ellenére „csak” 40 százalékkal dobta meg az eladásokat. Igaz, a Top Gun elsődleges szponzora az amerikai haditengerészet volt.

Wayne világa (1992)

A termékelhelyezés mindig is ott volt a filmiparban, de a 80-as évekre ért el egy olyan, gyakran zavaró szintet, hogy már beszédtémává vált, hogy a történetbe erőszakkal bepréselt, oda semmilyen mértékben nem illő termékek néha röhejessé teszik magát a filmet. Erre épül a Wayne világa egyik legjobb poénja, amikor Wayne managere, a genyó Rob Lowe egy szponzorációs ügylettel kapcsolatban kéri számon a srácokat, akik kifejtik, hogy ők nem olyanok, akik elvtelenül bármilyen terméket reklámoznának, és nekik nem csak a pénz a fontos. Eközben Mike Myers Pizza Hut pizzát majszol a kamerába vigyorogva, majd egy Doritos chipsre harap rá, amit egy korty Pepsivel küld le, majd a tetőtől talpig Reebokba öltözött Dana Carvey közli, hogy szomorú, ha az embernek nincsenek elvei, majd bedobnak egy Duprin fájdalomcsillapítót, mert az egész úgy megviselte őket. A vicc az, hogy ezek mind IGAZI szponzorok voltak!

Számkivetett (2000)

Robert Zemeckis hajótöröttes meséje – tudom, repülőgéptöröttes - elsősorban egy cégről és egy termékről szól. A cég az egyik legnagyobb szállítmányozó, a FedEx, történetünk elején pedig Tom Hankset a cég talpraesett, remek problémamegoldó képességgel megáldott munkatársaként ismerjük meg. Sőt! Életben maradását egy lakatlan szigeten a szerencsétlenség után a partra sodródott, a remek csomagolás miatt kiváló állapotban lévő küldeményei teszik lehetővé – a lezárást is az egyetlen megmaradt csomag kézbesítése adja. Amiben az a furcsa, hogy a FedEx nem fizetett ezért, de technikai és logisztikai segítséget nyújtott – ami nyilván töredéke volt annak, amit a filmesek elkérhettek volna. A termék pedig egy fehér Wilson röplabda, aki/ami Hanks egyetlen társa lesz – és ez is ingyen került a filmbe – és a cég ki is hozott mindent a lehetőségből, például saját mintás labdákat dobtak a piacra.

Gyakornokok (2013)

Íme, a film, amit túltoltak. A két negyvenes lúzer, Owen Wilson és Vince Vaughn egy váratlan fordulattal a Google gyakornokai lesznek – erről szól az EGÉSZ film. Ugyan nem ismerik ki magukat a digitális világban, azt sem tudják, mi az a posztolás, és mit jelent az, hogy LOL, de ez egy olyan ragyogó cég, ahol bárki esélyt kap arra, hogy bizonyítson, mondja nekünk ez a 119 perces reklámfilm. A Google állítólag nem fizetett külön azért, hogy őket népszerűsítsék – a cég logója még a plakáton is szerepel, szóval ezt elég nehéz elhinni -, de például hagyták, hogy a vállalat központjában, a Googleplex Headquartersben forgathassanak. Cserében a filmeseknek minden döntést egyeztetniük kellett velük, ami a termékeiket érinti – ugyebár minden érinti -, így amikor azok egy vezető nélküli kocsival egy balesetet akartak lefilmezni, abba nem mentek bele. Ráadásként a Google társalapítója, Sergey Brin is belekerült a filmbe, sőt, többször is feltűnik, ami szerintem már a pofátlanság határa.

Mi kell a nőnek? (2000)

A termékelhelyezés sokszor otromba, néha kifejezetten zavaró, máskor pedig csak legyintünk, hogy ja, ott van a Coca Cola embléma mindenhol, de minek! Vannak azonban olyan nagyon ritka esetek, ahol egy termék vagy egy cég úgy jelenik meg filmben, hogy az konkrétan a történet szerves részét alkotja, ráadásul jó értelemben. És igen, ez a film arról is szól, hogy Mel Gibsont megcsapja az áram, és beveri a fejét, ezért hallja, mire gondolnak a nők, amitől jobb ember lesz, és összejön Helen Hunttal, de egy másik szinten azt látjuk, hogyan működik egy reklámügynökség, és miként születik meg egy reklámfilm, jelen esetben konkrétan a Nike számára. Annyira konkrétan, hogy a sportcég tényleges képviselői ülnek az amúgy teljesen releváns, profin megcsinált és közhelymentes TV spot prezentálásán. Nem lehet tudni, mennyit fizetett a Nike a szerepléséért, de minden cent remek befektetés volt.

Az acélember (2013)

Egy 225 millió dolláros költségvetés esetén jól jön minden cent segítség, és jelen esetben 160 milliós segítségről beszélünk, ami több mint 100 különböző támogató, vagy ha úgy tetszik, hirdető bevonását jelentette. Clark Kent jellegzetes vastag keretű szemüvegére – vagyis az egész álcájára! - például a jó nevű, de csak nemrég alapított Warby Parker nevű keretgyártó cég támasztott igényt, akik egy egész kollekciót építettek fel erre, de ott van a Sears áruházlánc, ahol csodák csodájára Clark (földi) édesanyja, Martha dolgozik, és amelynek üzletei több összecsapás hátterében is feltűnnek, a legnagyobb szponzor azonban a Nokia volt, amely egy új telefon, a Lumia 925-ös piacra dobását a film premierjére időzítette – ennél fogva már a film előzeteseit is maga a Nokia prezentálta, ami elég furcsa fennforgás.

Én, a robot (2004)

Van, amikor a termékelhelyezés annyira nem illik a történethez, a film idősíkjához, stílusához, hogy le a kalappal, hogy a filmesek és az adott cég meg merték lépni, vállalva a nevetségessé válás igen nagy kockázatát. Ez történik Will Smith sci-fijével, súlyosbítva azzal a körülménnyel, hogy a film Isaac Asimov azonos című írásából készült, és ugyebár egy ilyen alapanyagot meg kell becsülni. Nos a veretes alapanyagra ezt tudták rápakolni: hősünk még a film elején egy csomagot kap, nyilván a neten rendelte, aminek úgy örül, mint egy kisgyerek, a csomag pedig egy Converse cipőt, egész pontosan egy Chuck Taylor All-Stars cipőt rejt, és ezt a cipőt hordja végig, de úgy, hogy többen is megjegyzik, hogy milyen jó a csuka. A film még húzott egy másik lapot is erre: az Audi egy jövőbeli autót, az Audi RSQ-t tervezte meg csakis a produkció kedvéért amolyan futurisztikus concept car kategóriában, ezzel nem a konkrét terméket, hanem önmagukat reklámozva.

Mentőexpedíció (2015)

Mondjuk Ridley Scott és Matt Damon nevével elég sok szponzort lehet behúzni egy olyan filmbe, ami különben is csúcstechnológiás környezetben játszódik, de ehhez képest a javarészt a Marson játszódó történetre egy nagyon furcsa szponzor talált rá. Nem Damon Dolce & Gabana szemüvegére gondolunk, vagy a rendszeresen felbukkanó GoPro kamerákra, hanem a krumplira. Ugye megvan a történet? A Marson hátrahagyott Damon csak úgy élheti túl a kalandot, ha élelmiszert termeszt magának, amihez vannak magvai, amiket eleve vitt magával az expedíció, trágyát és termőföldet azonban magának kell előállítania saját ürülékéből és abból, ami társai után a speciális tárolótasakokban maradt. Erre harapott rá az angol Albert Bartlett nevű burgonyatermesztő vállalat, akik jó ötletnek tartották, hogy mindenki örökre a Matt Damon kakijából kinőtt krumplival társítsa a nevüket. Nyilvánvaló!

Üvegtigris (2001)

A magyar film egy teljesen más állatfajta. A pici piac és a műfaj gyakorlatának és kultúrájának a teljes vagy részleges hiánya garantálja, hogy a termékelhelyezés  eltúlzott és minimum bumfordi. A legismertebb példa Sas Tamástól az S.O.S. szerelem! (2007), de minden közönségfilmben hemzsegnek a képünkbe tolt logók és márkanevek. Különös vonás, hogy a leggyakoribb támogatók a kereskedelmi tévék és rádiók, így a 90-es, 2000-es években nem készülhetett úgy film, hogy nem üvöltenek benne valamelyik rádió műsorvezetői.  Az Üvegtigris (2001) kicsit tovább megy, a film eleve a Boros-Bochkor párossal nyit, akik épp a Bumerángot vezetik, majd ugrunk egyet, és látjuk Lali (Rudolf Péter) büféjét, amin mindenhol az Arany Ászok logója virít, majd Reviczky Gábor mindenféle autókat akar rásózni hősünkre - a Porsche Hungaria szinte minden ígéretes filmben támogató volt. A siker aztán még több szponzort hozott, annyira, hogy az Üvegtigris 3-nál (2010) az OPT Bank névadó szponzornak jelentkezett be. Ami már egy kissé tolakodóra sikerült.

 

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu