FOMO - Megosztod, és uralkodsz - Nézzük meg, hogy buliznak a fiatalok, és borzadjunk el rajta

A nyögvenyelős cím ellenére a FOMO abszolút természetességgel visz be minket a mai fiatalok bulivilágába, hogy aztán elbizonytalanodjon, amikor igazi drámát kell ábrázolnia.

Nem értjük a fiatalokat, mert nincs sok közünk hozzájuk. Máshová járnak, mint mi, mást hallgatnak, mást néznek, máshogy beszélnek és máshogy viselkednek – ez az állítás, ami nem biztos, hogy igaz, de induljunk ki ebből. És miben a legmásabbak? Hát abban, ahogy a közösségi médiát használják, ahogy mindenféle baromságot pakolnak fel, ahogy ökörködnek és egymást szívatják, ahogy pár pillanat alatt szét tudnak szedni valakit egy fotóval, egy videóval és pár kommenttel. És ebben tényleg van valami ijesztő és elgondolkodtató, és valami, ami megragadja a filmesek fantáziáját még nálunk is. Ezt a témát dolgozta fel a Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) és ez ihlette meg a még Senki nem megy sehova munkacímmel készült FOMO - Megosztod, és uralkodsz készítőit, és már itt látszik, hogy ebben az ügyben nehéz rövid címmel bármit is alkotni.

Van négy gimnazista srác, akik most illusztrálják, milyenek a mai fiatalok. Az egyikből tuti menedzser lesz, vagy várja az államigazgatás, mert nagy szája van és agresszív, a másik nyilván a szórakoztatóiparban nyomja majd, mert olyan hiphoposan öltözködik, aztán van a vicces dagi, akit, ha nincs más, lehet picit heccelni, és van a Gergő. Ő a kakukktojás: ő is menő, szeretik a lányok, és gazdag a családja, de csendesen beszél, kisfiús a mosolya, hullámos a haja, aztán mégis ő lesz a legnagyobb genyó. Vagy mégsem? Történik ugyanis, hogy a társaság, akik a Falkának szeretik hívni magukat, és ezen a néven posztolnak mindent a neten, például olyan challenge-videókat, ahol idegen csajok seggére vernek, majd jókat röhögnek az áldozat tehetetlen dühén, egy házibuliba érkezik, ahol ott van a szigorú töritanár lánya (László Panna  aki egyébként László Zsolt lánya) is. Akit jól leitatnak, mindenféle félreérthető dolgot csináltatnak vele, majd, amikor kidől, Gergő, aki amúgy is tetszett a lánynak, utánamegy, és videóra veszi azt, amit csinál.

Ez persze csak az eleje, a többi jórészt arról szó, ahogy a fiúk nekivágnak az éjszakának, hogy megtalálják a pár napja felszívódott lányt, hogy rákényszerítsék, hogy tisztázza a nevüket, ami önmagában talán félelmetesebben hangzik, mint az, ami az ominózus estén történt, de Gergő arcán látszik, hogy ez neki már nagyon nem tetszik. Látszik, hogy már nem tetszik neki a cigányozás, nem tetszik, ahogy a haverok a hajléktalanokkal szórakoznak, meg egyáltalán. A kérdés az, miért tetszett neki mindez régen, és ez az, amit a FOMO nehezen tud megválaszolni. Az elsőfilmes Hartung Attila a karakterfejlődésre ment rá, de nem csak a srácot játszó Yorgos Goletsas szimpatikus - ő egyébként a Deep Glaze együttes frontembere -, hanem maga a karakter is eleve egyértelműen az, így a karakter semmit sem fejlődik, legfeljebb rátalál a helyes útra – vagy arra az útra, ami még szimpatikusabbá teheti, miközben mi szép lassan elfelejtjük, mit is tett, csak úgy, heccből, és mert biztatták.

És nem biztos, hogy jó ötlet valakit ilyen rokonszenvesnek ábrázolni azután, hogy ilyen komolyságú tettet követett el. Vannak itt más problémák is, de a legtöbbet tudjuk be az elsőfilmes rendező rutintalanságának. Tudjuk be annak, hogy Hartung csak a srácokra akart koncentrálni, akik ugyan a mobiljukon élnek, de az szinte sosem csöng, sosem érkezik rá értesítés. A rutin hiánya magyarázhatja, semmi más azt, hogy a főhős nyakán mindenki számára jól látható módon egy hatalmas karmolás éktelenkedik, de ennek csak a végkicsengésnél jut bármiféle szerep, még az apját alakító, őt folyton lapogató Stohl András sem veszi észre, míg a tériszonya visszatérő motívum. Bár ne lenne az, mert a film legügyetlenebbül összerakott jelenete erre épül, de kár lenne csak a problémákkal foglalkozni.    

Hartung tehetséges filmes, ezt azért fontos leszögezni. Ugyan megbotlik bizonyos, nem is mindig lényegtelen pontokon, de képes jól felépíteni a történetet, annak egy nagyon erős atmoszférát adni, ami nem lebecsülendő teljesítmény. Jól képes irányítani rendszerint amatőr színészeit, jól mozgatja őket, tényleg nem érezzük azt, hogy ezek a srácok és lányok bizonyos szempontból csak sztereotípiák, a mai 16-18 éves generáció díszpéldányai – pedig tényleg azok, de nem bántó módon. És a FOMO tényleg hitelesen mászik be ezeknek a fiataloknak az életébe, ráadásul teszi ezt technikailag is nagyon magas szinten, aminek része az is, hogy a mobiltelefonos részeket, a közösségi média felületeit is remekül vonja bele az egész film képi világába. A Filmalap Inkubátor Programja keretében született FOMO lüktet, rohan, sokszor nagyot tud szólni, de a finomra hangolt vagy nagyon drámai részekkel még akadnak gondok.

Értékelés: 7/10