Főszerepben a Sziget

  • Vajda Judit

Az idők során megszokhattuk, hogy mindig van valamilyen filmvetítés a Sziget fesztiválon (ez alól az idei év sem kivétel). Na de mi van, amikor nem a Szigeten megyünk moziba, hanem a Sziget megy moziba? Mutatjuk a legjobb filmeket, amelyekben fontos szerepet kapott kedvenc zenei fesztiválunk!

Kell egy hét együttlét! (1998)

Wisinger János dokumentumfilmje nem vállal se többet, se kevesebbet, mint hogy hangulatjelentést adjon az 1997-es, azaz az ötödik Sziget Fesztiválról – mint ahogy tette már ugyanezt egy évvel korábban a Szigetfilm '96-ban is. A Kell egy hét együttlét! pontosan olyan, mint a címe, amit a rendezvénytől magától kölcsönzött (ez volt az akkori szlogenje): sablonos, nem túl eredeti, de hozza az elvárásokat, azaz tökéletesen lefedi mindazt, amit egy, a Szigetről szóló dokutól elvárunk. Mindenféle sallang és innováció nélkül mutatja be kronologikus rendben, hogy mi is történt egy hét alatt az azévi Sziget Fesztiválon.

A film a színpadépítés és a vendéglátósok betelepülésének bemutatásával kezdődik, majd végignézhetjük, ahogy megérkeznek az első Sziget-lakók, és felverik a sátraikat – eközben a kötelező, akár a híradókból is jól ismert képeket láthatjuk: a megérkező HÉV-et, a K-hidat, a fémvázas hátizsákokkal felvértezve támadó lelkes tömeget. Ezt követően az alkotók felváltva szólaltatják meg a látogatókat („miről szól számodra a Sziget?” az obligát kérdés természetesen) és a fellépőket (nyilatkozik többek közt Müller Péter Sziámi, Lovasi András, Lemmy a Motörheadből és Mike Patton a Faith No More-ból). Közben vágóképként kapunk egy csomó kísérőprogramot (házasságkötő sátor, bungee jumping, vizes foci, táncház, korongozás, gólyalábasok), na meg sok-sok koncertrészletet, amitől a mű sajnos egy idő után nagyon redundánssá és emiatt kicsit unalmassá válik.

Hangszigetelés (1998)

Habár annak idején a Kell egy hét együttlét!-et a mozikban is bemutatták, sokkal izgalmasabb nála Wisinger másik dokumentumfilmje, amit ugyanabban az évben, az 1997-es Szigeten forgatott. A Hangszigetelés speciálisan azt a problémát járja körbe, ami akkor adódott, amikor a rendezvény hiába tartotta be a rá vonatkozó hangerő mértékét, a III. kerületi önkormányzathoz a lakosok felől érkező panaszok miatt Tarlós István akkori óbudai polgármester a Sziget bezárásával fenyegette a szervező Gerendai Károlyt. A Hangszigetelés a free cinema és a cinema direct eszközével mutatja be azt a kulisszák mögött zajló heroikus küzdelmet, amit Gerendaiék folytattak annak érdekében, hogy elkerüljék a balhét a hivatallal, gond nélkül folytatódhasson a rendezvény, és a koncertek látogatóit se bőszítsék fel.

A film sok-sok követő kameramozgással, szinte krimiszerű izgalmakkal egyenértékűen mutatja be, ahogy szegény szervezők próbálják egy éjszakai nyomozás során kideríteni, mégis melyik színpad/sátor zavarhatja még mindig a III. kerületiek álmát, amikor már mindenhol felére csökkentették a hangcuccokat. S habár a Hangszigetelésben elvileg mindkét oldalnak megvan a maga igazsága, hiszen bármely kerület lakóinak jogos elvárása, hogy éjszaka pihenni akarnak, azért az öltönyösök kontra hosszú hajú rocker srácok csatájában nagyon nehéz nem az utóbbiakkal szimpatizálni. S ha mindehhez hozzávesszük, hogy a kerületi önkormányzat egy évvel a választások előtt állt, Wisinger alkotásából nem nehéz összerakni a politika működésének alapelveit.

A Filmplus Productions gyártásában készült Sziget-dokuk egyébként mind fent vannak a YouTube-on, ahol ingyen megnézhetők (a Szigetfilm '96 például ide kattintva látható).

Szegény Peti nagymamája (1998)

A Pesti mese: Óz, a nagy varázsló, az uristen@menny.hu, a Legkisebb film a legnagyobb magyarról, avagy ha nincs kéz, nincs csoki, a Libiomfi és az Öszödik pecsét révén ismert Végh Zsolt – Kálmánczhelyi Zoltán alkotópáros (ezúttal még Stefanovics Angéla nélkül) papírból kivágott rajzfilmfigurák mozgatásával, az Égből pottyant mesék mintájára alkotta meg ezt a szuper vicces parodisztikus zenés kisfilmet. De az író-rendezők természetesen nem Levente Péter és Gryllus Vilmos mesesorozatát parodizálták, hanem azokat a károgókat, akik minden erejükkel óvni akarnák a Sziget fertőjétől a fiatalokat.

A Szegény Peti nagymamájában a címszereplő nénikével – aki azért megy bulizó kisunokája után, hogy uzsonnát vigyen neki – minden rossz megtörténik, ami csak a vészmadarak szerint a Szigeten megtörténhet velünk: a saját hányadékában fetrengő emberekkel keveredik, leitatják pálinkával, LSD-s bélyeget etetnek vele, majd laposra verik. A kisfilm fergeteges humora mellett bónuszként pedig a zenéje is kifejezetten fülbemászó – nehéz nem együtt énekelni az alkotókkal, hogy miből készült a nevezetes ivólé: „egresből, répából és céklából; egresből, répából, céklából és céklából” (egyes vélemények szerint széklábból).

Egyetleneim (2006)

Nemes Gyula bemutatkozó nagyjátékfilmje részben Beregi Tamás azonos című regényén, részben saját élményein alapul. Röviden összefoglalva annak a krónikája, milyen elkeseredetten próbál meg becsajozni a budapesti éjszakában a főhős, és amikor végre sikerül neki, elcs*szi. A film legnagyobb hibája, hogy hosszabban összefoglalva is csak ezt a nem túl hosszú mondatot lehet leírni a tartalmáról, mert az Egyetleneimnek amilyen pörgős a vágása és kirobbanó a látványvilága, olyan soványka a cselekménye (Nemes egy interjúban maga is úgy vallott, hogy műve formalista, sőt kifejezetten kubista alkotás, amennyiben minden egyes jelenetet próbáltak minél több szögből és fényforrással, gyors vágásokkal felvenni).

Ami viszont a legnagyobb erénye Nemes jóindulattal játékosnak és lazának, nem akkora jóindulattal kaotikusnak nevezhető munkájának, az az, milyen hitelesen és hangulatosan ragadja meg a kilencvenes évek végi–kétezres évek eleji fővárosi bulikultúrát – amelynek természetesen a Sziget is része (sőt épp a film Sziget-montázsa az, ami a legjobban megragadja a csajtól csajig való rohangászást, azaz az Egyetleneim esszenciáját). Ennek köszönhetően Nemes Gyula munkája nemcsak egy egész generáció (a felnőtté válást a folytonos bulizás segítségével a végsőkig halogató magyar X-generáció) közérzetéről tudósít autentikusan, de a mai napig érvényes és működő kordokumentum.

Free Entry (2014)

Kerékgyártó Yvonne három évig készült alkotása az első – és eddig az utolsó – nagyjátékfilm, ami teljes egészében a Szigeten játszódik, a Szigetről szól, a Sziget indítja be és bonyolítja benne az eseményeket. A Free Entry főhőse két tizenéves lány, akik szüleiket átverve lelépnek, hogy ingyen belógjanak a Szigetre, és ott jó pénzért megszabaduljanak attól a marihuánától, amit erre a célra szereztek. A botcsinálta drogdílerek terítés helyett azonban inkább buliznak, ismerkednek, koncertre járnak, elszakadnak egymástól, megint buliznak és kicsit talán felnőttebbé válnak.

Kerékgyártó laza, fiatalos alkotása a Project X – A buli elszabadul vagy a Spring Breakers – Csajok szabadon nyomdokain haladó bulifilmnek tekinthető, hiszen a partizás dinamikája az, ami szabályozza a cselekményt. Emellett a film egy nagyon távoli ős, Věra Chytilová 1966-os alkotása, a Százszorszépek előtt is tiszteleg új hullámos játékosságával és a két főhősnővel. A Free Entry legnagyobb erénye két fiatal főszereplője, Pusztai Luca és Barta Ágnes játéka, akik között remekül működik a kémia. Előre megírt és rögtönzött dialógusaik is nagyon természetesek, a „Mi akarsz lenni? / Részeg” párbeszédük pedig egyszerűen zseniális.