Furcsa módon betiltott filmek

Nem kell ahhoz valamiféle ostoba vagy gonosz diktatúra, hogy betiltson filmeket, elég egy rossz évszám, pár rosszkor elszívott cigaretta vagy valami más, de az is előfordult már, hogy nem csak az alkotás, de a címe is tiltólistára került.

A texasi láncfűrészes mészárlás (1974)

Az annyira nem meglepő, hogy Tobe Hopper horrorfilmjét egy sor országban betiltották a benne látható masszív erőszak miatt, Ausztráliában a cenzorok meg sem voltak hajlandóak nézni, így nem kaphatott besorolást, Anglia viszont egyfajta kivételt képez. Itt ugyanis már egy éve futott a film – ennyi idő alatt ma már el is felejtenek egy alkotást -, amire az illetékesek a fejükhöz kaptak. Gyorsan betiltották a Texasi láncfűrészest, majd annyira felbátorodtak, hogy magát a „láncfűrészes” szót is tiltólistára tették, amivel meglepően előrelátóak voltak, hiszen a folytatások mellett egy sor koppintás is készült. A tiltás egészen 1996-ig volt érvényben.

2012 (2009)

Vajon mi betiltani való akadhat egy teljesen átlagos, nem túl fantáziadús katasztrófafilmben? Lehet találgatni! Vajon a klímaváltozás elméletének tagadói léptek akcióba? Vagy a biztosítótársaságok fogtak össze, látván, micsoda kárigények léphetnek fel egy ilyen történetben? Szó sincs róla, és az ok egészen elképesztő: Észak-Korea azért tiltotta be a filmet, mert 2012-ben ünnepelték az ország szeretve tisztelt alapítója, Kim Ir Szen születésének 100. évfordulóját, és nem akarták, hogy ezt valamiféle katasztrófával társítsák a kedves állampolgárok.

District 9 (2009)

Neill Blomkamp filmje már bemutatásakor kultfilmmé vált, imádták mind a nézők, mind a kritikusok az egész világon. Egy országot kivéve, és aki látta a filmet, azt tudja is, melyik országról van szó. Természetesen Nigériáról, és nem a híres/hírhedt nigériai herceges leveles átverés miatt, mert az nincs benne a filmben. Ami benne van, az a dél-afrikai alvilág, amit a filmben nigériai bevándorlók irányítanak – és ez a valóságban is hasonlóan működik - akik mindenféle aljasságra képesek. Ez persze odahaza Nigériában kiverte a biztosítékot, és a District 9-t rasszistának minősítették, és betiltották a forgalmazását – és mivel ez az egyik legnagyobb afrikai ország, ez komoly bevételkiesést jelentett.

Ben Hur (1959)

Vajon mi lehetett ennek a jó öreg hollywoodi klasszikusnak a bűne? Charlton Heston eltúlzott játéka? Nem, hanem a keresztény propaganda terjesztése, és nem mondjuk Szaúd-Arábiában, hanem Kínában hozták ezt a döntést. Persze a kínai cenzorok híresen szigorúak, de rendszerint két egészen más dologra ugranak. Kína és a kínai kultúra bármiféle megsértése vagy rossz fényben való feltüntetése azonnali és örökös tiltást hoz, a másik pedig a túlzott erőszak és szex. A vallás ma már nem téma, 1959-ben azonban a népi köztársaság hivatalnokai még érzékenyek voltak a témára.

Brian élete (1979)

És most valami egészen más, azaz ugyanaz a téma, de teljesen más megközelítésben. Ha a Ben Hurnál az volt a gond, hogy túl keresztény, a Monty Python társulat munkájánál az volt a baj, hogy nem elég keresztény. Így aztán saját hazájában is nehézségekbe ütközött a forgalmazás, az Egyesült Királyság több területén is betiltották, akárcsak az ilyen kérdésekben hagyományosan rendkívül konzervatív Írországban és az évtizedeken át szintén nagyon szigorú Norvégiában és két további országban. Ha a tiltással nem is értünk egyet, némileg érthető, hogy ezeken a területeken kicsit zokon vették a dolgot.

Blue Jasmine (2013)

Az sem volt elég, hogy Cate Blanchett Oscar-díjat nyert a zilált idegzetű társasági lány megformálásáért, a filmet mégsem mutathatták be Indiában. Pedig nem mondott semmi rosszat az országra, vallási tabukat sem döntögetett, de Woody Allennek nem is szokása a politizálás, ahogy a túlzott erőszak és a kőkemény szex is távol áll tőle. Akkor mi lehetett a gond? Hát az, hogy a szereplők túlságosan gyakran gyújtottak rá. Az ottani gyakorlat szerint azonban még így is vetíthették volna, ha ilyenkor a vásznon megjelenik egy figyelmeztetés a dohányzás egészségügyi veszélyeire – ebbe viszont Woody Allen nem ment bele.

Született gyilkosok (1994)

Oliver Stone filmje annak idején hatalmas szenzáció volt – és nem tudhattuk, de ebben az akkor még ismeretlen forgatókönyvírónak, Quentin Tarantinónak is szerepe volt -, és ez a siker nagyrészt a film szókimondó, erőszakos stílusának is köszönhető volt. És igaz vagy nem igaz, sejtésünk szerint inkább nem, de a filmet hamarosan azzal vádolták, hogy hatására több fiatal is a bűn útjára lépett és hasonló rablásokat és gyilkosságokat követett el, mint Mickey és Mallory a vásznon. Ezért aztán Írországban kapásból betiltották, Angliában majdnem két évet csúszott a bemutatója, annyit vitatkoztak azon, vetíthető-e.

Mechanikus narancs (1971)

A filmtörténet egyik nagy klasszikusa az Anthony Burgess regényéből készült antiutópia, amelyben egy poénból félig oroszul beszélő banda terrorizálja a békés állampolgárokat, és a film annyira jól sikerült, hogy sokan kezdték utánozni a főhős Alexet és drúgjait. Ami igencsak megrémítette Stanley Kubrick rendezőt, pedig a film vágatlanul kerülhetett az angol moziba. Kubrick azonban ragaszkodott hozzá, hogy a Mechanikus narancsot vonják ki a forgalmazásból, és végül elérte a célját. A filmet harminc éven át Angliában legálisan nem lehetett megnézi, miközben könyvek születtek a fontosságáról és nagyszerűségéről, a tiltást pedig csak Kubrick 1999-es halálával oldották fel.

Deadpool (2016)

Azt már írtuk, hogy milyen szigorúak a kínai cenzorok, azt viszont még nem, hogy az országban nem létezik a másutt jól bevált korhatárbesorolás. Ott vagy mindenkinek megfelel a film, vagy senkinek, és mivel hatalmas piacról van szó, a hollywoodi stúdiók rendszerint hajlandóak alkudozni a kínai szponzoroknak ,és engednek azok kéréseinek, sok jelentet kivágva vagy megkurtítva. A Deadpool esetében azonban az erőszak, a tiszteletlenség, az obszcenitás és az akasztófahumor olyannyira szerves része volt a filmnek, hogy a játékidő kétharmadát ki kellett volna vágni, hogy vetíthessék, de akkor ugye mit és minek? És mivel a stúdió a főszereplő Ryan Reynoldsnak egyszer már engedett a hangvételt illetően, most is kénytelenek voltak engedni, és lemondtak a kínai forgalmazásról.