Gryllus Dániel lánya azon kevés színésznő közé tartozik, aki egész évben forgat, alig jön ki magyar film a mozikban, melyben ne szerepelne. A Portnak most nemcsak arról beszélt, szerinte miért nem hívták az újságírók miután három díjat is bezsebelt a Félvilág című film mellékszereplőjeként, de arról is, hogy miért nem menne vissza Berlinbe élni, hogy miért csak epizódszerepe jutott a Brazilokban, és hogy milyen volt Szász Jánossal dolgozni A hentes, a kurva és a félszemű című filmben. Interjú.
Valamiért igen ritkán lehet veled interjút olvasni. Tavaly, miután nyertél a Félvilág kapcsán egy csomó díjat, akkor sem nyilatkoztál túl sokat…
Igen, ez érdekes volt, hogy akkor nem nagyon kerestek meg. Lehet, megijedtek az abban játszott karakteremtől az újságírók.
Pedig az egy igazán izgalmas karakter volt!
Igen, de ahogy vannak színésznők, akik nem akarnak csúnyák lenni egy filmben, nehogy elveszítsék a nézők szimpátiáját, ugyanígy lehet, hogy olyan is van, hogy nem szívesen kérdeznek az antipatikus karaktertől az újságírók. Én is, miután láttam a pasimat (Simon Kornél, színész - a szerk.) a Grönholmi módszer című előadásban, amiben egy igazi férget játszott, utána még napokig bennem volt egy nagyon rossz érzés ezzel kapcsolatban. Látsz egy karaktert, és ha az jó, akkor nehéz leválasztani a színészről, még nekem is színésznőként. Visszatérve a Félvilágra, három díjat is kaptam a film kapcsán, de valahogy szinte alig kerestek meg az újságírók, így én csak arra tudok gondolni, hogy megijedtek tőlem. Viszont most a Frida című színpadi szerepem kapcsán sokan hívtak, biztos az egy szerethetőbb dolog.
Ha már Félvilág, nem viselt meg Kulkának az a mondtata, hogy “Negyven fölött egy nőnek már szaga van”?
Elég macsó duma volt, de nekem nincs bajom a korommal. Legboldogabb szakaszát élem az életemnek: tök változatos dolgokat csinálok, ötéves a kisfiam, és lehet azért, mert viszonylag későn lett családom, de én most még azt élem meg, hogy van egy kicsi gyerekem, meg egy szuper párkapcsolatom. Nem foglalkozom a korral!
Valóban nem, hiszen szívesen bolondoztál egy rövidke szerep erejéig a Tömény történelem című Comedy Centrálos műsorban. Az elég nagy kihívás lehetett: részeg celebek hülyeségeit kellett nagyon pontosan visszatátognia benne a színészeknek.
Igen, arra felkészülni nem volt semmi! Egész nap a szöveget hallgattam, és elég nagy meló volt megtanulni Ráskó Eszter szövegét ugyanazokkal a szünetekkel, ritmusokkal, ahogy ő mondta eredetileg. Különben nagyon örültem, hogy Spáh Dávidék felkértek arra a munkára. Remélem, hogy lesz még jövőre is, jó lenne.
A most mozikban futó Brazilokban is játszol, egy érzékeny témát érintő, mégis vicces filmben…
Igen, de szerencsére ezt a filmet M. Kiss Csaba is írta, aki az újságírói vonalról érkezett, és elég könnyeden tud fogalmazni. Ő fogyaszthatóan, viccesen dolgozta fel a roma témát, amit csak nagyon kevesen tudnak megcsinálni. Szerintem a film egy igazi családi mozi. Rohonyi Gáborral ketten rendezték, és előtte sosem tudtam elképzelni, hogyan lehet két rendezője egy filmnek, de nagyon érdekes volt, ők mégis milyen harmóniában tudtak együtt dolgozni.
Hogyhogy csak egy kis epizódszereped van benne?
Ez vicces sztori, mert tulajdonképpen Csaba már tizenöt éve elküldte nekem ezt a forgatókönyvet, akkor még Farkas Franciska szerepét gondolta rám osztani. Aztán eltelt a tizenöt év, és én kinőttem a szerepből, de ő továbbra is gondolt rám…
Szinte minden évben jön ki filmed a mozikban, idén ősszel láthatjuk például a Sóhajok hídja munkacímre hallgató Szász János filmet. Vagy mostanra már a Hentes a címe?
Most úgy tudom, hogy "A hentes, a kurva és a félszemű" lett a címe. Már utómunka fázisban van, úgyhogy jól áll, nagyon várom.
Azon kívül is van bármi köze a Félvilághoz ennek a történetnek, hogy hasonló korban játszódik és megtörtént esetet dolgoz fel?
Nem, nincsen közük egymáshoz. Igazából ez csak annyi, hogy két huszadik század eleji, nagy port kavart gyilkosságról van szó mindkettőben. Érdekesség, hogy Jánost már a főiskolán is piszkálta ez a sztori, egy rövidfilmben fel is dolgozta. Nem véletlenül, Lédererné a hetvenes években nagy figurája volt az éjszakai életnek, még anyukám is ismerte. Nekem amúgy nagyon nagy utazás volt ez a forgatás. Jó volt a Jánossal dolgozni. Vannak rendezők, akik ahogy elkezdenek beszélni bennem beindul valami kémia, aminek mégis semmi köze semmihez. János szereti feszegetni a határokat.
Kínzott?
Nem, nagyon szeretett, de néha piszkált, hogy lusta vagyok. Ő mindig megy a saját víziója után és nincs kegyelem, de én ezt nagyon élveztem. Amikor túltolnak a saját határaidon sokszor érzed közben, hogy hagyjanak már végre békén! De utólag érdekes, hogy milyen messzire el tudok menni, és tök jó, hogy meg tudom ugrani a saját határaimat.
Pedig a Félvilágban sem volt könnyű szereped.
Az egy egészen más típusú munka volt. Attila (Szász - a szerk.) egészen máshogy dolgozik, nagyon nagy nyugalommal és szeretettel. A Félvilág igazi harmóniában zajlott. Ritkán van ilyen, hogy alkotói csendben tudjon egy színész létezni, mint egy laborban, ahol mindenki teszi a dolgát, és működik a gépezet. Még az Irina Palm volt hasonló forgatás.
Azért jó hír, hogy jól érzed magad az itthoni munkáidban, holott neked Berlinben is megvolt a helyed. Kisfiad születése előtt a német mozik világába is belekóstoltál.
Azért én egy magyar színésznő vagyok. Ezt a mélységet nem tudom más nyelven megugrani. Azokat a részleteket, hangsúlyokat, vagy a figura nyelvezetét, tájszólását csak magyarul tudom jól megcsinálni. Egy hasonlattal élve ez olyan, mintha németül három, magyarul meg hat oktávon tudnék énekelni. Nem uralom úgy a nyelvet, nem tudom a bajor meg osztrák tájszólást, és bár tudom gyakorolni, de korántsem jön automatikusan. Örülök, hogy van még egy ilyen piacom, mert a magyar filmipar nagyon kicsi, én viszont mindig tudok így dolgozni. Berlinben és Magyarországon is van ügynökségem, így nem nehéz úgy kétlaki életet élnem, hogy közben itthonról irányítom a dolgokat. Szerencsére most boldog időszakát élem az életemnek.
