Gyerekek is lehetnek szerelmesek! - Holdfény királyság

  • Vízer Balázs

Wes Anderson elképesztően bájos szerelmesfilmjében egy kiscserkész és egy, a francia kultúra finomságára fogékony lány talál egymásra és szökik meg, hogy egy kicsit táncolhassanak a tengerparton.

Van, amikor a stílus, bármilyen eredeti is, agyonnyomja a filmet, és van, amikor az teszi igazán különlegessé, és van, ahol a stílus maga a film. És ha valakinek a munkáira az utóbbi állítás igaz, az Wes Anderson (Tenenbaum, a háziátok, A fantasztikus Róka úr). Az ő különcsége, részletek iránti vonzódása és végsőkig kifinomult ízlése olyan, mint valami különleges étel, amiért rajongani lehet – és amihez sokan hozzá se nyúlnának, mert olyan furi. És ez a helyzet a moziforgalmazással is, hiszen Anderson két, rengeteg fesztiválon megfordult munkája, az Indiában játszódó, színpompás Utazás Dardzsilingbe (2007) és az egész estés animációs A fantasztikus Róka úr (2009) nálunk csak a DVD-kiadásig jutott. A Holdfény királyság (2012) is inkább annak köszönhette, hogy annak idején a mozikba került, hogy olyan jól csengő nevek szerepelnek a stáblistán, mint Bruce Willis, Edward Norton, Harvey Keitel, Frances McDormand , vagy Tilda Swinton. És persze Bill Murray , mert Murray nélkül nincs Wes Anderson film!

Pedig nem is ők a főszereplők, hanem két tök ismeretlen gyerek, Gilman Jared és Kara Hayward. Akik két 12 évest alakítanak, akik egymásba szeretnek. Mindez egy kicsike szigeten történik, valahol az amerikai partvidéken, és egész konkrétan 1965-ben, és a szigeten egy cserkésztábor van. És az egyik kiscserkész beleszeret egy környékbeli lányba, majd együtt megszöknek – hasznosítva mindazon ismereteket, amelyek egy jó cserkész sajátjai. Az eseményre az egész sziget és annak minden hangyás lakója felbolydul, és megindul a keresés, vagyis a Wes Anderson-filmekre oly jellemző, látszólag cél nélküli fel s alá rohangálás sok csomaggal és egyéb tartozékkal, miközben vad vihar készül kitörni. Csakhogy, mint mondottuk, nem a fapofával előadott történet a fontos – bár az sem rossz, az ifjú szerelem keserédes felhangjaival –, hanem a stílus, ami egyszerűen magával ragadó.  

Merthogy a gyönyörűen fényképezett, elsősorban a citrom- és a narancssárga különböző árnyalataiban fürdő film nem csak csodaszép, de különleges elvarázsolt hangulatot áraszt. És ebben a hangulatban cseppet sem meglepő, hogy két 12 éves gyerek egymásra talál és megszökik a felnőttek világából – egy másik történetben, más hangulattal ez akár nagyon zavarba ejtő vagy nagyon nyugtalanító történet is lehetne.