Halálod appja - Attól még nem rossz, hogy olcsó

  • Vízer Balázs

Szezon van, az olcsó, de többnyire korrekt módon összerakott, hatásos, és nem csak hatásvadász horrorok szezonja, hiszen itt a Halloween! És itt az elátkozott mobil is, a modern időknek megfelelve!

Egy filmnél elsősorban az számít, mit várunk el tőle, illetve az, hogy maguk a filmesek mit ígérnek – és persze az, hogy a kettő mennyire van szinkronban egymással. Vegyük rögtön példaként a Halálod appja című filmet, ami egy kifejezetten Halloweenra időzített kisebb költségvetésű horror a szokásos másfél órás kiszerelésben, nagyjából ismeretlen színészekkel, akiket korábban szinte kizárólag tévésorozatokban láthattunk. Ezzel ugyebár nem ígérnek nekünk olyan irdatlanul nagy kalandot, egy új műfaji klasszikust, nekünk pedig, tisztelet a kivételnek, ilyenkor elég az is, ha borzongunk egy kicsit, és néha rámarkolunk a szék karfájára a moziban, amikor hirtelen előbukkan valami a sarokból. Ezt pedig csont nélkül hozza a Halálod appja – a magyar cím által sejtetett poénokat már csak részben, de ez egy másik kérdés.

Az persze igaz, hogy az egész egy mobiltelefonos alkalmazással kezdődik: valaki egy társaságban a Halál a kalóriákra! applikációt keresve bukkan rá a Halálod appja – az eredetiben csak Countdown, vagyis visszaszámlálás – nevű applikációra, amit a telóra telepítve másodpercre pontosan megtudhatod, mikor fogsz meghalni. Mindenki ki is próbálja gyorsan, és van, aki még 50 vagy 30 évet fog élni, és van egy lány, akinek az app szerint már csak pár órája van hátra, és ezt mindenki viccesnek találja, őt leszámítva. És ez még csak az eleje, mi pedig tudjuk, tényleg komoly a fenyegetés. Aztán szép lassan megismerjük hősnőnket, Quinnt, a kedves kórházi ápolónőt, aki hasonló cipőben jár, bár neki kicsivel több, mint két napot mond a program, amit nem tud letörölni a gépéről, és ami kezdi az őrületbe kergetni, hiszen rémképeket lát. Ráadásul a húga is letöltötte az appot, ő is veszélyben van, akárcsak a jóképű fekete srác, akivel a mobilszervizben fut össze.

Lassan kiderül az is, miért jósol egyeseknek hosszú élettartamot az alkalmazás és másoknak egész rövidet, milyen erő áll az app mögött és mi alapján választ áldozatot, és az eddig főleg web-sorozatokat készítő rendező, Justin Dec pont a megfelelő tempóban adagolja mind a feszültséget, mind a fontos információkat. És hát nagyjából ez a lényeg, hogy egyre jobban izguljunk, és egyre jobban elmerüljünk a sztoriban, még akkor is, ha a filmnek megvannak a maga korlátai. Például a főszereplőket illetően, és itt bejön minden, ami az ilyen filmeknél gyakorlatilag borítékolható. A főszerepet játszó Elizabeth Lail (Egyszer volt, hol nem volt, Diane védelmében, You) ugyan szimpatikus és megküzd a szereppel, de nincs benne semmi megjegyezhető, semmi egyéni vagy különösebben karizmatikus, és óriási szerencséje, hogy a másik főszereplő, Jordan Calloway (Hátborzongató, Vészhelyzet) már-már zavaróan rossz.

Amikor a karakterét megismerjük, éppen egy kellemetlen figurát vakar le a hősnőről, nagyjából azzal a dumával, hogy szeretné a másik kideríteni, hogy ő vajon mennyire zakkant, de ezt olyan hangnemben adja elő, mintha 30 deka leértékelt párizsit kérne a CBÁ-ban Icukától. Borzasztó tehetségtelen a srác, ennél fogva nem is igazán izgulunk érte, mondván, végül is mit veszíthetünk vele, de itt még ez sem igazán zavaró. Ahogy nem zavaró a jó indulattal is csak közepesnek nevezhető látványvilág sem, legfeljebb azt kifogásolhatjuk, hogy a vége felé időnként feleslegesen sokat időzik el a kamera a gonoszon – ez egyrészt azért gond, mert egy horrorban többnyire az az igazán ijesztő, amit nem látunk, és azért is, mert így jobban látszik, hogy icipicit gagyi a kivitelezés. Ám, mint mondottam, itt pontosan erre fizetünk be, egy olcsó, de korrektül összerakott ijesztgetést, pont Halloweenre időzítve.

Értékelés: 6/10

Parno Graszt lemezbemutató koncert a Müpában február 14-én!