Hivatali eltávozás – Végre egy idióta vígjáték!

  • Vízer Balázs

Olyan messze azért nem szaladnék, hogy a klasszikus "félresikerült a csapatépítés" szcenárióra épülő ökörséget jónak nevezzem, sőt, de egy kis marhaság néha egyáltalán nem árt.

Nagyon rövid időn belül két vígjátékot néztem meg egymás után, és mindkettő rossz volt. Az egyik a volt pankrátor, John Cena főszereplésével készült Ne játssz a tűzzel volt, a másik a most tárgyalt Hivatali eltávozás, és bár, ha pontoznom kéne őket, egyformán voltak vackok, volt köztük egy hatalmas különbség. Az előbbi egy jókora költségvetésből készült stúdiófilm volt teli sztárokkal, amely okosnak gondolta magát, és amelynek készítői a mai napig is nyilván meg vannak győződve arról, hogy elképesztően jó poénokat sütöttek el. Az utóbbi film esetében lefogadnám, hogy sem Patrick Brice rendező, sem a teljes stáb, beleértve a színészeket, nem gondolja azt, hogy magasra tették volna a minőséget, sőt, van egy olyan érzésem, hogy kifejezetten a polgárpukkasztó, blőd viccekre mentek rá. És egy kicsit a gusztustalankodásra.

Persze nem innen indulunk, nem a hülyeség a kezdőpont, sőt. Egy fiatalos, lendületes, környezettudatos modern cég reklámfilmjét látjuk bevezetőként, amelynek ráadásul egy lendületes női tulajdonosa van. Ő Lucy (Demi Moore, aki előtt le a kalappal, hogy bevállalt egy ilyen figurát), aki vállalati kiruccanásra, csapatépítésre viszi beosztottait Új-Mexikó kies tájaira, ahol Ed Helms lesz a vezetőjük. Ő a bamba kinézetű pasas a Másnaposokból, aki mindig pórul jár, arctetkót kap kiütve, seggrészegen elvesz egy prostit, és kihúzza a saját fogát. Nos, ha az életed egy olyan fazonra kell bíznod, akit Ed Helms játszik, akkor nagy szarban vagy. A mély barlangrendszerbe merészkedő társaságra rá is omlik a kijárat, és a kollektíva ottmarad összezárva egy olyan helyen, ahol nincs kávéautomata. És nincs vécé, étel meg ital, viszont ott vannak egymás arcában azok, akiknek bőven elég, sőt, még sok is a 8 óra összezárva egy átlagos munkanapon.

És ha lenne bilijük, az nagyon hamar kiborulna, de még az sincs. Mi pedig boldogan várjuk, kinek és hogyan szakad el a cérnája, miket mondanak egymásra, és mi derül ki a cégről és annak dinamikus, öntudatos és modern vezetőjéről. Csak mondom, minden kiderül. Mert olyan nincs, hogy egy vígjátékban jófejek a főnökök, ott mindig gonoszok és/vagy buták, mert egy vígjátékban el lehet küldeni a főnököt a sunyiba, a való életben nem. És nem csak az összezártság őrjíti meg az embereket, hanem az éhség és a kimerültség is, és hőseink fizikai és mentális állapotának romlásával a Hivatali eltávozás is kezd kissé elrugaszkodni a valóság talajától. Jönnek a nagy kiborulások, az animációs betétek, és egy ponton az egyik szereplő nyílt sebe egy Britney Spears dalba kezd.

És ennek fényében talán furcsán hangzik, de a film ennél messzebb is mehetett volna. Mert alapvetően mit veszítenek a készítők, akik amúgy is megengedtek maguknak pár olyan poént, amik eleve kiakasztják azokat, akik erre érzékenyek, onnan pedig már szabad a vásár. És igenis van közönsége a korhatáros, bevállalós, adott esetben illetlen, de okosan illetlen vígjátékokra. Ennyire viszont nem tökös a Hivatali eltávozás, de nekem így is messze ez volt a nézhetőbb rossz vígjáték, és az a pár otromba poén is elég jól esett. Többet is kibírtam volna.

Értékelés: 6/10