Ilyen volt Chadwick Boseman, a hétköznapi szuperhős

2020-ban is elvesztettük a művészvilág jó néhány tagját, de a legváratlanabb Chadwick Boseman halála volt. Portré a színészről, aki nemcsak filmekben játszott fekete ikonokat, de a valóságban is az volt.

Boseman 2020 augusztus 28-án hunyt el, négy évvel azután, hogy vastagbélrákkal diagnosztizálták. A hír mindenkit sokkolt, korábban ugyanis soha nem beszélt a betegségéről, még a kollégáinak sem. 43 évesen még a karrierje felívelő szakaszában tartott, rengeteg szakmai és személyes siker várhatott volna még rá, de így is ikonikus figurává vált. Nemcsak azért, mert eljátszhatta a címszerepet a Fekete Párducban, hanem mert aktívan hozzájárult a faji egyenlőség és reprezentáció javításához a mozivásznon.

A dél-karolinai születésű színész már a karrierje legelejétől kezdve felszólalt a feketék sztereotip ábrázolása ellen. 26 éves volt, amikor kirúgták az All My Children című sorozatból, mert szóvá tette, hogy karakterét közhelyes tinédzser gengszterként írták meg. Később úgy nyilatkozott erről, hogy nem „küldetése” ilyen káros sztereotip karakterek eljátszása, pláne nem a fekete hátterű Howard University végzőseként, ahol egyfajta büszkeséget is tanult. Felvetéseire válaszul a sorozat producerei kirúgták, és szerepét az akkor 16 éves Michael B. Jordannek adták. „Túl sok veled a probléma” – mondták neki, de a javaslatainak egy részét azért megfogadták, és átalakították a karaktert.

Boseman valójában soha nem a gázsi alapján választott szerepeket, az motiválta, hogy  megkérdőjelezze a negatív berögződéseket, és bemutassa a fekete közösségek sokszínűségét. „A fekete karakterek bemutatásából sokszor hiányzik a humánum” – nyilatkozta később a Rolling Stone-nak, és az volt a célja, hogy saját hatáskörében ezen változtasson. Még mielőtt sztárként befutott volna, a Lincoln Heights és a Persons Unknown című sorozatokban vállalt szerepeivel arra hívta fel a figyelmet, hogy a bevetésről visszatérő fekete katonák miként szembesülnek hitbéli és családi problémákkal, illetve a poszttraumás stresszel. Ezeket a tapasztalatok használta fel később első mozifilmjében, a The Kill Hole-ban, ahol egy hasonló figurát alakít. Mishca Webley, a film rendezője egy interjúban elmondta, hogy Boseman rendkívül komolyan vette a szerepét. „Teljesen magába szívta a karaktert, kezdve a beszédstílusától a fizikumán át a személyes hátteréig, olyan részletekre is kitérve, amik a vásznon végül nem is jelennek meg.”

Karakterazonosulási képességének és fegyelmének köszönhető, hogy sokszor játszhatta el a fekete történelem különböző ikonjait. Az első ilyen életrajzi szerepe A megállíthatatlanban az NFL-játékos Floyd Little volt, ez után jött az áttörést jelentő A 42-es, amelyben Jackie Robinsont, az amerikai baseball-liga első fekete játékosát alakította. Egy évvel később James Brownná alakult át A James Brown sztoriban, majd a 2017-es Marshallban az amerikai legfelsőbb bíróság első afroamerikai tagját személyesítette meg.

A szerepein keresztül írta, újraírta és visszavette a feketék történelmét”

összegezte Robert Daniels kritikus Boseman filmjeinek hatását.

Színészi módszerének fontos eleme volt a felkészülés. Annyi anyagot szívott magába, amennyit csak tudott a történelmi könyvektől az életrajzi kötetekig, több órányi felvételt nézett meg, és személyesen beszélt azokkal az emberekkel, akik ezeket az ikonokat a legjobban ismerték, többek közt James Brown lányával és Jackie Robinson 90 éves özvegyével. Utóbbi azt nyilatkozta, nem hitte el, hogy egy kezdő színész képes lesz a férje személyiségét visszaadni, de Boseman alakítását megkönnyezte.

A színész nemcsak az afroamerikaiak, de a fekete afrikaiak kulturális reprezentációját is szívén viselte, ezért is vállalt szerepet az Egyiptom isteneiben. A filmet sok kritika érte azért, mert az egyiptomi karaktereket főleg fehér színészek alakították, de Boseman éppen azért csatlakozott a stábhoz, hogy a közönség a matematika és a csillagászat atyjának, a bölcsesség istenének szerepében egy afrikai származású színészt láthasson.

Az igazi sztárságot is egy afrikai szerep hozta el a számára. Kevin Feige, a Marvel főnöke már a színész halála után úgy nyilatkozott, hogy a Fekete Párduc nevű szuperhős megszemélyesítésére Boseman volt az egyetlen jelöltjük, éppen azért, mert korábbi filmjeiben a valós személyeket csodálatos humánummal, nemességgel és humorral keltette életre. A színész T'Challa megformálására is alaposan felkészült az afrikai kultúra különféle elemeinek felhasználásával. Gyakorolta a Dambe bokszot, a zulu harcművészeti stílust, tanulmányozta Nelson Mandela beszédeit, és lobbizott azért, hogy T'Challának olyan xhosza akcentusa legyen, mint az apját játszó dél-afrikai John Kaninak. A regionális szuperhős szerepében Boseman meglátta a lehetőséget arra, hogy az afroamerikai közönséget összekösse az afrikai gyökereikkel.

Boseman gyakran játszott sztoikus karaktereket, de közben sajátos humorát is megvillantotta, még Wakanda királyának szerepében is. Robert Daniels kritikus szerint az akcióhősi és az énekes-táncos szerepek mellett komikus színészként is kiváló lett volna.

Elkötelezettségét és tehetségét a legjobban az tanúsítja, hogy legkiválóbb alakításait akkor nyújtotta, amikor már halálos betegséggel küzdött. Az, hogy képes volt mindezt titkokban tartani, és közben elég energiát mozgósítani egy szuperhős, egy vietnámi katona és egy forrófejű zenész eljátszásához, bizonyíték rá, hogy hasonlított azokra a kitartó figurákra, akiket megszemélyesített. A magánéletét megtartotta magának, de nyilvános jelenléte végig pozitivitást és törődést sugallt. Azt szerette volna, ha a hírneve helyett a munkásságára figyelnek.

A Ma Rainey: A blues nagyasszonya volt az utolsó film, amelynek a forgatásán úgy adott bele mindent a Levee nevű zenész figurájába, hogy tudhatta, több alakítása már nem lesz. Felesége a megemlékezésen elmondta, férje büszke volt rá, hogy ez az utolsó szerepe.

Chadwick nem tűnt szupersztárnak, de még szuperhősnek sem, inkább egy olyan embernek, akinek a hétköznapisága a különleges”

- nyilatkozta róla Candice Frederick kritikus, aki szerint „az emberiség iránti természetes kíváncsisága, együttérzése nemcsak azokkal, akiket megformált a vásznon, de akikkel a való életben is találkozott, arra emlékeztetnek mindannyiunkat, hogy milyen egyszerű kedvesnek, figyelmesnek és jelenlévőnek lenni. Ő a szimbóluma annak, hogy milyen emberségesek is lehetnénk.”

via: BBC