„Imádom a sebhelyeket!” - Tenki Réka interjú

A Budapest Noir főhősnője odavolt a film alapjául szolgáló Kondor Vilmos regényért, a csodás ruhákért, Ragályi Elemér operatőrért, de leginkább a kaszkadőrmunkát imádta. Azt nagyon.

- Feltűnt a sajtóvetítés utáni beszélgetésen, hogy milyen nagy mókamester vagy. Ez a forgatáson is így volt?

- Amikor azt látom, hogy laposodik a hangulat, akkor azt érzem, hogy valamivel fel kell dobnom, de ez egy hülyeség. A forgatáson azért sokkal komolyabb voltam, ott nagyobb volt rajtam a teher, mint mondjuk egy sajtótájékoztatón. Ott az ember tudja, hogy ez maradandó, nincs mit rajta változtatni, csak most, akkor mindent megpróbálsz megtenni, hogy te, amit elképzeltél, és amit közösen összeraktatok, az a lehető legjobb legyen. Viccelődtem, persze, a szünetekben, főleg a jelmezesekkel, mert velük töltöttem a legtöbb időmet, de egyszer volt, amikor azt a nagy jelenetet vettük fel, hogy megvertek, és én sírok a kanapé,n és otthon várom Kolovratnik Krisztiánt. Ezelőtt a jelenet előtt voltunk, és mondtam Gárdos Évának, hogy »Szia Éva, én mentem, jó forgatást!« Mire kérdezte, hogy »nem jössz vissza este?« Én pedig: »Nem jövök, nekem már nincs több mára.« »Oké, oké, akkor helló!« - mondta, pedig én viccnek szántam, mert ott volt még a nagyjelenet, és ő sem nézte meg, hogy azt még fel kell venni. Ilyeneket szoktam csinálni.

Budapest Noir

- A te szereped nagyjából arról szól, hogy mindig teát akarsz főzni?

- Nem is tudtam, hogy ennyiszer kértem teát, olyan régen volt ez. Lassan két éve forgott a film, és amikor tegnap megnéztem a stábvetítésen, végig az pörgött az agyamban, hogy melyik jelenet miért maradt ki, és mit hogyan vágtak össze, de olyan rész is volt, amire nem is emlékeztem, hogy ilyet vettünk fel. Összességében nekem tegnap állt össze, hogy az egész mit jelent.

- Azt mondtad, kikerültek jeleneteid, de mi került ki a regényből a te szerepeddel kapcsolatban?

- A regény úgy indul, hogy én nem is fotóriporter vagyok, hanem grafikus. Nem vagyok benne biztos, de film szempontjából biztos vagyok benne, hogy azért írták át, mert Szekér András azt gondolta, ha fotós, akkor végig Krisztián mellett tudok lenni, és együtt tudunk dolgozni, ami például egy gyökeres változás a könyvhöz képest.

- Utánanéztél felkészülésként a kor női fotóriportereinek?

- Egyedül Gerda Tarót kutattam, nyilvánvaló okokból, hiszen a magyar Robert Capa szerelme volt, Azt gondoltam, hogy abban hasonlít nagyon a filmbeli Eckhardt Krisztinára, hogy kiegészíti azt az embert, akit szeret, de közben nagyon tehetséges a saját szakmáján belül, illetve olyan döntései vannak, amiket vállal és végigvisz. Ez nem egy olyan szerelmi szál, ahol a nő végig asszisztál a férfinak, és ott marad mellette, hanem kész tények elé állít egy férfit: ha kellek, akkor viszont tegyél érte. Az jó érzés, ha egy nő van olyan bátor és erős, hogy „csinálom az életem, és ha együtt akarjuk csinálni, akkor neked is valami kompromisszumot hoznod az életbe”, és én Gerda Tarót ilyennek tartom.

- Te hány napot forgattál a 47-ből?

- 20 napot.

- Érdekes, hogy ebből szinte kizárólag Krisztiánnal van jeleneted.

- Voltak Fodor Tamással és Nagy Marival is, csak ezek később kimaradtak. És volt jelenetem a kaszkadőrökkel is, amikor megvernek. Azt nagyon élveztem, olyan kaszkadőrökkel, akik tudják a szakmájukat, isteni az a munka, hogy megtanítanak úgy hitelesen betörni az ablakot, hogy semmi bajod nem lesz, de azért az hat, vagy úgy elesni, vagy, hogy tépik ki a nyakadból a kamera bőrszíját, hogy úgy nézzen ki, hogy az neked az fáj, de közben tudod, hol buherálták meg. Azt, hogy rúgjál, hogy az erős legyen, de az adott pillanatban meg tudd állítani. Én mindig is imádom ezeket a helyzeteket: kaszkadőr, vér! Imádom a sebhelyeket! Az a munka, ahogy ezek a sebek meg vannak csinálva, a preparációk, ezeket imádom! Itt is mondtam, hogy ez a seb alig látszódik, ragadjon bele a harisnyába a lábamon, kérlek, kérlek, csináljunk ilyesmit! A Géniusz, az alkimista című darabban volt egy nagy vágás a hátamon, mert Alföldi Robi megvág egy nagy karddal, azt is lefotóztattam, mert sosem láttam magam rendesen. Sokáig ki volt rakva, de aztán a férjem mondta, hogy lehet, hogy nem ezt kéne mindig nézegetni. Szerintem nagyon izgalmas az, ha valami hitelesen van megcsinálva, az iszonyat nagy munka, és nagyon jó a szemnek. Például az is istenien van megcsinálva, amikor a Testről és Lélekről című filmben Borbély Alexandra lassan elvérzik.

Budapest

- Mennyire élvezted a kosztümöket és a frizurát?

- Azt élveztem a legjobban a Ragályi Elemérrel és a fiával, Ragályi Marcival való közös munka mellett. Sokszor bejártam Flesch Andiékhoz, a jelmeztervezőnkhöz, és mondtam nekik, ha hoznak valami új bundát és nem tudják elképzelni, kire jó, nyugodtan hívjanak, én szívesen felpróbálom. Ennyi időt még sohasem töltöttem a ruhásokkal, mint ezen a filmen. Imádtam, azért is vágattam le a hajam, mert teljesen át akartam adni a szerepnek magam, hogy átalakuljak. Ezt nagyon élveztem. Fantasztikus érzés volt, hogy minden eredeti, hogy két felvétel között foltozni kellett a kosztümöket, mert olyan vékony volt az anyag, hogy pillanatok alatt elengedett. A harmincas években tényleg nő lehettél, úgy igazán. Magas sarkú, necc harisnya, piros rúzs, vörös köröm és Marcell-hullám.

- Szeretnéd, ha lenne a filmnek folytatása?

- Én nagyon élveztem Kondor Vilmos öt részből álló Budapest-ciklusát, mindet elolvastam, és mindegyik részt nagyon szerettem, de a Budapest Noirt követő rész, ha lehet, még izgalmasabb. Itt úgy van elvágva a film, hogy én elmegyek, de ott folytatódik Gordon és Krisztián élete, és nagyon jó azt megállni, meg hát ott van London és mindenféle üldözés, a csaj pedig ott reked Velencében, ami nagyon izgalmas, és amit persze nagyon jó lenne megcsinálni.

Budapest

- Érdekes, hogy van a filmnek egy erős antifasiszta üzenete, elsősorban a te karaktereden keresztül, ami a mai Magyarországon furcsának és bátornak tűnik.

- Igen, és nekem ez is az ügyem. Az én részemről az a fontos, és tényleg hiszek abban, még ha az életembe kerül is, ha azt látom, hogy valami olyasmi történik, aminek nem szabadna megtörténnie, és én erre tudok egy eszközt, hogy ennek hangot adjak, hogy ezt hogy ezt megmutassam, akkor én azt meg fogom mutatni. bármi is történjék. Ha azt érzem, hogy valamilyen helyzetben nem érzem jól magam, ha nem stimmel valami vagy nem így kellene történnie, akkor nekimegyek annak a helyzetnek, még ha egyedül is maradok és ilyen téren Krisztinát is teljesen magaménak éreztem. Ha nem ért valamivel egyet, akkor ellene megy.